2017. 11. 21., Kedd
Olivér névnapja

Ki védi meg a gyermekeket az ártó oltásoktól?
Válasz egy nyíltan támadó publikációra

Ki védi meg a gyermekeket az ártó oltásoktól? <br>Válasz egy nyíltan támadó publikációra
2017-06-29

Ez a gigacikk - mérete ellenére - a csendes többség figyelmébe ajánlott. Legyenek ők szülők, nagyszülők, pedagógusok, diákok, hivatalnokok, védőnők, orvosok.

Legelőször is kérem szíves megértésüket, háromgyermekes, szándékosan meg nem értett családapaként frontokat vagyok kénytelen nyitni, újra és újra. Egy általunk meggyőződésből nem engedett oltás miatt 2 éve rosszindulatú hivatalnokok belső utasítások szerint edzenek, különböző internetes fórumokon véresszájú medikus trollok treníroznak, illetve az alább közölt „szakmai” cikkben is az inkább utasító, mint tanácsadó szerző sem köntörfalaz: „felveszi a harcot” a gyereküket védeni merészelő szülők ellen.

 

Nagy Sándor (Naleksz) cikke

Egy életre szólóan természetes védettséget adó, nem egyszerre támadó, legtöbbször ártalmatlan gyerekbetegségek még mindig a kisebbik rosszat jelentik, mint a halmozott, többször összetett, adalékanyagokkal ellátott vakcinák, amelyek külön-külön, rövid távon vizsgálva még ártalmatlanok és hasznosak is lehetnek, de összességükben, évtizedes léptékben nézve, az emberi szervezet fejlődési időszaka alatt az immunrendszerre koncentráltan zúduló szennyáradat. Nem csoda, ha már gyerekkorban felszaporodnak a sérülékeny, beteges fiatalok. Sokszor a jelenséget - mi felnőttek - a technikai kütyüknek tulajdonítjuk, az oltásokra és azok túladagolására nem is gondolva.

Tehát ha nem akarunk védőoltásoktól mérgezett, satnya, krónikusan beteg utódokat, a járványparanoia szellemének ki kell suhannia Európából. A keleti szélhámosságok leleplezésével növelhetjük a huzatot. Az év eleji makói járvány botrányos kimutatásai és kommunikációjának hírzárlatszerű berekesztése mellett a Romániában is mesterkélt kanyarójárvány lerántja a lepedőt a hatalmas biznisz haszonélvezőiről.

Hazánkban azonban a krónikus betegsereggé tett gyermekek legfőbb felelősei a védőoltás kötelezőségéhez ragaszkodó orvosok. Emberi jogokból megbuktak, megbuknak és mindig meg fognak bukni. A mundérnak nem a becsületét, hanem a gyalázatát védik. Inukszakadtáig folytatott kiállásukban az inuk szakadása kevés lesz. A talio (szemet szemért, fogat fogért) babiloni elv szerint ugyanis az elszenvedett sérülésekért az elkövetőknek ugyanazokat a csapásokat kell elszenvedniük.

Egy szakmai körben most megjelent cikk (csorbítatlanul vörös színnel) és kritikai észrevételei (kék színnel):

Ki védi meg a védőoltásokat?

Gondolatok a Balatonfüredi 23. Országos Védőoltási Továbbképző Tanfolyam kapcsán

A cikk szerzőjéről, dr. med habil Mészner Zsófia PhD.-ről már azt feltételeztem, hogy nem aktív, mivel személyes kálváriámban - egy MMRII oltás elutasítása miatt - a gyerekkiemelési célzattal fenyegető helyi gyámhivatal a 2017 február 2-i gyámügyi tárgyaláson hozzá is küldött a hiányzó kontraindikáció (orvosi ellenjavallat) kiállíttatásáért. A kapott orvoslista tájékoztatója szerint tiszteletteljesen ímélben fordultunk hozzá segítségért (és 20 társához, azaz a lista összes tagjához), de válaszra se méltatott (ahogy az összes többi társa), pácban hagyta családomat.

Elolvasva cikkét már tudom miért nem kontraindikálta az MMRII védőoltást a 13 éves lányunknál, akinek mindhárom betegségre megvannak az ellenanyagai és a gyógyszergyár kezelési tájékoztatója, illetve a WHO ajánlás szerint sem szükséges az újraoltása.

Évről évre közel félezer alapellátó házi gyermekorvos, háziorvos, védőnő és a specifikus prevenció iránt érdeklődő, egyéb szakterületeken dolgozó orvos részvételével szerveztük meg a 23-dik Védőoltási Továbbképző Tanfolyam szakmai programját, idén Balatonfüreden.

