Sz. L.:
- Vona Gábor, a Jobbik frakcióvezetője parlamenti nyilatkozatáról megkértelek, hogy hallgasd meg. Idézek belőle két mondatot és erről kérdezném meg, mit gondolsz? Az egyik mondat így szól: "Magyarország számára a legfontosabb stratégiai feladat, hogy három országgal, három nagyhatalommal a lehető legjobb politikai, gazdasági, kulturális, diplomáciai kapcsolatokat alakítsa ki. Németországgal, Oroszországgal és Törökországgal." A másik mondat pedig ez: "Mind a három egyfajta kaput is nyithat a számunkra: Németország Nyugat-Európa felé, Oroszország az eurázsiai régió felé, Törökország pedig az iszlám világ felé."

Molnár F. Árpád válasza (4 bekezdés):
- Vona Gábor kiváló szónoklatokat tud nyújtani, amikor olyan területeket érint, amikbe nem keverednek szélsőjobbra való elemek. Arra gondolok, például, hogy a napokban hallottam egy 20 perces beszédét a devizahitelnek nevezett katasztrófahelyzetről, amely a 20 perc hossz ellenére kiváló volt. Messze veri a többi politikus ilyen irányú hozzászólásait, úgy tűnik, ráadásul benne van az a tűz, amire sokaknak, a népnek szüksége van. Nem csak nyilatkozgat, hanem együtt él azzal, amit mond és ez... nekem Hitler jutott eszembe, mert ott voltak tapasztalhatók ilyesfajta hatások. De ezt nem hiányosságként, hanem ezt most előnyként hozom fel, mert tanulmányozhatnák az ellenzéki politikusok, hogyan kell beszélni, lagymatag és pancser nyilatkozgatások helyett. Akinek nem megy a szónoklat, az nyugodtan tanulhat Vona Gábortól is - nem ideológia kérdése ez -, de bárkitől, aki hatásosan tud beszélni. Erről most ennyit.

De azt, hogy a Jobbik honnan vette, hogy Törökország számunkra fontos nagyhatalom, azt momentán nem tudom, csak találgatni lehet. Ráadásul úgy, hogy teljesen kihagyta az Egyesült Államokat, amely nélkül egy Magyarországnak nincs esélye a jólétre. A jólétre semmiképpen, a demokráciára pedig szinte bizonyosan. Úgyhogy az USA nélkül jelenleg szinte biztos a szinte teljes körű katasztrófa. Az, hogy Vona Gábor nagyhatalomként definiálta Törökországot, feltehetően lényegében nem több politikai szólamnál, meg gesztusnál, minthogy Törökország maximum az Iszlám Állam elleni harcban tűnik fontosabbnak szinte. Ennek érdekében még az USA is hajlong az Orbánhoz hasonló diktátor, Recep Tayyip Erdoğan előtt és Erdogan igyekszik is ezt a nyugati bizalmat némiképpen megszolgálni. A török nép érdekei tehát napi üzlet tárgya az USA részéről.

De nekünk az az érdekünk, hogy az USA ne lássa érdekeltnek befolyásos köreit arra, hogy a magyarságot is így eladják pl. egy ázsiai diktátornak, Orbán Viktornak, aki az Európai Unió 28 tagállamának demokratikus és emberjogi szempontból is a legutolsója és ha Törökország az EU tagja lenne, akkor örülhetne Orbán Viktor, mert Erdogan országa még Magyarország sereghajtó voltát is alulmúlná a népszerűtlenségi és minőségen aluli listán. Ez így van egyébként Oroszországgal is. Ha ő is tagja volna az EU-nak, akkor Oroszország is megelőzné hátulról Orbán Magyarországát.

Törökország ráadásul tényleg úgy néz ki, ha az ember nem vizsgálja meg, mint amit korábban róla elterjesztettek, hogy kapu kelet és nyugat között. De amit Vona Gábor mondott, hogy Törökország momentán kapu volna az arab világhoz vagy az iszlám államok felé, hát ma már ez erősen kétséges, és nem csak azért, mert Törökország talán a rekorder a világon abban, hogy minden vele szomszédos állammal rossz viszonyban van (egyébként nem elsősorban vagy nem csak Törökország hibájából), de erősen nyugati orientációjú, még fenyegetőzött is azzal, hogy ha nem léphet be talán 2020-ig vagy meddig az EU-ba, akkor ilyen, meg olyan megtorlásokat fog eszközölni (teszem hozzá: szinte biztosan nem fog); de most is az USÁ-val szövetkezik, aki cserébe kíméli Erdogan emberjogi rombolását és pusztítását, az arab államokkal pedig súlyos konfliktusai vannak. Mármint Törökországnak. Tehát nem tudom, milyen érdekei lehetnek Magyarországnak, amivel a magyarok Törökországot kiemelt módon kellene kezeljék, de ha utána vizsgálódok vagy valaki olyan érveket tud felhozni, akkor nyilván elfogadom.

