Két leszbikus lány szerelmi történetét dolgozza fel az a 3 órás, több tekintetben páratlan művészi film, ami a cannes-i filmfesztivál legfőbb díját nyerte el, a kritikusok világszerte imádják, a nézők közül sokan életük legjobb filmjének tartják.

 

Rémisztően reális és közeli a 2027-es esztendő negatív utópiája. A díszlet nagyon is ismerős, csak lerobbantabb, sötét tónusú és militáns. Az Alfonso Cuarón rendező (ő a Gravitáció rendezője is) látványtervezői által létrehozott világ pedig ellenállhatatlan.

 

Az Echelon-tanúk legalább olyan különlegesek, mint a filmbeli lány. És legalább olyan veszélyben is vannak. Nem azt érzékelik a világból és nem úgy, ahogy az átlagos ember, ezért nemkívánatosak a hatalom számára.

 

A rendszerváltás óta aztán mindenki tapasztalhatja, hogy mit jelentett a temetkezési szolgáltatás piaci alapokra helyezése. Mint a modern hullarablók, úgy lepték el a gyászhuszár káefték ezt a piaci szegmentumot.

 

Lépten-nyomon elámulok rajta, hogy mi olyan gazdagok vagyunk, hogy az utcát is fűtjük. Csak erre tudok gondolni, amikor újra, meg újra udvari kemencékbe botlok. Bizonyára van létjogosultsága, mert óriási a kereslet iránta, egy ügyesebb mesterember ripsz-ropsz összetapaszt egyet.

 

mind, mind azt jót, mit értem tett, az én Anyám. 

 

 

Ezzel a dallal emlékezünk meg, szeretettel, minden Édesanyáról és köszönjük meg nekik, hogy voltak, vannak és lesznek.

Az élet valami kataklizma során, egy intergalaktikus beavatkozás következménye révén jött létre. Molnár F. Árpád így jellemezte a filmet: - Különleges lények, különleges történet, a filmirodalom egyik ma még szokatlanul különös animációs, hangulati sci-fije. Gyermeket és a hétköznapokba ragadt felnőttet egyaránt a szokatlanság, az újszerű, az eltérő, a látszólagos világhoz képest absztrakt világok felfogásához, megértéséhez továbbít, elősegítve eltérőbb gondolatvilágok és logikai rendszerek neuronhálózatának kiépítését is.

 

Aki elégedetlen a nyamvadt életével, az unalmas munkájával vagy munkanélküliségével, a punnyadt esélytelenséggel vagy a kilátástalansággal, az feltétlenül nézze meg az A hasadás (The Divide) című filmet. A mozi 3 millió dolláros költségvetésből készült. A történetet Karl Mueller és Eron Sheean írták. A rendező Xavier Gens.

 

A mélyerkölcstelen RTL Klub üzleti szerződése okozhatta, hogy a szavazásokon kizárólag 10-20 évesek voksolhatnak, akik viszont gyakran az erkölcs alapfogalmaival sincsenek tisztában. Ezért műsorszervezési minőségük gyakran ennek megfelelő, eltaszítva a társadalom összes többi korosztályából legalább tíz- vagy százezreket.

 

Súlyosan téved, aki azt gondolja, hogy a filmeket kizárólag az emberek szórakoztatására készítik. Különösen az olyan futurisztikus műveket, amelyek csak úgy hemzsegnek a szimbólumoktól, mint a 2006-ban készült Ultraviola (Ultraviolet).