Ki fizette vajon? Cui prodest? – Kinek az érdeke? Biztos nem a szülők dobták rá össze a pénzt.

A program kialakításának vezéralakja, a korábbi évekhez hasonlóan, dr. Jelenik Zsuzsanna gyermekinfektológus, vakcinológus volt, a szervezőbizottság munkájában dr. Melles Márta (korábban OEK főigazgató, jelenleg szaktanácsadó) és magam vettünk részt. Közvetlenül a konferencia után kaptam a megtisztelő felkérést dr. Nagy Ferenctől, a Magyar Orvosi Kamara főtitkárától a védőoltási rendünk értékeire rámutató írásra – ugyanis a védőoltások ellen egyre gyakrabban szót emelők okozta kommunikációs zavar a Kamarát is aggasztja.

Tudjuk, fejétől bűzlik a hal: http://hirarena.com/elnoki-ugy--orvosi-eset_1787. 

Jelen írásban a konferencián elhangzott előadások kapcsán bennem felmerülő gondolatokat szedtem csokorba.

Sokan aggódunk amiatt, hogy szinte nap, mint nap a közbeszédben, a világhálón és különböző médiumok közvetítésével számos, a védőoltások értékét, jótékony hatásait és jelentőségét kétségbevonó, hitelét rontó információ kap nyilvánosságot.

Ez a szólásszabadság, ha nehezen is, de megszokható.

Azért különösen aggasztó ez a világszerte, és már hazánkban is érzékelhető tendencia, mert igen könnyen elbizonytalaníthatja a kisgyermekes szülőket, nem egyszer még az egyébként tájékozottabb laikus, ám a megelőzés specifikus kérdéseiben nem képzett, ún. „véleményformáló” értelmiségieket is.

Ha valaki felelőssége teljes tudatában elbizonytalanodik, az nem véletlen. A kötelezőség pedig így még inkább elfogadhatatlanabb.

Ez motiválta a konferenciát indító „Orvos-páciens kommunikációs műhely” megszervezését is, melyet eredetileg önkéntes, előzetes jelentkezéshez kötött, kiscsoportos, interaktív foglalkozásnak terveztünk, ám akkora érdeklődést váltott ki, hogy a résztvevők nagy létszáma miatt interaktivitásra csak korlátozottan nyílt lehetőség.

Talán azért is e nagy érdeklődés, mert a hangzatos cím - „Orvos-páciens kommunikációs műhely” - változást sejtet és a kollégák végre szeretnének könnyíteni a lelkiismeretükön.

Dr. Pilling János pszichiáter szakorvost kértük fel az interaktív foglalkozás moderálására a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetéből. Azért őt, mert rendszeresen vezet képzéseket elsősorban az orvosi kommunikációt, stresszkezelést, vezetői készségfejlesztést, konfliktus- és agressziókezelést érintő területeken – ezek mindegyikére nagy szüksége van ugyanis annak, aki mindennapi munkájában szembesül szülőkkel, akik a védőoltásokkal szemben fogalmaznak meg elutasító, jótékony hatásukat kétségbe vonó gondolatokat, nem ritkán támadó, agresszív modorban.

Abszolút jogok sértésekor, jó, ha csak verbális agresszivitással találkoznak.

A műhely– mintegy bemelegítésként – körkérdéssel kezdődött, azt a nyitott mondatot kellett mindenkinek befejezni, hogy „az a baj a védőoltásokkal...”. Nem túl meglepő módon a jelenlévők gyakorlatilag ugyan azt a féltucat befejezést adták. Megemlítették a védőoltásoknak köszönhetően gyakorlatilag eltűnt,

Dehogy is, Makón az oltottak oltásakor újra jelentkezett.

és ezért nem is veszélyként érzékelt fertőző betegségeket, a betegségtől való aggodalom helyett a vélt mellékhatásoktól való félelmet,

Ezt a „vélt” szót tessék azokban a családokban kifejteni részletesen, amelyek terheltek az oltástól károsodott gyermek mindennapos borzalmaival. Sajnos gyászoló családoknak is papolhat.

a közösségi médiában terjedő rémhírek időben való cáfolatának hiányát,

Például itt van ez a kritika. Kérem alázatosan, hogy cáfoljanak, induljon el egy vita, csak bátran cáfoljanak, akár az oldal alján lévő hozzászólásokban!

az életkor szerint kötelező oltások kényszerként megélését,

Egy elmaradt oltás miatt 2 év alatt 4 folyamatban lévő, párhuzamos közigazgatási eljárás van ellenünk közös célzattal: oltassunk, különben veszélyeztető szülők vagyunk! Módszeresen teszik tönkre a családunk boldogságát. Lehet ezt nem kényszerként megélni?

az ajánlott oltások jelentős anyagi vonzatát,

A kötelezőség eltörlése mellett ezen kellene tüsténkedni. A három lányomnál eléggé megterhelő volt a többfordulós bárányhimlő elleni oltás.

az orvos és páciens közötti bizalom csökkenését, általánosságban az egészségértés hiányosságait.

