Cikk:
Molnár F. Árpád

Tartalom:
Egyik fehér, másik fekete?
A kommentfalak csőcseléke
Megengedett volt a pofon? Mi egy férfi dolga?
A nők akár többsége családon belüli tettleges bántalmazó...
Kötekedők az utcán, azaz az utca szemete és a halál esélye
A család még az alvilág és a sokszoros gyilkos bűnözők számára is majdnem biztos tabu
 

Egyik fehér, másik fekete?

Mindkettejük visszatérően beleállt a másikba. Egyikük sem tartotta be az objektivitás kritériumait. Egyikük sem volt igazságos vagy diplomatikus. A Fidesz sajtósai egyébként is rengeteg marhaságot mondanak Puzsérről, nem csak olyasmikkel támadják, amikkel lehet. Puzsérra pedig mindig jellemző volt, hogy kipécézett egy vagy pár embert, és rajtuk ragadt. Hajdu Péter bűnei sem voltak akkorák, hogy mintegy a legfőbb parazitaként kellett volna hivatkozni rá. Aztán a Hajduval való nyílt konfliktusok végtelen sora véget ért. Hogy sikerült ezt elérni? Mindenkinek egyéni nyelvezete van. Puzsért úgy sikerült leállítani, hogy Hajdu bíróság elé állította. A hosszú herce-hurca után Puzsér úgy látta, nem ér ennyit az egész, és dobta a témát.

Ábrahám Róbert okos, jó nyelvi képességekkel rendelkezik. Eközben a rátarti és erőszakos stílusa evidensen átjön, nem kell ehhez sem pofon, sem bunyó.

Puzsér Róbert zseni, az ország sokszor legkiválóbb vitakészségével. Régen a kritikát egyáltalán nem bírta, a leghalványabb észrevételre is heves támadásokkal reagált. Mivel állandóan elfogult érzelmektől volt túlfűtött, ez határozottan relevánsan rombolta az objektivitását és a reális kritikai képességeit.

Aztán - mint arról a médiában annyiszor beszámolt - rendszeresen járt pszichoterápiára. Annak eredménye kiváló lett: a nyilvánosság előtt Puzsérról eltűntek a nárcisztikus jegyek, elméje penge lett, lényeglátása és objektivitása egészen egyedülálló. Aztán valamikor az orosz-ukrán háború kitörése után, fokozatosan ismét elkezdett visszatérni a régi Puzsérhoz, és mostanra rengeteg témát hasonló irracionalitással kommunikál, mint egykoron.

Olyanként, aki anyám munkahelye révén gyakorlatilag beleszülettem a pszichiátriába, sőt, felnőttként egy időben grafológiából és az ezzel általam fúzióba helyezett karakterológiából éltem, egy szemvillanás alatt tudnám elemezni mindkettejük gyermekkorát és jelenlegi pszichés, valamint diagnosztikai státuszukat, de nem szeretném ezt megtenni, mert nem tartom illendőnek és nincs rá egyéb motivációm sem.

 

A kommentfalak csőcseléke

Nem akarok sok szót vesztegetni a csőcselékre, így csak egyet, amit sértőnek találok Puzsér imázsára: az Ábrahám-Puzsér konfliktusban Puzsér Róbert youtube-oldalának kommentszekciója. Ez tényleg méltatlan Puzsér nagyságához és kritikai képességeihez, bár végigfutva a Hír tv betelefonálós műsorának youtube-os kommentfalát, ott pontosan ugyanezt az alávaló primitív minőséget láttam, és ugyanazokkal a primitív fasiszta reakciókkal. A két "párt" youtube-oldalának kommentelői körében a leginkább visszatérő "érv" a Rostásozás és a cigányozás volt, ami minden kritikán aluli, azaz annyira jellemzően népi! Mivel a kommentszekcióban - amolyan emberállati természetességgel - tobzódnak a tehetségtelen és a youtube kommentfalánál színvonalasabb platformot nem is érdemlő népi idióták, nem csoda, hogy Puzsér több esztendős Ábrahám-analíziseiből nagyon sokan mindössze ennyit tudtak "kielemezni", és prezentálni a nagyvilág és a Kozmosz számára, hogy kisérdemű publikumként úgy összességében miként látják a világot és mennyit értenek belőle.

