A világot egy Háttérhatalom (is) irányítja és ez ma már nem csupán elméleti szinten van jelen a közbeszédben, de éppen azért, mert ez így van, az erről való gondolkodás és logikai következtetés már millió zsákutcába torkollik, természetesen, éppen a Háttérhatalom szája íze szerint.

 

Megvannak, persze, a megfelelő források, ahonnan érdemben lehet tájékozódni ebben a témában, ám nyilván sem nem olyan népszerű, sem pedig annyira publikus, mint az a baromság cunami, ami viszont rendkívül jól be van csatornázva a - mindig a könnyebb utat kereső - gondolkodás helyett ösztönösen reagáló, tudálékos, mégis alulinformált és gyakran, sajnos, rosszindulatú lakossághoz.

 

 

Rendkívül jó példa erre a világot végre hasznos információval is ellátni képes Internet esete, melyet rendszerint éppen azok akarnak leginkább cenzúrázni vagy betiltani, akiknek lételemük az a mocsok, amit onnan felszívhatnak. Anélkül - ha esetleg valóban betiltanák - kiüresedett zombiként, a kocsmában hőbörögenének vagy otthon ütnék az asszonyt és a gyereket, mert a TV-ben megint nem adnak semmi "érdekeset".

 

Választani ugyanis tudni kell és hogy ez mennyire nem megy a magyarnak, elég mindig a miniszterelnökre pillantani.

 

Itt van például az ukrán forradalom, ahol a még hozzánk képest is halmozottan kilátástalan maffia-feudalizmusban és valóban nyomorúságos helyzetben tengődő ukrán népnek, aki egy dolgot lát: nyugatra - hozzá képest legalábbis - jólét van; keletre meg pont, ami otthon vagy még rosszabb; egyszer csak azt mondja egy arany wc-kefés Orbán - akarom mondani - Viktor Janukovics, hogy mégsem a nyugathoz fogunk csatlakozni, hanem inkább Putyin elvtárshoz.

 

 

Vajon mit gondol ilyenkor egy egészséges gondolkozású ukrán fiatal, aki felfogja, hogy a világ - ha tetszik, ha nem - globalizálódik és az emberiség jövője nem a mesterkélt elszeparálódásban, hanem a világ megismerésében és az egymás felé nyitásban rejlik? Hát nem valószínű, hogy a Putyin által kínált, erősen fasizálódó, az alapvető emberi jogokat rendre figyelmen kívül hagyó, máig a huszadik századi életszínvonalon tengődő orosz diktatúra mellett rakja le a voksát, amiben eddig is élt, hanem ha lehetősége nyílik rá, mint ahogy láttuk is Kijevben, fellázad és harcol. Persze, nem csak a fiatalok gondolták és gondolják így, hanem az idősebb generációk százezrei és milliói, akik egész eddigi életük során a bőrükön tapasztalhatták a szovjet típusú nihilt és ezért egyet biztosan tudtak: azt nem akarják a továbbiakban.

 

Az, hogy törekvésük egybeesik bizonyos nagyhatalmak (EU, USA) érdekeivel, nem igazán érdekelt ott senkit azok közül, akik Janukovics - nem ám gumilövedékkel lövöldöző - mesterlövészeinek élő céltábláiként küzdöttek hősiesen a Majdanon, a saját jobb sorsuk reményében!

 

 

Tehát a saját jobb sorsuk reményében és nem azért, mert az EU vagy bárki garantálta volna a jobblétüket, csak ezt a "rendszerváltás" óta - még az áldemokráciától is - elkényelmesedett, a lehetőségek ellenére elbutult, a magával mit kezdeni mindmáig nem tudó, minden szélhámostól mindent beszopó, de mindig mást hibáztató, a lassan negyed évszázada zajló és köztudomású országrablást csendben végignéző, a lényeges kérdésekben egyet soha nem értő, de minden marginális hülyeségért bármikor, tömegesen kiálló és tüntető, újabban pedig inkább csak az interneten - cenzúráért, meg diktatúráért - örjöngő "hazafiak" ezt már el sem tudják képzelni, ugyanis az a dicső orosz segg (amit többen most visszavárnak) az ő arcukról volt szíves önként levonulni '89-ben.

 

Ó, persze, kaptak helyette egy másikat, de hölgyeim és uraim, aki mindig csak nyalni akar, az ne válogasson! Hogy is mondta Antall József? "Tetszettek volna forradalmat csinálni!" Igen, esetleg tetszettek volna elkergetni, akit el kellett volna és tetszettek volna megválogatni, hogy utána kiket juttatnak be négy évenként a parlamentbe, ha meg úgy sem jó, akkor meg tetszettek volna azokat is elkergetni. Jóval kevesebb eséllyel lopták volna szét és adták volna ebek harmincadjára az országot és nagyon valószínű, hogy az EU-hoz sem ilyen feltételekkel csatlakozunk, ha egyáltalán szükség lett volna a csatlakozásra.

 

 

Hogy is van az idézet, amit amúgy Széchenyi sohasem mondott, viszont nagyon ide illik és éppen jó példa az álnemzeti oldal rövidlátó és gátlástalan történelemhamisítási próbálkozásaira is:

 

 

Bár az úgy un bloc bölcs és becsületes népeket - ha léteztek egyáltalán - már kiirthatták a bolygóról, de azért így is magunkra ismerünk, nem? Többet nem is kéne mondani. Bár szívesen ejtenék néhány szót végre arról is, amiért belekezdtem-e cikk írásába.