Ugye az megfelelő egészségértés, ha az egészség megtartására törekszünk egy olyan halálos kockázatú oltás megtagadásával, amit az orvostudomány rögzített álláspontja szerint járványkor sem kellene beadni, mert a gyerek védett?

Dr. Pilling János ezt követően kb. negyedórás előadásban fejtette ki a védőoltásokat elvből és mereven ellenzők, illetve azok értékében bizonytalanok – a „hezitálók” –, a sok elfoglaltság miatt ezzel a kérdéssel nem is foglalkozók, és a szociális helyzetük miatt nehezen elérhetők közé sorolhatók fő vonásait. Az alapvetően ezen négy csoportba sorolhatók fő pszichológiai jellemzőin át fejtette ki véleményét arról, hogy hogyan, milyen kommunikációs stratégiákkal lehet e csoportokkal eredményesen szót érteni.

Elvhű embert nem lehet meggyőzni.

Ezt követően a hallgatóságot négy csoportra osztva kért minket arra, hogy gyűjtsünk össze „konkrét jó gyakorlatokat” az egyes csoportokba sorolhatók meggyőzésére,

A meggyőzésre tömörülő csoporttagokra is ráférne egy alapos pszichológiai elemzés.

a velük lehetséges kommunikációra, annak érdekében, hogy a védőoltások mégis beadhatóak lehessenek. Megállapodtunk a szekció zárásakor abban, hogy hasonló kommunikációs tréningre a tervezettnél több alkalommal is érdemes sort keríteni.

Pénzkidobás, de valakiknek még biztos így is megéri.

A kommunikációs tréninget követően került sor az én, némileg provokatív című: „Hogyan halhat meg 2017-ben Európában gyermek kanyaró vagy diftéria miatt” előadásomra.

Kedves Doktornő! Értjük a provokációt, olvasunk a sorok mögött, máris hárítani tetszik a felelősséget és a lelkiismeretes szülőket kezdi vádolni.

Autentikus forrásból (erdélyi magyar Anyukától) tudom: Romániában télen az orvos megkérdezi a náthás gyerek szülőjét: kapott-e MMR oltást. Ha igen: allergiás, ha nem: kanyarós. Hazamennek a mélyszegénységbe, se fűtött szoba, se normális élelem, se kielégítő higiénia... Ez a válasz provokatív mondatára.

Mondanivalóm lényegét röviden összefoglalva arra igyekeztem rávilágítani, hogy éppen a védőoltásoknak köszönhetően áll fenn az a nagyon jó járványügyi biztonság – ha úgy tetszik, nyájimmunitás –, aminek következtében ma Magyarországon nem látunk a gyermekeinkben torokgyíkot-diftériát, nem fordul elő járványos gyermekbénulás, vagy éppen csecsemőkori tbc-s agyhártyagyulladás.

Miért nem az ivóvíz-hálózatnak, az általánosan elterjedt fürdőszobáknak tulajdonítja a járványügyi biztonságot? Ez alapján, amire nincs védőoltás, annak hazánkban tarolni kellene - pl.: Ebola, Zika.

Sok éve, évtizede nem hal meg Magyarországon kisgyermek kanyaró miatt, míg éppen már a hivatalos adatok alapján ötezres betegszámot is meghaladó kanyarójárvány tombol Romániában (2017-ben),

Igen, ott is tervezik a kötelezővé tételt, jól jön egy kis mesterkélten gerjesztett járványhisztéria. A hírforrások ott is a gyógyszerreklámokból élnek leginkább. Egyébként a kormányhivatallal való küzdelmünkben, amikor külföldi tapasztalatokra, statisztikákra hivatkoztunk, akkor rendre a szemünkbe vágták, hogy magyar hatóságok magyar állampolgárokkal és magyar ügyekkel foglalkoznak, minden más nem releváns.

eddig több mint két tucat halálesettel! Példátlan veszedelem ez, hiszen nem rendelkezünk specifikusan kanyaró elleni antivirális szerrel, és a fertőzés jól ismert neurológiai komplikációi, a fiatal csecsemőkben potenciálisan életveszélyes alsó légúti szövődmények a szemünk előtt, a közvetlen szomszédos országot érték utol.