 

Megengedett volt a pofon? Mi egy férfi dolga?

Van-e Ábrahám tettlegességének - állítólag egy pofon - validitása vagy sem? Ez sem egy magától értetődő "igen" vagy "nem", hanem nagyon sok mindent kell asztalra tenni, és úgy sem lesz senki fehér vagy fekete. A Világegyetem nem a youtube kommentfalának szemetére lett kialakítva, Ábrahám és Puzsér szavai és tettei nem feketék és fehérek, és a primitív csőcselék világképére a Végtelenből tesz a népi debilitásnál végtelenszer komplexebb Kozmosz.

Akkor részletesebben pro és kontra:

Teljesen értem Ábrahám Róbertnek a pofont indokló férfiasságra és férfias habitusra vonatkozó gondolatait, és természetesnek tartom, hogy egy férfitól az Emberiség az egész civilizáció során azt várta el, hogy bizonyos helyzetekben - mint pl. becsület, család, haza stb. - ne csak a kezét emelje fel más férfiakra, de az életét is kész legyen feláldozni. És mivel a civilizáció során annak ismerete kezdettől természetes volt, hogy a másikat nem szabad bántani, mert pofonnal, súlyosabb esetben halálos megtorlással végződhet a dolog, ez biztosította a természetes elrettentést, valamint a család és a közösség puszta túlélését és fennmaradását.

Így nem is tudok mit kezdeni azzal, amikor tehetségtelen, buta, kirekesztő, másokat azok nézeteiért gyűlölő piti lakosok - internetes disznóröfögéseik közben -, saját gyávaságuk által hajtva azonnal elutasítják az erőszakot, amint nem a saját alacsony rendű és következmények nélküli röfögéseik és gyűlölködéseik célszemélye ellen irányulnak. Akik aznap más ügyekben halált kívántak, ugyanazok a gyáva és anyámasszony katonái senkik rögtön pacifistára váltanak, amint azt hiszik hallatlan szellemi nyomorukban, hogy ez szolgálja a pillanatnyi érdekeiket.

Puzsér annak ellenére, hogy az utóbbi időkben ismét elveszítette az érzelmi függetlenségét, annak ellenére, hogy ameroliberális politizálása nemhogy nem pacifista, de erőteljesen atomháborús felelőtlenség - és ennek mozgatórugói szintén nem a józan ész és a hideg mérlegelés, hanem a radikális érzelmi és ösztönös elfogultság -, ugyanakkor mindig elutasította azt a személyes fizikai erőszakot, ami a férfiak közti nézeteltérések és veszekedések lerendezését jelenti, valamint - hozzám hasonló személyes tapasztalatokkal rendelkezvén - amiket nő és férfi egymással való átmeneti, élettársi vagy házassági kapcsolata során annyiszor tapasztalt a nők részéről.

Puzsér ezeket az értékeket nagyon következetesen képviselte, és emiatt - ha durván összevesztem volna vele, akkor sem - sosem hívtam volna ki bunyóra, főleg nem párbajra vagy más életveszélyes megmérettetésre, ahogyan viszont ezt másokkal már megtettem. Ugyanakkor ha nem volt erre fogadókészség, akkor hagytam az egészet; senkit nem óhajtok olyasmikbe kényszeríteni, amikbe nem egyeznek bele.

 

A nők akár többsége családon belüli tettleges bántalmazó...