 

A kialakuló ukrán forradalmat, melynek eszkalálódása - legalábbis itthonról nézve - párhuzamosan zajlott Orbán Viktor elputyinosodásával, már kezdettől fogva mondvacsinált állatságokkal támadta számos, magát mindenféle nagy magyarnak meg nemzetinek, hungaristának, radikálisnak és egyéb nyalánkságnak aposztrofáló írott és online média.

 

 

Mindenféle szemmel látható és értelemmel tapasztalható tényt figyelmen kívül hagyva csak és kizárólag azzal voltak elfoglalva, hogy a Majdanon milyen zsidó, cionista, zsidócionista, EU-s, amerikai körök, érdekkörök és szabadcsapatok vannak, akik támogatják a tüntetőket abban, hogy az ukrán népet nyomorúságban tartó, de velük, a jővőjükről érdemben tárgyalni nem akaró, az ország esetleges EU-csatlakozásáról népszavazást kiírni nem engedő, majd a tüntetőkre speciális rendőrosztagokat, aztán végül már mesterlövészeket vezénylő, de közben titokban arany wc-kefés csészébe szaró Janukovicsot lemondásra kényszerítsék.

 

A lényeg, persze, a náculás volt, meg a hülyeség fröcsögése, hiszen milyen jó olyan képeken őrjöngeni, amin a barikád mögött bujkáló emberek egyikének a  kezében - a képaláírás szerint legalábbis - egy izraeli gyártmányú pisztoly látszik(?), miközben mesterlövészek golyói röpködnek a fejük fölött. "Szenzációs" leleplező cikkek születtek csak ebből az egy képből a magukat nemzetiként aposztrofáló "sajtóban", hiszen egyértelműen lerántották a leplet a cionista összeesküvésről egy olyan országban, ahol csak annak nincs pisztolya vagy géppisztolya, aki nem akar olyat.

 

 

Kész, vége, lebuktak, haza lehet menni a Majdanról! De mivel azok ott nem olvassák a magyar szélsőjobboldali szennyportálokat, ezért nem mentek haza és megcsinálták, amire ezek a nyáladzó szerencsétlenek csak ácsingóznak itthon: megdönteni valamelyik saját diktátorukat.

 

Jó példa a megbízhatatlan médiaröfögésükre az is, amikor benézték többek között az ukrán Jobb Szektort és vámparancsnok-kötöző akciójukat. Véletlenül hangosan éljeneztek meg hazafiztak, mert a médiákban ultranacionalista szervezetként mutattak be egy maszkos csoportot, akik - igen látványos és kreatív módon - dolgoztak meg egy korrupt vámparancsnokot, aki ettől bevallotta minden bűnét és mindenkit feldobott, akit csak lehetett.

 

 

"Embereink" akkor lettek bajba, amikor a Jobb Szektor tagjai valódi ukrán hazafiként - tehát nem úgy, mint nálunk a szélsőjobb - a saját országukba özönlő orosz csapatok elleni fellépésre buzdítottak különböző fórumokon, sőt, még a szomszédos, csecsen terroristáknak is üzentek (ha már alvilág, akkor viselkedjen is úgy), ezért a magyar szélsőjobb média azonnal zsidóbérencezni kezdett, ahogy az tőlük - eszükhöz mérten - várható is volt.

 

 

 

Szaniszló Ferenc - akinek főnöke Széles Gábor - számos szedett-vedett, mindenfelé beszervezett ügynökkel és zacitulajdonossal az élen, sújtásos mentékben parolázva hurcolja a békemenet demagóg - Nem leszünk gyarmat - nagy nemzetiszín szalagját, éppen egy gyarmat felé és melyet egy rakás, a világáról nem tudó fizetett rezsiharcos követ, ma éppen azt vízionálta a tisztelt publikum felé, hogy amennyiben Putyin elvtárs füttyent egyet, úgy visszafoglalhatnák Kárpátalját, hiszen nekünk az ősi jussunk, így tehát kötelességünk. Azt, persze, elfelejtette hozzátenni, hogy nem sokkal korábban Hitler elvtárs is füttyentett egyet - igaz, akkor még hadseregünk is volt, ráadásul a németek is éppen arra mentek -, így visszafoglaltuk Erdélyt, ami most viszont megint Románia része.

 

Csak fikció, de ha korábban nem ugrálunk mindenféle füttyre, akkor ugyan elképzelhető, jóval több vér folyik magyarhonban, de talán most Kárpátalját sem Ukrajnában kellene keresni és talán még Erdélyt sem Romániában. Az viszont egészen bizonyos, hogy azok a politikusok, de akár a szakértők, média és egyéb közéleti személyek, akik "áldozatos" munkájukkal ezt a megmaradt kis országot sem bírják megfelelően vezetni, sőt, egyre csak mélyebbre képesek taszítani és a népet mindegy, melyik oldalról és nyilván többszázezres vagy milliós fizetésekért is csak hülyíteni tudják, nos, azoknak jobb lesz, ha csak akkor foglalkoznak  más országok ügyeivel, ha végleg disszidálni szeretnének oda. Már amíg megtehetik!