A legutóbbi 26 haláleset – figyelembe véve a CDC álláspontját, miszerint 1000 esetre jut egy exitus – a járvány valós méretét nem ötezer körülire, hanem annak minimum ötszörösére teszi! Nincs abban semmi meglepő, hogy a romániai kanyarójárvány a határszélen hazánkban is okozott eseteket – a védőoltással elérhető védettség ugyanis közismerten az évek előre haladtával csökkenhet –

Na tessék, itt a 2017-es botrány megerősítése: Makón az oltottak oltásakor jelentkezett 1989 után kanyarójárvány.

Az összes 30-40 éves kiszolgáltatott, mert semmilyen védettségük nincs. Miért hagyjuk veszni őket? Rontják a nyájimmunitást, az átoltottsági mutatót, veszélyeztetve ezzel a tudományoskodó, mondvacsinált elméletet, amiből egyébként - elveket feladva - nagyon jól meg lehet élni.

, de éppen a hazai magas átoltottságnak köszönhetően a járvány a magyar oldalon igen hamar le is csengett.

A vírus intelligens, mert Magyarország közigazgatási határainál uralkodni kezdett magán.

Figyelmeztető jel ez: nem engedhetjük meg az oltási fegyelem lazulását,

Akkor tessék beoltatni a 30-40 éveseket és azon időseket is, akik még nem kapták el a kanyarót! Sőt, ott van a 15 hónap alatti réteg is, nekik is dukál egy nulladik oltás, lehetőleg méhen belül.

ha nem szeretnénk mi is hasonló tragédiákat átélni, mint a közelmúltban sok román család.

Igen, ott is sok az oltásáldozat, például Facebook csoportokba tömörülve tiltakoznak minden kötelezőre tervezett oltás ellen.

Magyarországon évtizedek óta nem szed áldozatot a Hib (Haemophilus influenza B) sem, mely agyhártyagyulladás és a rettegett epiglottitis az 1990-es évekig nem volt ritkaság. Nem születik torz újszülött, nem kell veleszületett cataractát találni anyai rubeola-fertőzés következtében stb. Azonban, ez a jó helyzet igen törékeny egyensúlyon, a védőoltásoknak köszönhető, ún. populációs védettségen (nyájimmunitáson), vagyis az adott földrajzi helyen lakó emberek oltottságán áll vagy bukik,

Komolyan elhiszik, hogy hazánkban nincsenek menekültek, átutazók, külföldi vendégmunkások, sportolók, turisták? Magyarországon csak oltott magyarok vannak.

azaz bármikor megszakadhat, és akkor kezdhetünk megint mindent elölről.

A kötelezőség eltörlésével csak pár ezreléket veszítenének, mert sajnos elég lenne két tévéreklám, aztán a szülők zöme önként szaladna a patikába...

A legtöbb kórokozó ugyanis velünk élve ott van a környezetünkben és képes ismét betegséget okozni, ha lesznek ismét olyanok, akik megfertőzhetőek. Igen könnyen ugyanoda juthatunk, ahol 3-4 évtizede tartottunk. Ezt semmiképpen nem akarhatjuk!

Tetten érhető a vitára való képtelenség. Meggyőzhetetlenség van, zéró tolerancia.

Azonban igen fontos az is, hogy tudjuk, értsük is, és meg tudjuk értetni a ma fiatal szülőkkel, miről van szó, ne csak elfogadják a gyerekeiknek felajánlott védőoltásokat, mint rájuk kényszerített, külső „erőszakot”, hanem becsüljék meg azt a nem kevés szakmai és anyagi erőfeszítést, ami éppen a gyermekeik érdekében évtizedek óta történik. A védőoltásokkal egyidősek a védőoltásokat ellenző nézetek is, ezek időről-időre nagyjából ugyanazt a tucatnyi tévhitet és kételyt fogalmazzák meg évtizedek óta. Igen fontos, hogy minden oltó orvos ismerje ezeket, fel legyen készülve hiteles, közérthető, tényeken alapuló információt adni a hozzá fordulóknak.

Tehát nem az oltóanyagok kockázataiból és azok érthető közléséből kell felkészülni az orvosoknak, hanem a véleményükre sem kíváncsi tanácsadói elvárásoknak kell megfelelniük.

Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy – hasonlóan az orvoslás más területeihez – a védőoltásokkal kapcsolatban is az érzelmi hozzáállás, az orvosba vetett bizalom a kulcskérdés.

Nem az orvos felé irányuló bizalom a fontos, mivel a káros oltóanyagokkal vannak alapvető problémáink. Árulkodó a szerző részéről, hogy ezt a problémát az orvosba vetett bizalommal azonosítja. Tudatalatti elszólás ez, amely figyelmeztető jel az oltóorvosoknak, ugyanis szövődmény esetén az oltóorvos felelőssége hamarabb fel fog merülni, mint az oltóanyagé, illetve az államhoz képest is könnyebben és egyszerűbben beáldozható egy oltóorvos a jogaikkal egyre inkább tisztában lévő szülőkkel szemben. Konkrét eset: http://hirarena.com/mire-kotelezheto-egy-szulo-_1788

Hitelesen az tud érvelni a védőoltások mellett, aki, jó példával elöl járva, saját maga is oltva van, …Itt érdemes arra is kitérnem, mennyire fontos lenne pl. az influenza elleni védőoltások jobb elfogadását elérni az egészségügyben dolgozóknál. Időről-időre felmerül, hogy kötelezővé kellene tenni – ezzel én semmiképpen nem értenék egyet. A meggyőzésen, meggyőződésen alapuló oltottság mellett érvelek,

Ha van „meggyőzésen, meggyőződésen alapuló oltottság”, akkor logikailag is lennie kell és van is meggyőződésen alapuló oltatlanság.

azt kellene előmozdítsuk, hogy az oltottság legyen a szociális norma, és ne a kényszer.

A valóság a kényszerrel előmozdított oltottság, ami önmagában antiszociális norma.

Nincs olyan ember, pláne egészségügyi dolgozó, akinek a környezetében ne lenne olyan, aki az influenza komplikációi miatt akár az életét is elveszítheti – ezért morális kötelességünk ez ellen tenni.

Ez sem régen történt: https://kbirodalom.wordpress.com/2017/01/09/vathy-zsuzsa-1940-2017/.

Védőoltási szaktanácsadóként egyre gyakrabban kerül a kezembe e szakterületen egyértelműen nem jártas orvos kolléga írásbeli nyilatkozata arról, hogy adott gyermek vagy krónikus, netán rosszindulatú betegségben szenvedő személy nem kaphat semmilyen védőoltást, azok számára ellenjavallottak. A valóságban azonban extrém ritka az a helyzet, amikor valaki valóban nem oltható. Egyetértés van azt illetően, hogy védőoltás beadását követően kialakult – szerencsére extrém ritka – anaphylaxia abszolút ellenjavallata ugyanazon vakcina ismételt adásának.

A védettség sem számít? Tele hassal szoktunk lakomát ismételni? Vagy a pirosan tökéletesen csillogó húsvéti tojást újra be kell festeni piros festékkel? Az oltás is egy termék, általános, rendeltetésének megfelelő, észszerű szabályokkal.

Az oltóanyagok egy része ráadásul többkomponensű, ennek következtében az ilyen esetekben nincs reális lehetőség annak kivizsgálására, hogy melyik komponens miatt alakult ki a súlyos, intenzív ellátást igénylő állapot, tehát nagy felelősség annak kimondása, hogy az illető ilyen oltóanyaggal többet nem oltható.

Inkább annak a kimondása a nagy felelősség, hogy az egészséges vagy rejtetten beteg gyerek oltható. Az elkerülhetetlen törődő felelősség a szülőket terheli, nekik kell vállalni minden nemkívánatos megbetegedést, legyen az járványtól vagy vakcinától. Nekik kell tehát a döntést biztosítani.

Az anaphylaxia azonnali, I. típusú, hiperszenzitvitáson alapuló reakció. IgE mediált, főként hízósejtekből és basophil granulocytákból származó mediátorok (hisztamin) váltják ki, melyek az életfontosságú szervek keringését károsítják. A robbanásszerűen progresszív folyamat beavatkozás nélkül halálhoz vezet. Spontán nem múlik el, ellátásában kulcsszerepe az adrenalin adásának (0,5 ml felnőtteknek, 0,3 ml gyermekeknek), a sokkállapot megfelelő ellátása mellett. Védőoltások beadása kapcsán az utóbbi évtizedek során ilyen okból haláleset nem fordult elő. Anaphylaxiát leggyakrabban egyes gyógyszerek (penicillin, cephalosporinok, kemoterápiás szerek, izomrelaxánsok), bizonyos élelmiszerek (tengeri ételek, dió, mogyoró, tojás, tej stb.), rovarcsípések (méh, darázs, poloska, vöröshangya), ételadalékok, kontrasztanyagok stb. válthatnak ki.

