2020. 06. 03., Szerda
Klotild névnapja

Az Orbán-kormány akarta megfertőzni az észak-koreai diplomatákat?

Az Orbán-kormány akarta megfertőzni az észak-koreai diplomatákat?
2020-03-27

És többek közt a magyar ellenzékiekkel mi lesz, miközben az orbáni média folyamatosan uszít az újságírók tömeges bebörtönzésére? Az esetről évekig hallgattam, most viszont a jelenlegi világjárvány helyzetben - és mindenekelőtt az Észak-Korea iránt érzett felelősségtudatom miatt - szükségesnek látom elmondani.

(A címlapfotó a Koreai NDK-tól kapott fotóinkból való.)

(A mellékelt képet az egyik találkozón, a Koreai Nagykövetségen készítettük.)

Észak-Koreával tradicionális barátságban vagyok régóta. Negatív élményem velük kapcsolatban sosem volt, és számos alkalommal publikáltam, hogy a világ messze számos országát átívelő belföldi és külföldi tapasztalataim alapján a legnívósabb és leghibátlanabb diplomáciaként tartom számon a világ összes országa és nemzete közül. Az észak-koreai diplomácia minősége toronymagasan a legjobb a világon.

A most taglalandó eset akkor történt, amikor még nem voltam házas, és B-vel éltem élettársi kapcsolatban Budapesten, a X. kerületi Száva utcában.

A baráti Észak-Korea - nemzeti ünnepei alkalmából - visszatérően meg szokott hívni Ausztria Észak-Koreai Nagykövetségére.

Ami a találkozó előtt történt, annál azonnal az Orbán-kormányra gyanakodtam:

Élettársam, aki egy szállodában dolgozott, az egyik ilyen észak-koreai ünnep előtt hozott haza egy már akkor gyanús, egyértelműen nem európai fertőző betegséget, aminél azonnal az Orbán-kormányra gyanakodtam, amely kifejezetten ellenséges módon viszonyult a Koreai NDK-hoz és annak Legfőbb Vezetőjéhez, Kim Jong Unhoz. Korea bőven a nemzeti ünnep előtt elpostázta részemre a meghívót. Tekintettel az Orbán-kormány részéről látott politikai körülményekre, rögtön a szándékos megfertőzésre gyanakodtam. Elsősorban arra, hogy a magyar titkosszolgálatoknak (az Orbán-rezsimnek) minimum az lehet a célja, hogy ne menjek Bécsbe találkozni a barátaimmal.

Élettársam gyanús betegségének felfutási ideje kb. 5 nap volt, amely során, a kb. 5 napon át olyan lábfájdalmai voltak, amilyet a hétköznapi influenza esetében olykor tapasztalhat az ember, csakhogy a kispolgári influenza esetében a felfutás rövid ideig tart, nem pedig 5 napon át. Az "egzotikus" fertőző betegség ezen szokatlan 5 nap után kezdett el nála tombolni. A tünetek között ekkor olyan erős lábfájdalmak is voltak, amik miatt az élettársam sírt, és a betegség tombolási ideje is túlnyúlt az európai influenza normáin.

A tünetei alapján teljesen nyilvánvaló volt és maradt számomra, hogy ez a fertőzés nincs jelen Európában. Hozzáteszem, sem előtte, sem azóta nem tapasztaltam életem során hasonlót; azaz soha nem láttam a környezetemben és nem is éltem át soha olyan betegséget, ami nem egyszerű, európai bakteriális vagy vírusos megbetegedés (influenza) volt.

Feltűnő volt - és ez is cáfolta, hogy európai influenzáról lett volna szó -, hogy a betegséget milyen lassan adta át nekem - amennyiben ő adta át, és az ő megbetegítése nem csupán ürügy volt az Orbán-kormány vagy valamelyik haveri kormányzat részéről. Aki eléggé ismeri a titkosszolgálatok működését, tudja, hogy az effajta kanyargós megoldások nagyon is gyakoriak.

