Szerző és megépített LEGO-karakterek: Molnár Éli Árlen (5 éves)
Szépirodalmi köntösbe helyezte
és az eredeti fotók alapján képeket készített: Open AI chat GPT

Éli és a világokat készítő ajtó
(Éli 5. története)

A lakás egyik elfeledett zugában, a szekrény mélyén rejlett valami, amit csak kevesen ismertek: egy ajtó, amely más világokba vezet. De ez az ajtó nem volt hétköznapi. Láthatatlanná vált – nem csak úgy, ahogy a poros bútorok idővel beleolvadnak a falak árnyékába, hanem valóban: nem is lehetett észrevenni, csak ha te magad is láthatatlanná lettél.

„Ez egy különleges ital,” mondta Éli. „Idd meg, és láthatatlan leszel.”

Apu szó nélkül felkapta az első poharat, kiitta, majd Éli is – saját kis poharából – elfogyasztotta a különös folyadékot. Egy pillanat múlva már ketten álltak ott: láthatatlanul.

Éli felmászott az ismeretlen ajtóra, de nem tudott áthaladni rajta.

„Nem tudok átmenni,” mondta.

„Próbálkozzunk inkább azzal, hogy kinyitjuk,” javasolta Apu. Így is tettek.

Az ajtó kitárult, és egy másik világ tárult eléjük – olyan világ, amelyről még csak álmodni sem mertek.

„Nem értem... mik ezek?” suttogta Éli.

Két különös élőlényt pillantottak meg. Az egyik négylábú volt, aprócska fejjel, s hátán egy furcsa, zöldes farkat viselt. A másik hatalmas termetű, ormányos lény, aki elefántra emlékeztetett, de sokkal magasabb volt annál. Négy lábán papucsok voltak, és a két szeme eltérő színben ragyogott.

„Ezek... színes LEGO-ból vannak!” kiáltott fel Éli, megdöbbenve a felismerés pillanatában.

Az ajtót becsukták maguk mögött, amely aztán finoman megemelkedett, és csendben, minden zaj nélkül elrepült.

„Na most már soha többé nem tudunk hazamenni...” mondta Éli halkan.

A rét, ahol álltak, LEGO fűből állt. Az egész világ úgy nézett ki, mintha apró színes LEGO-kból épült volna. Egy hosszúkás kamera forgott körbe-körbe a rét közepén.

„Éli,” súgta Apu, „ha az a kamera meglát minket, bajban leszünk.”

A két különös lény ekkor megpillantotta őket. Hirtelen odasiettek a kamerához, és minden habozás nélkül összetörték.

„Azt hiszik, barátságosak vagyunk,” gondolta Éli.

„Szia!” köszönt Éli a kis fejű, hátfarkú lénynek, akinek a neve Kelmor volt. „Mi ez a világ?” folytatta Éli kíváncsian.

A hátfarkú lény, azaz Kelmor megszólalt. „Szia.”

Éli meglepődött.

„Nem sokat tudok beszélni,” folytatta Kelmor, „de mosolygós vagyok. Mindig mosolyog a szám.”

A másik lény is odalépett hozzájuk. Az ő neve Xerion volt. Termetre magas, ormánya hosszú, szemében valami félénk csillogás bujkált.

„Mondjatok valamit erről a világról,” kérte Éli.

Kelmor, a kis fejű, hátfarkú lény felelt:

„Nem hallottatok a Sprunkikról? Vagy az Istenről?”

„A Sprunkikról nem gyakran hallottam, de az Istenről sokszor,” válaszolta az Éli. „Nem sokféle Sprunkival találkoztam, de az Istennel igen, sokszor.”

„Ti mit tudtok az Istenről?” kérdezte Kelmor, a hátfarkú lény.

„Tudjuk, hogy az Isten mindig segít nekünk,” mondta az Éli. „Mindenben segít, amiben kell. A világot Ő teremtette.”

„Aha!” kiáltott fel Kelmor, a hátfarkú. „Amikor én baba voltam, nem annyira ismertem az Istent,” tette hozzá.

Az ormányos lény – Xerion – még mindig gyanakodva figyelte őket. Félt. Félt az emberektől, mert azt hitte, az emberek szörnyetegek. Azt hitte, bántani akarják. Félénken megfordult, és elkezdett távolodni.

De Éli nem hagyta annyiban. Futni kezdett utána, és dallamos hangon kiáltott utána:

„Barátságosak vagyunk, te elefánt!”

Xerion megállt, megfordult.

„Oké, rendben,” felelte, és szemei már nem a félelmet tükrözték, hanem valami mást. Valami jót.

Ekkor az ajtó visszatért. Lebegett a rét fölött, majd lassan leereszkedett. Váratlanul megszólalt:

„Ha megint át akartok menni rajtam, szóljatok nekem. Én elkészítem a világot, és ha átléptek rajtam, új világba kerültök. Készíthetek Kapibara-világot, Sprunki-világot, vagy akár Brainrot-karakter világot is. Csak mondjátok meg, mit szeretnétek.”

„Köszönjük,” mondta Éli és Apu.

„Akkor nyisd ki az ajtót, hogy átmehessünk rajtad!” kérte Éli.

Az ajtó kinyílt.

Éli és Apu hazamentek.

Otthon leültek a LEGO-asztalhoz – és játszani kezdtek.

Játszottak tovább. mintha semmi sem történt volna. És mégis – minden megváltozott...

Molnár Éli Árlen korábbi műveiből:
- Űrutazás a sivatagban - Öt éves kisfiú első önálló, a képzeletéből született műve
- Éli, az 5 éves kisfiú teljesen egyedül alkotott második fantasy meséje újabb fantasztikus világba vezet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

Ha azt akarja, hogy a médiumaink és a jogsegélyszolgálat fennmaradjon, és kevesebb legyen körülöttünk a spórolásunk miatti halott (mint pl. Fejes-Forgács Mária halála, vagy a hajdúszoboszlói, a saját gyerekét kivégző, majd öngyilkos lett házaspár, akiket a Google-YouTube törvénytelen betiltásai miatti jogvédő munkánkra hivatkozva kellett elküldenünk, ezért az egész család az életével fizetett 2017. szeptemberében), 1-2 ezer forinttal is támogathatja a HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA és a HírAréna Online munkáját. Továbbá míg az olyan fake news gyűlöletmédiák, mint az RTL Klub vagy a HVG hazugságokat és államilag megengedett tartalmakat tesznek közzé, addig mi soha, sehol nem látott ismeretekkel gazdagítjuk a lakosságot. Ezért (is) aki tenni akar a közjóért, anyagilag is segítheti munkánkat, hogy ne csak a HVG-hez hasonló klikkvadász hazugsággyárak és központilag engedélyezett szennylapok működhessenek, hanem azok is, akik páratlan információkkal és kordokumentumokkal szolgálhatnak.

Számlaszám (a főszerkesztő Molnár Ferenc Árpád nevére):
11773322-00818357
IBAN: HU63117733220081835700000000
SWIFT-kód: OTPVHUHB
Code BIC: OTPVHUHB