Allergiás gyerekeknél hígított, osztott adagok alkalmazásával járó protokoll esetében is fennáll az anafilaxia elméleti kockázata.
Külön cikk, letölthető dokumentummal - http://hirarena.com/gyermekeiket-allergias-reakcioktol-feltokkel-tancolo_1791

Abszolút ellenjavallott a súlyos kombinált immundefektusban szenvedők immunizálása, ám ez éppen extrém ritkasága miatt inkább elméleti, mint gyakorlati kérdés. Időleges relatív ellenjavallat lehet pl. aktuálisan zajló lázas betegség, folyamatban lévő kivizsgálás, várandósság. Mind az abszolút, mind a relatív ellenjavallat megállapításában segítséget kaphat az oltó orvos a védőoltási szaktanácsadóktól.

A Lyme-kór népbetegség, másként fogalmazva, majdnem mindenki Lyme-kóros, csak van aki tud róla, és van, aki nem. 
Az alábbi montázs figyelmeztetése szerint pedig a súlyos kombinált immundefektusban szenvedő Lyme-kórosok immunizálása abszolút ellenjavallott:

A konferenciáról írt cikkünk: http://hirarena.com/lyme-kor-es-egyeb-biofegyverek_1777

Semmit sem ér az orvos-beteg közötti bizalom, ha azt lerontja utasításaival a védőoltási szaktanácsadó. Ezzel ugyanis lenullázza az adott orvos szaktudását és empatikus értékeit.

Véleményem szerint etikai kérdés az, ha valaki olyan szakterületet érintően ad ki szakvéleményt, melynek alapismereteivel(!) sem rendelkezik.

Az abszolút emberi jogok (része a tájékoztatáshoz való jog vagy a halálos kockázatú oltóanyag esetében az önrendelkezési jog, ez utóbbi az élethez való jogból kifolyólag) elsajátítása is alapismereti küszöb kellene hogy legyen a védőoltási szaktanácsadóknak. Államot vagy gyógyszergyárakat a pácienssel szemben szolgálni etikátlan.

A védőoltások magyarországi története messzire, Mária Terézia idejére nyúlik vissza, amikor még a betegségek megelőzése szinte kizárólag az uralkodóknak, a felső tízezerhez tartozóknak állhatott rendelkezésére. Mária Terézia (1740–1780) ugyanis megbetegedett feketehimlőben, de valahogy túlélte, ám hallott arról, hogy létezik már megelőzési lehetőség a mai védőoltások elődjének tartott módszerrel, variolás (feketehimlős) hólyagból származó váladék skarifikációjával (bőrbe karcolásával). Minden gyermekét alávetette ennek az eljárásnak, és nem is betegedett meg egyikük sem. A mai értelemben vett védőoltások sorában is a feketehimlő elleni vakcina volt az első, amit napjainkra már összesen több mint két tucat más fertőzés megelőzésére alkalmas vakcina követett, és újabbak várhatók a közeli jövőben is.

A vakcinológia (védőoltásokkal foglalkozó tudományág) a fertőzésekkel foglalkozó infektológiának az egyik leggyorsabban fejlődő ága. A 20. században felmérték, hogy mi volt az a beavatkozás, vagy találmány, ami a leginkább hozzájárult ahhoz, hogy az emberek tovább éljenek – a védőoltások kerültek az első helyre, még a tiszta ivóvíz elé is!

A 21. századi tanulmányokban pedig egyre inkább a vitaminhiányos táplálkozás felszámolását (pl. az aszkorbinsav alapélelmiszerekbe történő adagolásával), a tiszta ivóvíz jelentőségét és a fürdőszoba előnyeit hangsúlyozzák a járványok visszaszorulásában.