Közben néztem az időpontot, mert közeledett annak napja, hogy koreai barátaink meghívásának eleget téve átutazzak Bécsbe. Mivel menni akartam, aggódva figyeltem, kijönnek-e rajtam is illetve mikor jönnek elő a tünetek.

Az időzítés tökéletes volt. Hogy, hogy nem, de a betegség kb. 5 napos felfutási ideje, a szokatlan és állandó enyhe lábfájdalommal éppen abban az időben tartott, amikor közeledett, majd elérkezett az utazás napja; a betegség pedig még nem kezdett el tombolni. Csupán alapos okkal feltehető volt, hogy azt nem úszom meg én sem.

Mivel mindenképp menni akartam, egyrészt azon drukkoltam, nehogy azelőtt leterítsen, hogy a diplomáciai találkozóra sor került, másrészt azon hezitáltam, hogy a nálunk megszokott vírusok addig nem fertőznek, amíg az illető beteg nem lesz, de mégis van egy kockázata annak, hogy ha ezzel az enyhe, napok óta tartó lábfájdalommal elutazom, átadhatom a fertőzést a KNDK diplomatáinak, és lehet, hogy éppen ez volt a célja az Orbán-kormánynak, vagy haverjának, Benjamin Netanyahu izraeli kormányzatának, vagy Orbán más imperialista szövetségesének. A gyanúsított toronymagasan az Orbán-rezsim volt, messze másodsorban Netanyahuékat gyanítottam, és valahol a harmadik helyen az Egyesült Államok végzett. Több gyanúsított sem akkor nem volt, sem azóta nem merült fel bennem más jelölt.

A találkozó megtörtént.

Aztán terített le engem is a betegség, aminél olyan beteg voltam és olyan rosszul éreztem magam, mint még soha azelőtt. Utána is mondogattam és ismételgettem azóta is, hogy az a betegség az első és egyetlen életemben, ami egyértelműen nem európai fertőzés volt. Életem egyetlen betegsége volt a tekintetben is, hogy szövődményt produkált. Konkrétan is elmondom: szövődményként teljes egészében megszűnt a szaglásom, és nem működött még hónapokig. Aztán nagyon lassan kezdett el visszatérni, de egészében soha többet nem állt helyre. Azóta sem tisztázott számomra, hogy amennyiben szándékos megfertőzésről volt szó, annak az volt-e a célja, hogy ne menjek Bécsbe, vagy az, hogy menjek és fertőzzem meg az észak-koreai diplomatákat.

A koreai diplomatáktól azóta sem kérdeztem rá, hogy a találkozó után elkaptak-e valamit, mivel udvariatlan dolognak tartanám, ha kérdezősködnék bármiről. Ezek baráti találkozók, ahol kultúráról, civilizációról, nemzeti ünnepről, hagyományokról esik szó. Én kerülöm a magyar pártokról való nézetnyilvánítást, hogy koreai barátaim megőrizhessék diplomatákként mindazt a pártpolitikai semlegességet, amelyet meg akarnak őrizni, ők pedig beszélnek és ismertetést tartanak Korea eredményeiről, a fogadáson bemutatják az ételeket és hasonlók.

A fertőzés - és hangsúlyozom, ez volt az egyetlen ilyen eset, amúgy egyébként sem vagyok gyanakvó - azóta is rendszeresen a gondolataimban van, és teszem hozzá, megnyugtató lenne egy poligráfos vizsgálat is az én felelősségem tisztázása érdekében, amit magyarok természetesen nem végezhetnének el, hiszen az Orbán-kormány által teremtett légkör és rezsim ellenséges környezet, ezért nekik eleve nem járnak ilyen privilégiumok.

 

Azonban ez nem minden...