Sz. L.:
- Oroszországgal mi a helyzet? Fontos partner vagy célország?

Molnár F. Árpád:
- Oroszország most csak némileg Oroszország, mert jó ideje inkább Vlagyimir Putyin. Fontos szempont, mert erőszakos, agresszív és veszélyes, de éppen emiatt és mert ismerjük Vlagyimir Putyin személyes érdekérvényesítő módszereit és rabló-fosztogató, a nyugatinál sokkal negatívabb politikáját, én ráadásul személyesen is ismerem az általa irányított KGB módszereit és jót nem tudok mondani róla, sem arról, ahogy időnként egy-egy európai uniós országban, bizonyos konkrét miniszterelnökök idejében trónolt, tombolt és rombolt és pusztított, tehát Putyinnal - és sok év tapasztalat áll mögöttem, amikről egyébként a lakosságnak halvány fogalma sincs - nem lehetséges együttműködni, tehát Oroszországgal, a lojalitást Putyin csak kis részben ismeri, nem megbízható - és akkor még nagyon finoman fogalmaztam -, bármikor elárul bárkit, úgynevezett szövetségeseit lakájként és házi rabszolgájaként kezeli. Én nem tartoztam ezek közé, de nagyon sokat tudok arról, milyen a KGB-vel kapcsolatban lenni, és jót nem tudok mondani. Mondjuk az én példám is bizonyítja, mennyire nem érdemes tehetségeket üldözni és provokálni, hanem aki valamit már tudott valamikor, bizonyította, hogy tehetséges, azokat meggyőzni kell vagy ha erre kaphatók, akkor megvenni, de üldözni és átkozni soha.

Tehát hol tartottam? Na, a szövetségesek. Tehát Putyin a szövetségeseit is fenyegeti, gyakran azonnal, amint a legcsekélyebb mértékben, valamiben nem azt csinálják, amit ő parancsol. Olyankor azonnal durván és drasztikusan megbünteti őket. Ukrán oligarchái is nagyobb nyomásnak voltak kitéve, Kucsmától Janukovicsig, mint pl. Kádár János a szocializmus idején. Ukáz van és pofa be, aki Oroszországgal szövetségre lép. Nem véletlen, hogy amikor Orbán Viktor Moszkvába utazott, az arcára még akkor is ki volt ülve az ijedtség és a félelem - de minden fényképfelvételen, amit láttam -, amikor már régen szövetségesként tekintett rá Putyin, és ráadásul úgy nézett rá a vezér, az orosz vezér, hogy Putyin gondolatai is kiültek az arcára. Látta Orbánon, hogy meg van ijedve és fél tőle, és kedves, tulajdonképpen szeretetteli, kedves mosollyal és elnézően tolerálta Orbán leplezni képtelen félelmét.

Tehát fontos Oroszország; ha politikus vagyok, akkor jó viszonyra törekszem vele, mert tudom, hogy ez Magyarország érdeke, de nagyon vigyázok, mi az a határ, amit átléphet Putyin, mert ő nem igazán ismeri a barát és a szövetséges kifejezéseket, hanem a lakáj és a rabszolgaság intézménye áll hozzá túlzottan közel, és aki túl szoros ölelést enged az orosz cárnak, az csakhamar, nagyon gyakran egy egyirányú kényszerpályán találja magát, ahonnan nem tud kihátrálni, ha pedig megpróbál, akkor többé ne egyen étteremben, ne fogadjon el italt senkitől, ne menjen többet Oroszországba, ne jelentse be, mikor, hová megy, ne legyen rendszeres életmódja, nem sorolom. Orbán nagyon jól tudta, hogy miniszterelnökként is veszélyben van az élete és pontosan átlátta, amit egyébként - jut eszembe(!) - mondott is, amikor visszatért, hogy: na, ezt is túlélte! Tehát így megy ez. És ekkor egy igen szépen reális rálátása volt a dolgokra, mert még nála is nagyobb - most nem jut eszembe másik szó -: hóhérral találkozott. És ez valahogyan felébresztette akkor abból a mesterséges álomból, hogy ő bármit megtehet és a világ olyan, amilyennek ő szeretné. Mert nem olyan, hanem nagyon sok tekintetben az ellenkezője. Az USA ellen sok mindent, az EU ellen sok mindent megtehet, de Oroszországgal szemben nem. Sokat éltem külföldön, még olyan időkben is, amikor az adott országban amerikai lobbi volt hatalmon - az ilyesmikről nagyon keveset tudnak az emberek, senki nem beszél nekik ezekről -, tehát még olyan helyeken is, ha probléma volt és nekimentem Putyinnak vagy a KGB-nek, nem egyszer, nem kétszer szóltak, hogy ne, mert túl erős az orosz befolyás. Be sem fejezem a mondatot, a többiről meg inkább nem mondok semmit. Céges ügyek. Céges dolgok. Mármint nem a CIA-ra gondolok, hanem a titkosszolgálatokra, amikor céget mondok.