Itt egy kicsit ki kell térni arra, hogy Puzsér ugyanolyan tapasztalatokról számolt be a párkapcsolataiban a nők valahány százaléka részéről ellene elkövetett fizikai erőszak cselekményekről és ezek kezeléséről, amikről előtte én is. Lényegében ugyanazokat tapasztalta és tárta fel, amiket én. (Korábban utána is számoltam: életem összes tartósabb kapcsolatának 66 %-ában a nők nem csak a verbális, de a fizikai erőszak terén is otthonosan mozogtak. Magától értetődik tehát, hogy ezen kívül vannak azok a nők, akik számára a kapcsolaton belüli verbális bántalmazás magától értetődő, de fizikai erőszakhoz nem nyúlnak.) Puzsér szinte egy az egyben ugyanazokat mondta el a nők által elkövetett kapcsolaton vagy családon belüli erőszakról és annak kezeléséről, amiket én is. Ha egy nő megüt, nincs probléma. Ha verekedni kezd, akkor a férfi a kezeit vagy karjait kitartva védekezik, és ez a legtöbb nő esetében elegendő. Ha súlyosabb betegről van szó, akkor az agresszív és bántalmazó nőt le kell fogni, ami általában hamar csillapodáshoz vezet. Vannak aztán olyan hisztériás, nárcisztikus és/vagy borderline női betegek (pl. a borderline-ok több mint 90 %-a nő), akik elég harciasak vagy erősek ahhoz, hogy ne lehessen őket lefogni. Ezen patológiás esetekben a beteg személyt - radikálisan ügyelve arra, nehogy valami baja essen - határozott és irányított erővel neki kell lökni valaminek, vagy az ágyra lökni, vagy az ágyra illetve a földre vinni. Vannak aztán azok, akikkel ténylegesen harcolni kell, mert annyira agresszívek, hogy ezért erősek, valamint akik nem csak kézzel, hanem nehéz tárgyakkal is verekedni kezdenek. A közvetlen súlyos testi sértés illetve a közvetlen életveszély elhárítására ilyenkor a férfi dolga nem az, hogy kórházba kerüljön vagy meghaljon, hanem az, hogy verekedjen a beteg nővel és valamiképpen biztosítsa mindkettejük biztonságát. Ököllel nőt nem ütünk meg, lábbal nem rúgunk - hiába természetes a nők számára, hogy kézzel, lábakkal és a betegebbek esetében nehéz tárgyakkal is célba dobálnak és verekednek -, de pl. csuklóval, puhán behajlított ujjakkal (mert a pofont is túl kockázatosnak tartom) adhatunk tompított tenyereseket, amíg valamilyen módon - vagy közben szavakkal, vagy a legsúlyosabb betegek esetében a lakásból való kimeneküléssel a súlyosabb testi sértés vagy a halál okozása elkerülését sikerül biztosítani.

Az én habitusom és szociológiai hátterem nem programozta belém azt, hogy nőnek be lehet húzni ököllel, vagy tenyeres pofon adható. Ezek túl veszélyesek és kockázatosak.

Annak alapján, hogy kapcsolataim 66 %-a tettleges agresszivitással is élt, azt a következtetést vontam le, hogy a nők legalább fele rendszeresen verné az élettársát vagy a férjét, ha nem lenne sokkal gyengébb, mint a férfi. Így azonban a legtöbb beteg nő kénytelen eltekinteni a párja elleni fizikai brutalitástól és rendszeres verésektől. És mivel a férfiaknak átlagban 30 %-kal több izomzatuk van, mint a nőknek, így több férfi akad, aki veri a párját, mint ahány nő teszi ezt a férfival. Viszont az én statisztikáimból okkal feltételezem, hogy nem a férfiak általi bántalmazás a gyakori, hanem a nők és a férfiak közti verekedés az, ami az állati ösztönökből természetszerűleg adódik. Azaz a minimum az, hogy egyik kutya, másik eb, és csak annak köszönhető, hogy több nő kerül ki vereséggel a családi fighting-ekből, hogy gyengébbek. Ahogyan én is több kapcsolatomban megtapasztaltam azt, hogy úristen, de rohadt nagy bajban lennék most, ha nem volnék sokkal erősebb. Így értettem meg igazán azon nők rettentő nehéz helyzetét, akik lelkileg lebénulva tengődnek egy olyan kapcsolatban, ahol a fizikai erőszakot elkövető férfi ellen nem tudnak és nem is mernek semmit tenni.

