A magyar orvosok között - éppen 70 évvel a nürnbergi orvosper után - még mindig vannak olyan őskövületek, akik szerint az alapvető emberi jogok háttérbe szoríthatóak. A mára már tényleg szabadon áramló információáradatból sem veszik észre (vagy rég észrevették, csak van az a pénz és van az a munkahely...), hogy a legfrissebb járványügyi tapasztalatok, a nyugatabbra nem hamisított statisztikák, az oltáskárosultak drasztikus emelkedése vagy éppen a makói botrány hatására egyre több kollégájuk hátrál ki mögülük. Eleve nem várható el egy oltóorvostól, hogy feltétlen híve legyen távlati hatásaiban ismeretlen - tehát már ezért is kockázatos - szereknek, amik beadása minden gyermekbe kötelező.

A 70 éve lezajlott tárgyalások egyikének eredményeként született meg az úgynevezett Nürnbergi Kódex: az orvosi etikai szabályok gyűjteménye. Tíz alapelvet fogalmaz meg az embereken végzett kutatásokkal kapcsolatban, a Kódex többek között kimondja, hogy a kísérleti alanyokat teljes körűen tájékoztatni kell és önkéntes hozzájárulásukat kell adniuk; a kísérletnek a társadalom számára hasznosnak kell lennie; nem okozhat fizikai vagy mentális fájdalmat és ártalmat; az alany bármikor kérheti a rajta végzett kísérletek beszüntetését.

Az alábbi nemzetközi jogi alapok rendszerszintű tiprása (teljes körű tájékoztatás hiánya, élethez való jog sértése halálos kockázatú oltóanyagokkal) még mindig általános hazánkban:

• az 1947-es Nürnbergi Kódex,
• az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Rómában létrejött, 1950. november 4-i egyezménye,
• az ENSZ Közgyűlése által 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya,
• az 1989. november 20-án New Yorkban kihirdetett Gyermekek jogairól szóló egyezmény,
• az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására való tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban kelt, 1997. április 4-i egyezmény.

A bioetika egyik meghatározó és fontos alapelve az autonómia tisztelete. Az autonómia, a cselekedet szabadsága, ami azt foglalja magában, hogy az egyén mérlegelheti cselekvésének alternatíváit és azok ismerete alapján, szabadon kiválaszthatja közülük a számára elfogadhatót és annak megfelelően járhat el. Az autonómia tiszteletben tartása ezért az ember értékének, döntéshozatali jogának elismerését és az autonóm cselekvés lehetővé tételét jelenti.

A tájékozott beleegyezés az egyén autonóm hozzájárulása az orvosi beavatkozásban való részvételhez. Ez a követelmény biztosítja az érintettek számára azt, hogy a saját igényeik szerint, értékpreferenciáiknak megfelelően eldöntsék, hogy alávetik-e magukat az adott beavatkozásnak vagy sem. Következésképpen a tájékozott beleegyezés az autonómia legfontosabb garanciája az orvoslás és a biológiai alkalmazások tekintetében. Emberi jogi szempontból a tájékozott beleegyezés az emberi méltóság tiszteletben tartásának kötelezettségével kapcsolatos. Egyrészt garantálja a magánélet háborítatlanságát, mivel lehetővé teszi az egyén számára az orvosi vagy biológiai beavatkozásokkal kapcsolatos döntést. Másrészt pedig védi az ember testi és lelki integritását is, amelyet az orvosok csak akkor sérthetnek meg törvényesen, amennyiben ahhoz az érintett megfelelő módon hozzájárult.

Kötelező védőoltást etikátlan tehát beadni például egy olyan egészséges vagy beteg gyereknek, akinek szülei nem kérik az oltást.

2017. június 13-án, az esti RTL híradóban megjelent egy híradás, „Nem nyilvánosak az etikai eljárások” címmel. Ebben Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke az alábbiakat nyilatkozta igen nagy határozottsággal: "A törvény értelmében, a garantált függetlenség miatt, az elnökök és az elnöki testületek számára az etikai rendszer tabu. Tessék ezt tudomásul venni. Jó?"

Az Orvosok Lapja 2017/6. számában egy oltásokat (igen, nem a gyerekeket) védő, elfogult, járványokkal riogató cikk felvezetőjeként, immár a törvény által előírt, függetlenségéhez szükséges tabut elfelejtő elnök úr különös dolgokat ír:

“Immár több mint egy esztendeje annak, hogy a média széltében-hosszában foglalkozott azon szülők esetével, akik gyermekük kötelező védőoltásainak beadatását elkerülendő megtalálták azon orvos(oka)t, aki(k) nyilván némi ellenszolgáltatás fejében kitűnően kitöltött oltási könyvecskét állított(ak) ki, igazolva minden oltás beadását. Hja kérem, hogy ez többszörösen is bűncselekmény? Oda se neki. Hogy ehhez a pácienst praxisba kell venni (csak a saját praxisbeliekre van igazolási joga a háziorvosnak), akár több száz kilométer távolságból is, kit zavar? Sajnos esély sem kínálkozik az efféle – hivatásuk becsületét sározó – tettesek felderítésére, orvoskarból való kipenderítésére.

Hogy ez ne legyen elég, az internet kontrollálatlan bugyraiból informálódó, oltásszkeptikus réteg nő, sőt szerveződik, veszélyezteti mások járványügyi biztonságát, egyesületbe tömörül, gyakorló, a dologhoz nevét adó orvossal az élen. Más doktor a közszolgálati rádió élő adásában lép fel szakértőként, hogy képtelennek tűnő állításokkal bizonygassa a védőoltások számos veszélyét, fokozva ezzel a közbizonytalanságot. Miközben Magyarország még mindig kiemelkedik környezetéből magas átoltottsági mutatóival, és más EU tagállamokban arat a járvány, legalábbis a közérdeket sértő a jól szervezett tudományos evidenciákon alapuló kötelező védőoltások szükségességének megkérdőjelezése. A szakma ilyetén való megcsúfolása komoly etikai kérdéseket vet fel, hisz a szakmai hiba egyben etikai vétség is. A Területi Szervezetek Tanácsa (TESZT) szintjén is tárgyalni kellett a kialakult helyzetről.

A következő – MOK felkérésére készült – szakmai összefoglalót hazánk egyik, a témában elismert szakértője írja. Ezzel kívánunk tiszta vizet önteni a pohárba, és ezt követően bizton számíthatnak kamarai felelősségre vonásra azon orvosok, akik a szaktudásuk iránt megnyilvánuló bizalmat a betegek megtévesztésére, oltás elleni fellépésre használják.”

                                                                                                                                        Dr. Éger István

Felvetődik a kérdés, hogy miért bolygat olyan területet (pecséttel történő hamisítás), amit nem tud bizonyítani? Ha valaminek, hát akkor ennek, tényleg tabunak kellene lenni.

Az elnök úr a más véleményen lévőket, azaz azokat, akik a teljes körű tájékoztatás mellett elkötelezettek, etikátlanul listázza, felelősségre vonással fenyegeti.

Mi ez, ha nem önkényuralom?

Egy olyan országban, ahol az önkényuralomnak még a jelképét sem szabad használni, mert az is közösség elleni izgatást válthat ki.

 

Nagy Sándor,

2017. június 24.

 

Ajánlás:

ARCHIVUM SECRETUM