Erre lapot húzva, az is idiotizmus, amit családfenntartás terén a férfiaktól vár el a jelenkori, még mindig balfék közgazdászok és életellenzéki politikusok által manipulált közfelfogás.
Nettó emberiségellenes gondolkodással vagyunk mérgezettek, szándékosan permanens önkínzásra kárhoztatva. A magyar férfiak várható élettartama elsődlegesen az egyébként értelmetlenül erőltetett, munkanélküliségi statisztika javítási kényszere miatt csak 71 év (a magyar nőké se sok, de legalább náluk ez a szám 78)...
Az űrkorszak technikája és technológiája mellett már rég nem létezhetne munka alapú társadalom, ami ugyebár nem jóléti alapzaton áll. Primitív, nem jóléti, azaz rosszléti. Pedig mára már minden adott a gondok nélküli örömcivilizációhoz.
Nem kell különösebb fantázia annak elképzeléséhez, hogy a mindennapjaink reggelén félkábultan munkába botorkáló néptömegek 70-80 %-a egy egyszerű fejlesztéssel jóval hatékonyabb(!) rendszerbe lenne kiváltható. Jelenlegi keresetük többszörösét lehetne a zsebükbe adni csak azért, hogy maradjanak otthon, minden elvárás nélkül. Leszorítanánk ezzel fajunk ökológiai lábnyomát, ami egyben ráadásként még a fenntarthatóságot is biztosítaná.
(Például a hivatalok mindegyike lehetne egy-egy szuper-intelligens, nyilvános szoftver. A pedagógusok - és így a gyerekek, diákok is - otthon maradva, jóval hasznosabb, kollektivitásra tuningolt internetes tudásbázist dagaszthatnának. A politikusi, jogi, banki, katonai, titkosszolgálati, rendőri, biztonságőri – Istenem, csak legalább ettől a „szekus” közegtől szabadítanál már meg minket! -, egészségügyi ágazatok is nullára leépíthetőek lennének az élet minden területén tudatosított, prevencióra épülő, automatikusan üzembe lépő, általánosított csúcstechnológiákkal. A közellátásban használt szerek lecserélésével csak hatékony egészséget és boldogság-feelinget biztosító, rég feltalált filléres biokémiai anyagok adagoltatása lenne megengedett és az éterben sem lehetne szorongást előidéző hullámokkal tajtékoztatni központi idegrendszereinket…)
Természetesen emberi munkaigény maradna bőven, de a munkamániával áldott vagy vert egyedek tovább dolgozhatnának, egy kikötéssel: fáradozásaikért nagyon-nagyon nagy jutalmazást kellene felvenniük.
Züllött gyarmattársadalmunk döntéshozói azonban az ilyen tervezetek átfogó megvalósításába bele se kezdenek, azonnal kiokádják, mert emészthetetlen nekik a számukra felfoghatatlan – ettől azonban még ezer meg ezer téren apránként is költséghatékonyan integrálható – össznépi kényelem és luxus. A szegénység, a betegség és a bűnözés nélküli társadalom bár felsőbbrendű, de attól még magyar emberre is szabható, nemcsak az 1100 éves történelmünkből ismert és megszenvedett stresszes tébolydáink.
Nagy Sándor (Naleksz)
2016. 01. 16.
A Híraréna 1353. cikke