De mielőtt folytatnám: ezen esetek egyebek mellett azért is fontosak, mert most, hogy a koronavírus világjárványra hivatkozva Orbán Viktor teljhatalmat szavaz meg magának (a törvényt is elolvastam és értelmeztem), fennáll a lehetősége annak, hogy a Parlament többi pártjaiból annyi országgyűlési képviselőt fog megfertőztetni, ahány szükséges ahhoz, hogy a teljhatalma megszüntetésére - ellenzéki szavazatok útján - ne kerülhessen sor. Ez persze csak felvetés, hiszen a törvény, amivel megkoronázza önmagát az egyetlen valódi Koronavírusként, számos lehetőséget biztosít arra, hogy végleg magához ragadja a hatalmat, ha akarja (és amihez egyes külföldi támogatóinak rá kell bólintaniuk), és amely kapcsán Orbán sem tudja biztosan, miként fog majd dönteni.

Finoman szólva is közvetlenül ismerve az első Orbán-kormány titkosszolgálati viszonyait a különféle drogokhoz és radikális tudatmódosító szerekhez, a tömeges szándékos mérgezés lehetőségének gyanúját ugyancsak messzemenően megengedheti magának kivétel nélkül mindenki, akinek legalább valamelyes ismerete van Orbán titkosszolgálatai akcióiról, például az 1998-tól 2002-ig terjedő Orbán-kormány idejéből.

 

Visszakanyarodva az eredeti témához: a fenti időszakban, ugyanama, két évig tartó élettársi kapcsolatom ideje alatt meghívtak Venezuela Budapesti Nagykövetségére.

A venezuelai nagykövet, Raúl José Betancourt Seeland (lásd a mellékelt felvételen Molnár F. Árpáddal) igen részletesen elmondta - miközben az élettársam pár méterről filmezett minket -, hogy az Egyesült Államok hogyan akarta megmérgezni Venezuela fővárosában, egy a világ nagyköveteinek tartott fogadáson a bolygó nagyköveteit, hogy aztán a mérgezés tényét ráfogja Venezuela elnökére. A nagykövet eme beszámolójából aztán - a beleegyezésével - cikket írtam a HírAréna Online felületén. (A diplomáciában alapvető szabály, hogy soha, semmi ne kerüljön nyilvánosságra, amiről az ember nem véli evidensnek, hogy nyilvánosságra kerülhet.) Betancourt Seeland sok egyéb ellenséges amerikai állami és katonai akcióról, merényletekről és amerikai merényletkísérletekről is beszélt.

Nagyon sokára eljött a következő venezuelai nagykövetségi találkozó ideje.

Ez időben az Egyesült Államok rendkívül ellenséges volt Észak-Koreával szemben. Magyarországtól pedig szintén megszokott volt az ellenségesség.

A venezuelai nagykövetségi találkozó előtt már nem tudom pontosan, de lehet, hogy maximum 1-2 héttel, vagy csak pár nappal korábban voltam Ausztria fővárosában, az Észak-Koreai Nagykövetségen is. Itt, Budapesten, Venezuela Nagykövetségére menet, mielőtt befordultam a követség utcájára, a szemközti sarkon azonnal kiszúrtam, hogy a tag, aki szúrós tekintettel figyel, rám van állítva, és egészen nyilvánvalóan magyar titkosszolgálati személy, és mivel én köztudottan Észak-Korea-barát vagyok, az Orbán-kormány pedig gyakran igyekezett Észak-Korea ellenségeinek benyalni - hol Dél-Korea, hol pedig az USA kegyeit keresve támadt a Koreai NDK-ra -, továbbá egyébként sem szoktam beleszólni abba, a magyar titkosszolgálat kit, hogyan és miért figyeltet Magyarországon, nem törődtem vele, hadd figyeljenek, ahogy akarnak. Ilyen esetekben arra is vigyázok, más ne észlelje azt, hogy látom, mi történik.

Hozzá kell tennem: amúgy abszolút nem általános dolog, hogy személyileg álljon rám bármely szervezet illetve a titkosszolgálat. Bőven van technikai lehetőség a különféle megfigyelésekre és nyomkövetésekre, ezért a személyi követések igen ritkák.