A ma fiatal szülők gyermekkorában a védőoltások szinte kizárólag az egészséges gyermekek számára ajánlott, fertőző betegségek elleni oltások voltak, ma pedig már van két olyan vakcina is, ami alkalmas rosszindulatú betegség megelőzésére (hepatitis B – májrák és human papillomavírus-fertőzés – méhnyakrák) is. A védőoltásokkal nyerhető egészségre ma már nem kizárólag az egészséges gyermekeknek, hanem minden életkorban, minden élethelyzetben lehet szüksége bárkinek, csak tudnia kellene róla. Az utóbbi évtized paradigmaváltása annak felismerése, hogy a védőoltások nyújtotta prevenciós előnyből sem a felnőtteket, sem a bármilyen okból sérült immunitásúakat, krónikus betegeket nem érdemes kirekeszteni – ellenkezőleg, az ő bevonásuk is eredményes és ajánlott lehet, mégpedig életkor és élethelyzet szerint differenciált módon.A világ minden országában kapnak védőoltásokat a gyerekek, meghatározott, életkorhoz kötött rendszerben, ezek az úgynevezett Védőoltási Naptárak. Vannak igen kis eltérések abban, hogy éppen hány hónapos kortól kezdve és milyen fajtákat, de az ajánlások alapvetően igen hasonlóak, mivel azok az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) ajánlásain alapulnak. Az ajánlások elsősorban a járványos természetű fertőzések visszaszorítására, ha lehetséges, teljes kiküszöbölésére irányulnak, és mindig célzottan az adott országban tapasztalható járványügyi helyzethez igazodóan. Van abban is eltérés, hogy kötelezőek-e, törvény által előírt módon, mint sok európai ország között nálunk is, vagy nem kötelezőek, ám ilyen országokban általában csak azok a gyerekek mehetnek közpénzből finanszírozott közösségbe, járhatnak iskolába, akik megkapták az előírt oltásokat. A hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított magyar oltási rendet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, továbbá annak a járványügyre vonatkozó rendelkezései (a többszörösen módosított 18/1998. [VI. 3.] NM rendelet) írják elő.

Jogi evidencia, hogy rendelet nem alkalmas állampolgári jogok korlátozására. A 1997. évi CLIV. törvény deklarált célja pedig, megteremteni annak feltételeit, hogy minden beteg megőrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan maradjon - 1. § c).

Különbségek vannak abban is, hogy ki állja a védőoltások költségeit. Általában minden olyan országban, ahol az életkorhoz kötött oltások kötelezőek, egyben központi forrásból – nálunk pl. az állami költségvetésből – finanszírozzák is őket, de van itt is kivétel, pl. a skandináv országokban minden védőoltás térítés nélkül kapható és nem is kötelező, mégis a mi országunkhoz hasonlóan közel 100%-ban be is oltják a gyerekeket, vagyis az ott élő szülők pontosan tudják, mennyire fontosak ezek.

Azonban kikergetnék vagy lecsukatnák azt, aki azt mondaná nekik, hogy kötelező.

Van több olyan ország is, ahol részben a család, részben az önkormányzat fedezi az oltások árát (pl. a szomszédos Ausztria), és olyan is, ahol minden költség a szülőké. A magyar Védőoltási Naptárban, vagyis a Nemzeti Immunizációs Programban (NIP-ben) szereplő oltásokkal összesen 12 fertőzést lehet elkerülni (tuberkulózis, tetanusz, diftéria, szamárköhögés, gyermekbénulás, Hib-fertőzés, pneumococcus fertőzés, kanyaró, rubeola, mumpsz, hepatitis B, humán papillomavírus-fertőzés). Az idei, 2017-es év örvendetes fejleménye az, hogy a meningococcus C fertőzés elleni védőoltás a két éven aluliak számára térítésmentesen, ám önkéntes döntés alapján hozzáférhetővé vált. Az utóbbi években került a méhnyakrák prevenció eszközeként a két komponensű (bivalens) humán papillomavírus (HPV) oltás az iskolai oltási programba. A 12 éves lányok szülei dönthetnek úgy, hogy kérik ezeket a védőoltásokat is – örvendetes módon igen magas – 80%-ot megközelítő arányban.

Közeleg az az idő, amikor az átoltási mutatókban a 0 % lesz a legörvendetesebb.

Ugyanakkor igen fontos tennivaló a közeli jövőben azt megvizsgálni, mi lehet az oka annak, hogy van néhány olyan iskola, ahol egyetlen szülő sem kéri a HPV-oltást!

Akkor most kérhetik vagy nem kérhetik? Nekünk meg az az iskola gyanús, ahol mindenki beadatja. Mészner doktornő vizsgálatot kér a választható oltást egyöntetűen elutasítókkal szemben. Semmi meglepő nem lenne benne, ha esetmenedzserek egy hónapon belül a hűtőbe, WC-be is betekintenének a hangadó szülőpárok lakásaiban, hogy feltérképezzék őket környezettanulmányaikkal (így volt ez a mi lakásunkban is, miután a védőnő jelentette az elmaradt MMR ismétlőoltást).