Sz. L.:
- Németországról még nem beszéltél.

Molnár F. Árpád:
- Németország. Hát csodálkozom, hogy Vona Gábor észreveszi Németországot, ami egy durván, klasszikusan nyugati és nyugat-európai állam, úgynevezett igazi demokrácia, tehát úgynevezett. Egy igazi tőkés, liberális állam, tehát nem éppen a Jobbik korábbi koncepciója ez, de amúgy igaza van Vona Gábornak, mert ha politikusként gondolkodom, akkor, sajnos, Németország - amely egyébként nagyon sok kárt okoz a magyar demokráciának és a média-, meg az egyéb közállapotoknak, a korrupció is tombol a német, úgynevezett befektetők miatt, borzasztó sok disznóság, korrupció és lakosság elleni cselekmény, szervezett és kartellbűnözés jellemzi Németországot Magyarországon, mind a német üzleti lobbi vagy maffia, mind pedig Angela Merkel mindent és mindenkit áruba bocsátó hozzáállása és gyakorlata miatt, de igaz, hogy Németország, sajnos - megkerülhetetlennek tűnik és nem lehet csak úgy kirúgni. A Transparency International most hozta nyilvánosságra az éves jelentését, mely szerint Dánia és Finnország a legkevésbé korrupt állam a világon. Milyen jó is lenne, ha tőlük függenénk inkább, mint a korrupt és a magyar néppel szemben annyi rosszindulatot tanúsító Németországtól és német üzletemberektől és bűnöző lobbiktól! Ugyanakkor nagyon megfontolt és bölcs nemzeti stratégiára van szükség, mert nem csak azt látjuk, amiről a nézők nem tudnak, hogy mi disznóságot elkövet a merkelizmus és a német pénzügyi lobbi Magyarországon - és ezeknek nincsen ám megtorlása és nincsenek ezek ellen szankciók(!), úgyhogy rettenetes a helyzet -, de azt is, hogy mit művelt például Görögországban, ahol a lakosság nagyon jelentős része Angela Merkelt Adolf Hitlerhez hasonlítja és irdatlanul utálja, valahogy úgy, ahogyan Magyarországon a radikálisabb nácik a zsidóságot. Tehát a merkelizmusnak szörnyű árnyoldalai vannak, de itt is az a helyzet, hogy csak óvatosan lehet eljárni, mert a cél nem az, hogy még több probléma legyen és miközben kigyomlálunk kóros merkeli és német hajtásokat és kártevőket - és most nem részletezhetem, de ezek közé tartozik az RTL csoport is -, aközben ne okozzunk új jelentős problémákat. És nem csak azt értem alatta, hogy hasznos a szemetet kitakarítani az országból, de felelőtlen, ha pl. az RTL helyébe Orbán Viktor kerül, hanem az RTL csoport, ami egy abszolút antidemokratikus és a magyar nemzeti érdekeket gyűlölő, az ellen mindig fellépett maffia volt, hanem az RTL-en és a T-Comon kívül ezer és ezer olyan politikai és gazdasági visszaélésről és bűnözésről beszélek, ami miatt Merkel borzasztó sok kárt okozott ennek a népnek és a világon semmiféle okunk nincs arra, hogy azt higgyük, hogy eztán nem így fog, fognak tenni.