A fentiek halmozott, közvetlen és személyes ismeretében népi parasztvakításnak tartom azt, amikor az Ábrahám-Puzsér-affér kapcsán azt olvasom népi kommentelők részéről, hogy erőszaknak sosincs helye, meg ez nem a régmúlt, hanem a modern kor (a modern "liberális" felvilágosultak éppen atomháborút építenek Oroszország ellen, és eddig a frontra és halálba erőszakoltak 800 ezer vagy 1 millió ukránt, akiket egyébként nem pofozkodni, hanem tömeggyilkolni küldtek ki), és közben azt tapasztaltam, hogy a nők 66 %-a annak ellenére verni próbálja a párját, hogy a párja sokkal, de sokkal erősebb. Tehát nem úgy vettem észre, hogy ez a sok karatebajnok egy fikarcnyit is jobb lenne a régmúlt korok népeinél és hitvány, erőszakos és agresszív csőcselékénél.

 

Kötekedők az utcán, azaz az utca szemete és a halál esélye

Sok beteg ember járkál az utcán Magyarországon és külföldön egyaránt. Ezen esetekben is mindig autentikusan tartottam be azt a belém programozott szabályt, hogy amikor bármilyen jöttment beteg senki elkezdett ordítozni, mint a fába szorult féreg, vagy autójának pszichopátiás ülésén elkezdte nyomni a dudát, mint az állat, mert vezetésre alkalmatlan mentális állapotában úgy vélte, egy nem létező dologra vagy a fikarcnyi semmire így kell reagálnia (az utcán ugató járókelők és autósok szinte mindegyike a saját vétkes illetve veszélyeztető cselekménye után kezd el őrjöngeni a vétlen, máskor a véletlenül bármi csekélységben ludas személyek ellen), akkor járókelő vagy kerékpáros esetében hagytam, hadd üvöltözzön, ha pedig nem hagyta abba, nem mentem tovább, hanem megfordultam, én is elkezdtem ordítozni, hogy most aztán fogja be a pofáját, mert leütöm, mint a taxiórát. Nem rajtam múlt, hogy a nagy pofájú, intoleráns és spontán gyűlölködő emberállatok ekkor kivétel nélkül minden esetben azonnal fogták magukat és teljesen némán elhúzták a csíkot. Mert vagy megéreztek valamit, vagy általában sem mernek megmérkőzni senkivel, akinél nem biztosak a győzelmükben. Így ezek az intoleráns erőszakos primitív kötekedők kénytelenek hazamenni, és szokásukhoz hűen a saját feleségükkel és gyerekeikkel üvöltözni, mert őket kockázat nélkül terrorizálhatják, ahogyan saját anyjuktól illetve apjuktól eltanulták kiskorukban. Az fix, hogy intoleranciájukat, gyenge idegzetüket és spontán, azonnal feltörő embergyűlöletüket nem a helyzet és a véletlen, hanem a mocskos szülői háttér ellette, mocskos apától, mocskos anyától vagy két mosléktól egyszerre.

Én pl. mindig szó szerint abszolút toleranciával és megértéssel viseltettem mindenki iránt, akik pl. véletlenül majdnem elgázoltak vagy egyebek. Teljesen természetes módon - mivel megértem, hogy nem tökéletesek, hanem hibázhatnak és lehetnek figyelmetlenek -, mindig, de minden esetben nyugodt maradtam, azonnal előzékeny voltam illetve még rájuk is mosolyogtam, hiszen emberek, hibázhatnak. Ilyenkor volt is megdöbbenés, hiszen az emberek megszokták, hogy ha bármit vétenek, akkor az autósok vagy a járókelők olyan alpári stílusban és fenyegetően kezdenek el ordibálni, mint akik otthon is így szokták. És egyébként csekély pszichológiai tudás kell hozzá, hogy átlássuk, otthon is így szokták. Azok iránt is minden alkalommal maximálisan toleráns és higgadt, emberszerető maradtam, akik azért, mert huszonéves pszichopaták, ezért zöld lámpánál, nagy gázzal, engem is éppen csak el nem ütve száguldtak át a piroson.

