„Az én házam, az én váram” - tartja a közmondás. Hungaricum az a fajta várjáték, ahogy a magyar lakosság küzd a házáért, az otthonáért napjainkban. A játék a régi, csak a játékosok cserélődnek. Hősi harc ez; többnyire nők vívják a túlerővel. Az ostromló tömeg most a török sereg és más keleti hordák után újra egy „félázsiai népség”, a politikusok, banki ügyintézők, végrehajtók, rendőrök, bírók népes serege és a külföldi megrendelők képviseletében eljáró megannyi áruló Hegedűs hadnagy.

Nem volt könnyű dolguk az egri várvédő nőknek sem annak idején, pedig nekik forró szurkot kellett készíteniük otthonvédelem címén és az olvasztott ólommal, meg a forró levessel együtt az életükre törők nyakába zúdítani.

De mit tehet az a várvédő (otthonvédő), akit csaló banki elszámolásokkal, kamatlábakkal, uzsorabehajtókkal, áligazságos rendeletekkel, bírósági végzésekkel kerítettek be és egyfolytában ostromolnak, elvágva a jogorvoslati lehetőségek menekülőútját is előle?

Mit tehet az, aki nem zúdíthatnak szurkot az elnyomók nyakába, miközben az ő nyakába olyan uzsorakamatot sóztak, amit ebben az életben már képtelenség visszafizetni, és akin az ugynevezett forintosítás sem segít - ahol egyedülálló idióta módon a forintot forintra váltják a devizás csavar után?

 

Az egri várvédő nőknek nem volt nevük, nem örökítették meg őket az utókornak csak elvétve találkozhatunk női névvel a várvédők között, de névtelenül is ott voltak a háttérben és harcoltak. A mostani csatákat viszont saját nevükön, a frontvonalban, a várfokokon vívják a várvédő, otthonvédő nők, hasonló hősiességgel.

A bírósági tárgyalások és a kincstári optimizmussal éljenzett forintosítás inkább konzerválták a fennálló képtelen helyzetet. A kétségbeesett embereknek pedig hamar a fejükhöz vágják, hogy vegyenek már vissza a „perlekedési tébolyukból”.

Aki nem bliccelte el az irodalomórákat diákkorában, az azért emlékszik rá, hogy az áruló Hegedűs hadnagyot végül felakasztották az Egri Csillagok című Gárdonyi Géza regényben.

 

(Kép: Székely Bertalan: Egri nők)