Az USA pedig mindig szükséges, elkerülhetetlen, megkerülhetetlen tényező, akinél lobbizhatunk azért, hogy védjen meg minket Orbán Viktortól, védjen meg a káros német befolyástól és védjen meg mindenkit Oroszországtól. Ugyanakkor Magyarországnak nem érdeke - amiről az USA azt hiszi, hogy neki viszont igen -, hogy az EU országai nem megfelelő szankciókkal éljenek Oroszország ellen. Finomabb megoldások és titkos módszerek hasznosabbak és hatékonyabbak lehetnek, bár kérdés, hogy sikerül-e jó megoldásokat találni. De ha az USA a rossz lavírozással elveszíti az európai államok bizalmát és ha konfliktusokkal és máshogy túl sok kárt okoz Európa népeinek, akkor a lakosság pénztárcája szélsőjobbra tolja várhatóan ezen nemzeteket vagy azok jelentős részét - mindig ez szokott lenni -, ez pedig elősegíti, a szegénység és a vele járó demokratikus hanyatlás azt, hogy az EU országai Oroszország felé sodródjanak, vagy diktatúrába sodródjanak, megtagadják az USÁ-t és a nyugatot, a háború felé sodródjanak, tehát értelmetlennek és értéktelennek és nagyon veszedelmesnek tűnik, amit az USA időnként csinál, és amiről azt hiszi, az ő érdeke. Sokkal inkább kellene az USÁ-nak belátnia, hogy a vele való nyugati, európai szövetségi rendszer nem lehet szólamok gyűjteménye, miközben fillérekért adjuk-vesszük Európa országainak népeit, míg a végén nem marad semmi. Az USÁ-nak jobban kéne értenie, hogy Európa szövetségese kell legyen, amivel területileg is hasznos, tehát mondom, hasznos egységet alkot, alkothatna az USÁ-val. Konkrétabban is mondhatnám, de nem mondom.

Izrael ugyebár nagyon rossz szövetségesnek bizonyult, talán jó ideig nem érdemes ezzel az izraeli rezsimmel próbálkozni, annyira megbízhatatlan és csapnivaló; saját szövetségeseit árulta el és adta el - és ez már legalább másfél évtizede jellemző rá, amióta én közvetlenül ismerem a helyzetet, tehát nem a hírekből -, most pedig a barátaival, a baloldallal törölte fel a padlót, amit részletezek most, sokszor megtettem. De az USA szükséges szövetséges. Izraelben egy olyan - azt kell mondjam - bűnbanda regnál, ami azt eredményezte, hogy Izrael annyira szociopata, hogy nem lehetséges vele jó viszonyt kiépíteni. Talán majd egyszer. És akkor csak most jut eszembe, mennyire konform ez a bűnbanda kifejezés, nem is olyan szokatlan baloldalon sem, hiszen az ENSZ is, meg egy másik ügyben a hágai nemzetközi bíróság is elítélte Izrael kormányzatát elévülhetetlen háborús bűntettek és népirtás miatt.

De az USA sokkal-sokkal felsőbbrendű. Vona Gábor beszélt arról, nyilván a saját szavazói előtt is védekezve, így pl. Németországgal és azon keresztül a nyugattal jó viszonyt kiépíteni szavai miatt, hogy az, hogy mit kell tenni, ez nem a szeretem és a nem szeretem kérdése, hanem szükségességről van szó. És ez így van. Mármint az, hogy a különböző érdekszférákkal való jó kapcsolat és béke szükséges, tehát ez reálpolitikai megközelítés és rálátás a dolgokra. Tehát hogy akikkel szükséges jóban lenni, azokkal érdemes jóban lenni. Nem mindenkivel szükséges. Pl. - most csak példának mondom, mint reálpolitikus - egy Afganisztán vagy Irak elleni háború többet hoz a konyhára, mint az, ha a magyarok azt mondják: mi nem tesszük, amikor szövetségeseink ezt várják. Ez nem erkölcsi, hanem reálpolitikai megközelítés. Nem szeretem vagy nem szeretem, hanem praktikusság és ebből eredő prosperitás, azaz nemzeti érdek kérdése. De éppen amiatt, amit Vona Gábor mondott, amiatt kell a nagyhatalmak közé mindenképpen besorolnom az Amerikai Egyesült Államokat, amely minden országhoz képest is sok tekintetben messze, toronymagasan a legfontosabb, és amellyel ráadásul - mióta nem Bush elnököl - egy jó ideje nem is jelent problémát jóban lenni. Néha szoktam mondani, hogy az Obama-adminisztráció olyan a Bush-adminisztrációhoz képest, mint az ég és a föld közötti különbség. Nem is használják ki egyébként a szövetségesi lehetőségeiket. Tehát ez a helyzet.