Amit nem toleráltam szinte soha, ha ilyen autós esetében még neki állt feljebb. Ilyenkor azonnal elkezdtem velük ordítani; ami a kezemben volt, legyen az táska vagy 30 kilós kerékpár, felemelve és messzire hajítva - nem tekintve az esetleges anyagi káromra - azonnal beleálltam a harcba, azzal a biztos szándékkal, hogy abszolút kész vagyok a fizikai erőszakra és az ezzel járó összes következményre, a rendőrségi előállítástól kezdve, a több évig tartó bírósági hercehurcán át a halálig, de sosem szabad nekem megtennem az első ütést. Viszont onnantól már meg fogom magam védeni, és amíg az elkövetőt nem sikerül teljesen veszélytelenné és ártalmatlanná tenni - legyen az lefogás, leszorítás vagy védekezésre képtelenségig verés - addig ütni és verni fogom.

Igen, jogos önvédelem. Ez bennem olyankor is végig tudatos. Folyamatosan látom a helyzetet és pontosan felismerem a törvényes lehetőségeket és korlátokat. Azaz az illető elleni megtorlás terén minden ilyen esetben biztosra megyek, tehát bárki kerül ki győztesen (már ha nincs halott), őt mindenképp bíróság ítéli el. És mellesleg a nyilvánosság előtt is szétszedem és egy életre tönkre vágom.

Emellett nagyjából 20 éves koromban ismertem fel, fogalmaztam meg és azóta is tartom, hogy soha, senki ne kössön bele senkibe se az utcán, sem szórakozóhelyen stb., mert senki nem tudhatja, kibe köt bele. Csak az kössön bele ismeretlen személybe, aki kész arra, hogy megölhetik vagy készen áll arra, hogy ölnie kell, hogy életben maradjon.

Nekem ezt a szabályt egész életemben könnyű volt betartani, mert soha, senkibe nem kötöttem bele sem az utcán, sem szórakozóhelyen, sehol. Viszont általában - ha sikerült kibillenteni a türelmemből - azonnal felvettem a kesztyűt, és mindig azzal a tudattal, hogy most már a másiktól függ, hazamegyünk, fogdába kerülünk vagy minimum az egyikünk meghal.

 

A család még az alvilág és a sokszoros gyilkos bűnözők számára is majdnem biztos tabu

Éppen egy vagy két napja nejem figyelmét is felhívtam arra, az egyik állam által védett szervezett bűnözői kör kapcsán (pokoli sok ilyen van), hogy most, hogy anélkül, hogy én beavattam volna, tőlem függetlenül, másokkal egyetemben ő is megtudott dolgokat az egyik körről, nehogy beszóljon bárkinek vagy említést tegyen róla, hiába lett nyilvános bármi, mert ha arra válasz érkezik, akkor nagyon gyorsan nagyon el fognak durvulni a dolgok; a maffia működési engedélye miatt azonnal két lábbal fogok beleállni Orbánba és a titkosszolgálatokba, a szervezett bűnözői körrel azon minutumban nyilvános háború kezdődik, és amíg teljes megoldás nem születik, semmilyen módon nem lehet elérni, hogy leálljak. Egyébként is az a helyzet, hogy soha életemben nem lehetett sem fenyegetni, sem zsarolni, és szó szerint azonnal kész voltam a halálra. Egy ilyen helyzetben számomra az a kézenfekvő, hogy amennyiben a hagyományos igazságszolgáltatás nem működik, akkor - ha ez elérhető az adott esetben - megöletem az ellenséget. Egyszerűen meggyilkoltatom őket. És igen, ez működik, ez a módszer legitim a védett szociopatáktól való megszabadulásra, ez a reakció részemről érthető, világos, sőt, nem csak magától értetődő, de elvárható egy olyan férfitól, akinek pl. a családját akár csupán elvileg fenyegetheti egy védett bűnözői körrel való konfliktus. Ehhez egy férfinak szeretnie sem kell pl. a feleségét, hanem egész egyszerűen kötelessége. Mert férfi.