A jelenleg még nem a „kötelezők” közé tartoznak további, nagyon fontos oltások is,

Ez a „még nem” egy elszólás lenne? Már valakik megrendelték vagy eldöntötték?

melyek recept ellenében a gyógyszertárakból hozzáférhetőek (rotavírus hasmenés, meningococcus B fertőzés, influenza, bárányhimlő, kullancsvírus-fertőzés okozta agyvelőgyulladás, hepatitis A). Igen fontos prevenciós cél felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy ki-ki mi mindent tehetne még meg a saját és családtagjai egészségének megőrzése érdekében.

Tapasztalatom szerint nincs benne a közgondolkodásban, milyen valódi értéke is van annak, ha egy betegség elkerülhetővé válik.Ki szeretném emelni – mintegy befejező gondolatként – a családtervezők számára ajánlott védőoltásokat. Az volna szerencsés, ha minden megszületendő gyermek várt, ha úgy tetszik, tervezett lenne, azaz még a gyermekvállalás előtt átgondolnák a leendő szülők, hogy milyen elhárítható egészségi kockázat áll fenn esetükben. Infektológusként a potenciálisan magzati kockázatot jelentő infekciók közül a védőoltással megelőzhetőeket – rubeola, varicella, pertusszisz, hepatitis B, influenza – és a toxoplasma fertőzést emelem ki,

Olyan érzésem van, mint, amikor csekkbefizetés után, a postás néni kaparós sorsjegyet kínál.

mely ellen ugyan nincs és nem is várható védőoltás, de lehet tenni a magzati ártalom kivédésére életmódtanácsokkal, szükség esetén szerológiai vizsgálatok végzésével.

Szerológiai vizsgálatok nélkül felelőtlenség ismétlőoltásokat beadni a sokszor 2-3-szorosan védett gyerekek tömegeibe. Azt, hogy ezt kötelezően előírják és betartják, emberiség elleni, folytatólagosan és szervezetten elkövetett bűntett.

A leendő szülők oltásaival „védett fészket” (ún. fészekimmunitást) lehet kialakítani a születendő gyermek érdekében.

Amit néha a valóság átír és erről is tájékoztatni illik mindenkit: http://www.nlcafe.hu/csalad/20170609/kanyaro-terhes-megfertozte/.

Összegzés: Világszerte egyre gyakrabban felbukkanó jelenség a védőoltások létjogosultságát, értelmét, hatékonyságát megkérdőjelezők színre lépése. A védőoltásoknak köszönhetően számos, rettegett fertőző betegség kontrollja megvalósult, magas átoltottság mellett alig van fiatal magyar orvos, aki látott még kanyarót, gyermekbénulást, diftériát. Ezek a fertőző betegségek azonban még visszatérhetnek, erre figyelmeztetnek a környező országokból származó járványgócokról szóló beszámolók. A fertőzésektől való aggodalom helyébe ugyanis az oltások vélt mellékhatásaitól való félelem jelent meg, és világszerte küzdeni kell az egyes oltásokat övező rémhírek ellen. Tudományos adatgyűjtésen alapuló állásfoglalások vannak arra, hogy a védőoltások miatt senki nem lesz sem autista, sem epilepsziás, nem alakul ki ekcémája, pszoriázisa, vastagbélgyulladása, nem fog sem megvakulni, sem megbénulni – ám a világhálón ellenőrizetlenül, futótűzként terjedő téves állítások ellen nem egyszerű felvenni a harcot, és nyugodtan érvelve ellentmondani ezeknek.

Mivel az állítások általában hitelesek és nem tévesek, ezért azokkal tényleg nem egyszerű „felvenni a harcot”, főleg úgy, hogy nekünk szülőknek törvényi és erkölcsi kötelességünk megvédeni gyerekeinket az ártó oltásoktól. Harcunkat nem fogjuk feladni!

Forrás:
1. Budai J, Nyerges G.: Védőoltások. Medicina, 1997.
2. Szalka A, Mészner Zs.: Infektológia. Springer 1999.
3. Stanley A. Plotkin, MD, Walter A. Orenstein, MD and Paul A. Offit, MD – Vaccines, 6th Edition – Expert Consult, 2012.
4. Az Országos Epidemiológiai Központ, Módszertani levél a 2017.évi védőoltásokról. Epinfo, 23.évf.1.különszám 
5. Mészner Zs.: Felnőttkori védőoltások kézikönyve. Medicina 2015.dr. 


Dr. med habil
Mészner Zsófia PhD

 

A vörös színnel szedett cikk eredetileg az Orvosok Lapja 2017/6. számában jelent meg.

Nagy Sándor,

Balatonfüred, 2017. június 29.

Csillag Ösvény Jósda