A Venezuelai Nagykövetség kapuja felé közeledve a nagykövetség egy roppant piszkos ruhájú és testű hajléktalant nagyon nem akart az ünnepségre és a fogadásra beengedni (persze, nem lehet tudni, valóban hajléktalan volt-e vagy egyéb), de amikor a kapuban álló nagykövetségi venezuelai meglátta, hogy közeledünk, gyorsan intett a roppant elhanyagolt és pokoli piszkos embernek, menjen be. Úgy véltem, azért engedte be hirtelen, ne származzon az orrunk előtt ebből semmiféle probléma.

A Venezuelai Nagykövetségen, a vendégek mellett engem is fogadott Venezuela nagykövete, Raúl Betancourt Seeland, aki kezet fogva valami olyasmit mondott spanyolul, hogy örül, hogy ismét viszontlát.

Azonban a nagykövetségi fogadáson roppant feltűnő volt, hogy a magyarok egy titkosszolgálatit állítottak rám a követség épületén belül is, aki roppant erősen figyelte minden mozdulatom, ahányszor a fogadáson bármelyik étel közelébe mentem. Nem egyebekre, hanem kizárólag az ételekkel kapcsolatban volt rám, és kizárólag rám kattanva. Eközben a nagykövet, Betancourt Seeland viselkedésének egészéből és minden részletéből, valamint a rám állított személy összes mozzanatából is abszolút átjött, hogy az embert nem Venezuela nagykövete vagy a venezuelai rezsim állította rám, nem ők a paranoidok, hanem a magyarok küldték a sentinelt, továbbá viszont a nagykövet nem csak tud a pasasról, de a venezuelai nagykövetet kifejezetten megkeresték a magyarok és kamu mesét mesélve neki megmagyarázták, hogy a nagykövet és a diplomaták, meg mindenki biztonsága érdekében ezt a Molnár F. Árpádot nagyon meg kell figyelniük, nehogy megmérgezzem a nagykövetségen felszolgált svéd asztalos ételeket.

Az én szoros követésem és megfigyelésem feltűnőségét csak tetézte az a tény, hogy közben ott volt az a magas, iszonyúan piszkos hajléktalan, akit viszont a világon senki nem őrzött, úgy mászkált egyik fogástól a másikig. A magyar titkosszolgálatok a totál rongyos hajléktalant abszolút megbízható személyként kezelték, ugyanis politikai ürügyet és politikai kifogást ellenem kellett gyártani és végigjátszani.

Nagyon gyengének találtam a magyarok pózolását, amellyel - úgy feltételeztem (túl azon, hogy egyértelmű volt, hogy az USÁ-nak benyaló, Észak-Korea elleni álintézkedés volt) - egyrészt egy ingyen gesztust akarnak gyakorolni Venezuela akkori vezetésének és a nagykövet irányába - miközben egyébként nyíltan elutasították az elnök, Nicolas Maduro USA részéről szétzilált és a polgárháború szélére sodort kormányzatát -, másrészt az a magyarok célja, hogy a venezuelai nagykövet inkább meneküljön előlem. Ezzel egyrészt Venezuela pozícióját is gyengítik, hiszen egy potenciális magyar média- stb. szövetségessel kevesebb, másrészt Orbánék reményei szerint leválaszthatnak rólam egy országot, harmadrészt fényesebbre nyalhatják az Egyesült Államok fenekét azzal, hogy Észak-Koreát ellenségnek tekintik, továbbá a venezuelai nagykövetségen nem születnek olyan újabb nagyköveti beszámolók, amelyek az Amerikai Egyesült Államok interkontinentális terrorcselekményeit, gyilkossági kísérleteit és befejezett emberöléseit és tömegmészárlásait részletezik, csupa olyat, amik nincsenek benne a magyar médiákban, mert akik tudtak ezekről, azok is hallgattak mindig, vagy éppen a bolygón sehol sem kerültek publikálásra.