Ahogyan mondani szoktam: engem nem lehet fenyegetni, engem becézni kell. Semmilyen más nyelven nem beszélek.

Most tőlem elvonatkoztatva: nem véletlen, hogy jobbára nehézsúlyú gengsztereknél is az a gyakori, hogy ösztönösen visszafogják magukat, amikor a másik családja kerül említésre. Annyira bele van ivódva egy normális férfiba - beleértve a súlyos pszichopatákat is - az, hogy a család tabutéma, és apróság is féktelen agressziót válthat ki egy addig szürke kisemberből is, hogy az életük több mint felét börtönben töltött dromedár állatok is ösztönből reagálva tudják, hogy ha család, akkor az első ösztönreakció a stop.

Az, hogy Puzsér Róbert - Ábrahám Róbert állítása szerint - tudott arról, hogy Ábrahámék most veszítették el a kisbabájukat, hogy a kisbaba meghalt, és ezen Puzsér úgy nézett keresztül, folytatva a konfliktust, mintha levegőn tekintett volna át, nem csupán meggondolatlanság, hanem ennek konkrét diagnosztikai okai vannak. Mindegy, hogy a kicsi halálának semmi köze a két férfi konfliktusához, onnantól, hogy Ábrahám ezt a tételt csupán a megemlítésével(!) bevonta a konfliktusba, a normális és nem patológiás reakció ez esetben szinte mindenkinél az, hogy hátralép, hangját lehalkítva sajnálatát fejezi ki, és ha folytatni akarja a csetepatét, akkor azt civilizáltabban és alázatosabban teszi, figyelve és azonnal reagálva a másik esetleges mégis agresszívebb reakciójára. Olyat nem tehetek, hogy egy ilyen közlést figyelmen kívül hagyok, és ott és úgy folytatom, ahol és ahogy abbahagytam, netán még kérkedőbbé vagy hangosabbá is válva. Ezt nem lehet, mert aki ezt nem veszi figyelembe, az olyat hirtelen reakcióból - egy addig büntetlen előéletű és addig egy pofont sem adott honpolgár is - belevághatja a kirakatba úgy, hogy azonnal ott vérzik el.

Szerintem Puzsér Róbert is megértheti azt, hogy bizonyos helyzetekben (természetesen nem az Ábrahám-Puzsér-konfliktusban) az emberölés is magától értetődő. Puzsér megértheti, hogy az emberölés sok helyzetben a természetes emberi reakció részét képezi, mivel Puzsér folyamatosan támogatta pl. azt, hogy az amerikai és ukrán vezetés holmi állati territoriális viselkedésre hivatkozva halálba küldjön eddig 800 ezer vagy 1 millió ukránt. Na most ezen gyilkolásra kényszerített ukrán lakossági tömegek a konyhaasztal mellől lettek felállítva (hogy Laár András szállóigévé lett szavait idézzem), és azért, hogy legrosszabb esetben a lakcímkártyájukon ne az álljon, hogy Oroszország, hanem az, hogy Ukrajna. Ezért az egyik szláv ölje a másik szlávot, testvér a testvért, mint a Danny DeVito által főszerepelt vígjátékban (a címe: "Dobjuk ki anyut a vonatból"), ahol a főszereplőnek a bugyuta krimi novellájában az volt a történet, hogy az egyik kalapos megölte a másik kalapost. Az ukrán ellenállásnak pont ennyi értelme van az egyébként legyőzhetetlen Oroszország ellen. És - ahogy a háború kezdete után előre jeleztem - lett belőle eddig csak Ukrajnában 800 ezer vagy 1 millió halott.

Pedig ha békét kötöttek volna az őket halálba küldő tömeggyilkosok, akkor mindezen 800 ezer vagy 1 millió civil nem meghalt volna, hanem másnap bementek volna a munkahelyükre dolgozni, délután pedig az anyjuk vagy a feleségük és a gyerekük várta volna őket csókkal és vacsorával.

De amerikai, ukrán és német stb. dúsgazdag korrupt gazemberek és tömeggyilkos paraziták ültek felettük tort, akik közül ki pénzért, ki hatalomért, míg sokuk pénzért és hatalomért a biztos halálba erőszakolta őket, éppen úgy, ahogyan ezt Soros György, évtizedekkel ezelőtt feladatukul tűzte ki. Vagy pontosabb hasonlattal azt tették velük isteneik, a gazdag tömeggyilkosok, amennyire becsülték ezen tömegeket. Beleszarták őket a saját vécéjükbe és lehúzták azon mindőjüket, mint a szart.

Ezt pedig úgy hívták: demokrácia és szabadságharc.

Jut eszembe, éppen ma mondta Ukrajna katonai parancsnoka, hogy a lakosságnak a háború érdekében le kell mondania a szabadságjogairól.

Mitha eddig kaptak volna bármi ilyesmit ukrán, európai és amerikai tömeggyilkosaiktól, Zelenszkijtől kezdve Ursula von der Leyenen és Olaf Scholzon át Joe Bidenig.

Hiába, aki rákap a saját lakossága amerikai liberális és demokratikus lemészárlásába, az mint Sztálinnal és Hitlerrel történt, sosem lakik jól többé vérrel. Sharon Stone rosszul mondta az "Elemi ösztön" című filmben, mert a bagó az, amiről le lehet szokni, nem a gyilkolás...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

Ha segítségre vagy védelemre szorul, avagy ha Ön segítene nekünk bármiben, keresse médiáinkat vagy egyesületünket, a Magyar Érdekvédő és Jogvédő Egyesületet. Legkönnyebben a +36309196386-os telefonszámon tud minket elérni. Ha nem sikerül, később próbálkozzon újra. Ha akkor sem, utóbb, egy másik számról igyekszünk mindenkit visszahívni.

 

---
Ha Ön pl. rendőr, katona vagy hírszerző (volt), várjuk jelentkezését együttműködésre. Telefon: +36309196386.

 

---

Az RTL Csoportot is tulajdonló, a magyarok cenzúrázásának jogát a Facebooktól megszerzett német Bertelsmann az alábbi köztörvényes bűnözőt is mániákusan próbálta rejtegetni, a körözött bűnöző megtalálását lehetetlenné tenni vagy súlyosan megnehezíteni, de nekünk és a magyar rendőrségnek köszönhetően megvan a tettes: Pascu Lucia Veronika (a neve időközben eme lebukása miatt megváltozott, ha akarjuk, közzétesszük) és az is, akivel üzletelt. Rendőrségi körözési fotók Pascu Lucia Veronikáról (a középen lévő bilincset mi szerkesztettük oda):

 