A magyar titkosszolgálati operatív akció sikeresnek volt mondható, mivel az akcióba beavatott Raúl Betancourt Seeland nagykövet egész végig zavarban volt, igyekezett engem elkerülni, és állandóan rám és a megfigyelő ügynök felé pislogott, akinek láthatóan igyekezett megfelelni. Az is evidens volt, hogy ha a magyar nemzetbiztonságis nem lett volna rám állítva, akkor minden a szokásos mederben folyt volna tovább.

 

E dokumentum írása közben hallottam a hírt, miszerint a koronavírus magyarországi 10. halálos áldozata Nagy-Britannia magyarországi nagykövet-helyettese volt. Természetes, hogy aki nem a hírekből ismeri és tud már az első Orbán-kormány rengeteg vegyi és kemikáliás akcióiról és sok minden másról, amiket totális hallgatás övez, akárhogyan is próbálkozna, sosem tudná eltussolni magából a felvetést, hogy Orbán esetében - aki a saját szövetségeseinek is mindig elárulója volt, bűneit, gaztetteit és szövetségeseinek elárulását sosem próbálta kompenzálni, megbízhatósága egy súlyosan enyves kezű és tróger cigánybűnöző gerinctelenségével azonos -, teljesen természetesen adott a lehetősége annak, hogy a brit nagykövet-helyettest is a magyar kormány fertőzte halálra. Nem állítom, de mondhatni természetesen illeszkedik ez Orbán általam oly intim közelségből ismert személyiségébe és mindennapjainak minőségébe. Úgyhogy a gyanú nem csak bennem, de minden olyan ország minden rangja számára Orbánon marad gyanúként, örökre és eltörölhetetlenül, aki a fenti beszámolóval szembesül.

De nem Orbán napi tettei miatt írtam meg ma ezt a tényfeltárást, és nem is ama politikai gyilkosság-gyanús esetek miatt, amik az elmúlt években Orbán Viktor leplezetlen gyűlölködő ámokfutását végigkísérték. Hanem a fentiekkel - Koreáért - mindig is tartoztam. Orbán napi botrányai csupán egy csekély végső triggerként funkcionáltak.

 

Molnár F. Árpád

 

 

---

Ha azt akarja, hogy a médiumaink és a jogsegélyszolgálat fennmaradjon, és kevesebb legyen körülöttünk a halott, 1-2 ezer forinttal is támogathatja a HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA és a HírAréna Online munkáját. Továbbá míg az olyan fake news gyűlöletmédiák, mint az m1 vagy a HVG hazugságokat és államilag megengedett tartalmakat tesznek közzé, addig mi soha, sehol nem látott ismeretekkel gazdagítjuk a lakosságot. Ezért (is) aki tenni akar a közjóért, anyagilag is segítheti munkánkat, hogy ne csak a HVG-hez hasonló klikkvadász hazugsággyárak és központilag engedélyezett szennylapok működhessenek, hanem azok is, akik páratlan információkkal és kordokumentumokkal szolgálhatnak.
Számlaszám (a főszerkesztő Molnár Ferenc Árpád nevére):
11773322-00818357
IBAN: HU63117733220081835700000000
SWIFT-kód: OTPVHUHB
Code BIC: OTPVHUHB

Médiáinkon kívül a Jogvédő Egyesületünket is keresheti, ha segítségre vagy védelemre szorul: Magyar Érdekvédő és Jogvédő Egyesület. Telefon: +36/30/919-6386.

Aki bajban van, információi vannak vagy segítségre szorul, vagy Ő segítene nekünk bármiben: Tel.: +36/30/919-6386.

Ha Ön haragszik a (volt) munkahelyére, vagy ha rendőr, katona vagy hírszerző (volt) stb., várjuk jelentkezését együttműködésre: Telefon: +36/30/919-6386.

Hírháttér Multimédia: http://echelon8.org
HírAréna Online: http://hirarena.com
Tel.: +36/30/919-6386

Csillag Ösvény Jósda