---

A német hátterű RTL Csoport által a nemi orientációja miatt közismertté tett Osváth Zsolt (VV Zsolt) szellemi és testi fogyatékosok ellen az ő fogyatékosságaikra hivatkozva elkövetett és alapjogként a YouTube-on követelt bullyingjai és gyalázkodásai hatására őt néző általános iskolás és további, 18 év alatti tizenévesek gyalázkodó, mocskolódó, bullyingoló gyermekkorú bűnözők hadát termelte ki, akik - miután Osváth (Bullying) Zsolt zöld utat adott mindannyiuknak mások szellemi és testi fogyatékosságai kigúnyolására, mocskolására, gyalázására - tömegesen árasztották el az Internetet a becsületsértés, a rágalmazás, a zaklatás büntető törvénykönyvi elkövetéseit halmazatokban kimerítve. Ezen belül az osváthi fiatalkorú és gyermekbűnözők az iskolai gyalázkodások miatt legutóbb öngyilkos lett és meghalt fiút és annak szüleit is minősíthetetlen és idézhetetlen stílusban mocskolták és gyalázták. Osváth olyan gyermekbűnözők hadát termelte ki, akiknek egy-egy, pl. felnőttek elleni szitokszavaira a korábbi generációban azonnali iskolai igazgatói megrovás, teljes kiközösítés és gyakran azonnali iskolai kirúgás járt. Mi, akikhez valószínűleg a legtöbb olyan szülő fordul, akiknek az állam elvette a gyerekeit, elmondhatjuk, hogy az osváthi szörnyneveltek tetteinél nagyon gyakran sokkal kevesebbért is kiemeli a magyar állam a gyerekeket és viszi állami intézetbe vagy helyezi el nevelőszülőknél. Médiáink és jogvédő szervezetünk kategorikusan elhatárolódik a gyermekkori bűnöző életmódra neveléstől. Ahogy eddig, eztán még határozottabban fel fogunk lépni a gyermekkori és fiatalkori bullyingok letörésére, és számos ilyen projektünk összesét alkalmazni fogjuk, amíg az osváthi bűnözésre kondicionáló alávalóan erkölcstelen bűnözői kondicionálások el nem tűnnek az Internetről. Akcióink részeként folyamatosan bővített felsorolásba kezdtünk olyan vállalkozások és multik ellen, akik az osváthi internetes bullying Google-YouTube-videókhoz reklámfelületként adják a nevüket. A felsorolásból lekerülnie csak és kizárólag annak a vállalkozásnak és multinak van módja, aki hozzánk fordulva kér bocsánatot azért, mert a gyermekbűnözésre neveléshez a nevét adta és annak financiális hátteret biztosított.

A gyermekbűnözők kineveléséhez és gyermekek által mások testi illetve szellemi fogyatékosságainak kigúnyolására és a bűnözés áldozatainak egész bolygón való lejáratásához a következő cégek adták nevüket és nyújtottak pénzügyi támogatást:
Raiffeisen Bank lakáshitel, Epic drama (tulajdonosa a Viasat World Ltd.), Jysk, steadyknee(.com), semrush(.com), Vimeo (az amerikai vállalat a világ egyik legfőbb betiltó oldala az erkölcs, a kereszténység és a korrupciós leleplezések ellenségeként).

 

---

Ha azt akarja, hogy a médiumaink és a jogsegélyszolgálat fennmaradjon, és kevesebb legyen körülöttünk a spórolásunk miatti halott (mint pl. Fejes-Forgács Mária halála, vagy a hajdúszoboszlói, a saját gyerekét kivégző, majd öngyilkos lett házaspár, akiket a Google-YouTube törvénytelen betiltásai miatti jogvédő munkánkra hivatkozva kellett elküldenünk, ezért az egész család az életével fizetett 2017. szeptemberében), 1-2 ezer forinttal is támogathatja a HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA és a HírAréna Online munkáját. Továbbá míg az olyan fake news gyűlöletmédiák, mint az RTL Klub vagy a HVG hazugságokat és államilag megengedett tartalmakat tesznek közzé, addig mi soha, sehol nem látott ismeretekkel gazdagítjuk a lakosságot. Ezért (is) aki tenni akar a közjóért, anyagilag is segítheti munkánkat, hogy ne csak a HVG-hez hasonló klikkvadász hazugsággyárak és központilag engedélyezett szennylapok működhessenek, hanem azok is, akik páratlan információkkal és kordokumentumokkal szolgálhatnak.

Számlaszám (a főszerkesztő Molnár Ferenc Árpád nevére):
11773322-00818357
IBAN: HU63117733220081835700000000
SWIFT-kód: OTPVHUHB
Code BIC: OTPVHUHB