2015. a szégyen éve. Az említett érdemrendet az a Csányi Sándor, továbbiakban Kitüntetett Uzsorás kapta, aki rendkívül sokat tett a nemzet szolgálatában. Na de elfelejtették meghatározni, hogy melyik nemzet szolgálatában, mert, hogy nem a magyarokéban, annyi egyértelmű. A kitüntetést így határozták meg az álszent hazaárulók: „a pénzügyi életben betöltött meghatározó szerepe és a magyar gazdaság fellendítését elősegítő sokoldalú vezetői és támogatói tevékenysége elismeréseként”

Adományozta: Áder János.
Megrendelte: Orbán Viktor és kormánya, az ő szeretett gazdájuknak.

 

 

Nézzük, hogy miért is lehetünk büszkék rá: A magyar gazdaságot egy Kitüntetett Uzsorás hihetetlenül fel tudja lendíteni, az amúgy is állandó forráshiánnyal küzdő mikro- kis- és közepes vállalkozásokat már Matolcsyt jóval megelőzve növekedési hitelekhez juttatta. Ugye, ezek a vállalkozások állítják elő azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeknek köszönhetően egyáltalán beszélhetünk magyar gazdaságról, valamint a munkavállalók mintegy 70 %-át foglalkoztatják, de a maradék 30 % is csak tőlük függ. Nos, a hitelezéstől nem az érintett vállalkozások, hanem azok terhei elképesztő mértékben elkezdtek növekedni. Sokan már kényszerből be is kellett, hogy zárják üzleteiket, cégeiket csak emiatt.

Miért is van szükség a források biztosítására? Mert a díjazott Kitüntetett Uzsorás vállalkozásait és az ezekhez hasonló, üzletvitelét kiszipolyozásra építő cégeket kell, hogy finanszírozzák, függetlenül azok bel-, avagy külföldi eredetétől. Ezek a szipolyozók alapvetően belekényszerítik az üzleti partnereiket abba a helyzetbe, hogy 60 – 180 nap közötti fizetési teljesítéseket vállalva szállítanak és dolgoznak a vállalkozási láncban felettük állónak. Láncban, mert a sor akár 20 – 30 céget is jelenthet, de rendszerint a haszonélvező a szipolyozó cég, a kárvallott finanszírozó a lánc végén álló. Ezért – kegyet gyakorolva – az előbbi az utóbbinak „kedvező” kamatozás mellett forrást biztosít, na de milyen áron? Az a „kedvező” kamatozás azért nem ritkán a 10 – 25%-os tartományban található kezdetben, utána növekszik, valamint még néhány jótékony feltétel hatására, mint pl. a SeViza alapú elszámolás, egyértelmű csődöt jelent. Az egész helyzetet tovább élezi az a jó magyar fizetési hajlandóság, hogy a fizetési határidőt a megrendelő vállalkozások kényükre – kedvükre értelmezik, további 1 – 2 hónappal önkényesen meghosszabbítják, vagy a lánc valamelyik tagjának bedöntésével egyáltalán nem fizetnek. Természetesen sajnálatos véletlenről nem beszélhetünk, tudatosan alakítják így az ügyeiket az érintett „megrendelői” pozícióban lévők.

Ha a folyamat nem vezetne azonnali eredményre, az érintett, munkát végző cégek elmaradnak a közterhek befizetésével, ezért az állami szipoly, az adóhatóság azonnali intézkedéseket rendel el, azaz lepucolja azok bankszámláját és negatív üzleti minősítéseket „adományoz” annak, akinek semmi más bűne nincs, csak annyi, hogy munkát merészelt végezni. Ezt követően az uzsorás bank – tekintettel a gondosan összeállított szerződésre – felmondja a hitel- és kölcsönviszonyokat az érintett áldozattal, valamint a bankszámláján lévő, esetlegesen pozitív tartományú összeget negatív tartományba állítja, a teljes vélt tartozást elvonja, és arra még büntető kamatokat is számol. Ugye, most már biztos, hogy bedőlt az áldozati cég?

Mielőtt megkérdezi valaki, hogy Kitüntetett Uzsorásnak mi köze ehhez, tudni kell azt, hogy a bankok tulajdonában lévő, vagy a bankokkal szimbiózisban működő ingatlan-alapok, ingatlanfejlesztők és egyéb beruházási cégek élen járnak a folyamatokban, valamint kell hozzá hatósági segítség, mert egy bedőlt cég már nem nagyon fogja a pénzét követelni.

Szóval gratulálunk, az első fellendítési tevékenység sikerült. Mikro- és kisvállalkozások hazavágva. Közepesek lenullázva.

Következnek a munkavállalók, akiknek egy jelentős része a bedőlt cégeknél dolgozott. Ők a még működő és tisztességes fizetést biztosító munkahelyük tudatában házat, lakást, autót mertek vásárolni, mert lássuk be, ezek a XXI. századi emberek alapvető és jogos igényei. Tették mindezt banki finanszírozással, mert a korábban már említett Kitüntetett Uzsorás és bűntársai, így összességében a bankszövetség, elhitette velük, hogy a horror mértékű jegybanki alapkamatnál jóval alacsonyabb kamatok mellett finanszírozza igényeiket. Ehhez átláthatatlan, és a magyar emberek számára általában érthetetlen szerződéseket írattak alá velük, majd a virtuális összegeket bankszámláikon – vagy az ingatlant / gépkocsit eladó bankszámláján – jóváírták. A virtuális összegeket még sokkal virtuálisabb SeVizában, azaz Svájci Frankban, Japán Jenben, Euróban kezdték el számolgatni. A csapból is folyó megtévesztő reklámok és hivatalos bankszövetségi állásfoglalások segítségével a leendő áldozatokkal elhitették, hogy a felvett kölcsönöknek az árfolyamkockázata elhanyagolható, maximum 5 – 10 %, de valószínűbb, hogy kevesebb is lesz. Mindez egy minimális törlesztőrészlet ingadozást eredményezhet. Így a kommunikáció. Természetesen a hatályos törvényeknek még szőr mentén sem felelnek meg ezek a pénzügyi szörnyszülöttek.

Amikor a munkavégző cégek bedöntése már haladt, elkövetkezett a magyar emberek bedöntésének ideje. Ameddig az árfolyamok még egy viszonylag állandó mederben haladtak, a bankok – kapzsiságukból kifolyólag – elkezdtek ad- hoc ötletek szerint kamatot emelgetni. A törlesztőrészletek már itt elrugaszkodtak a korábbi, vállalható szintektől. De következett a politikai segítség időszaka, néhány jól irányzott elszólással sikerült a Forint árfolyamát a béka segge alá csökkenteni, így a virtuális tartozások még virtuálisabb elszámolásával a törlesztőrészletek az egekbe emelkedtek, ami az eredetinek sokszor akár a 3 – 4 – szeresét is kiteszi. Amiről a mézesmadzag korábban nem szólt, a károsultak tőketartozását szintén virtualizálták az eredetileg felvett összeg 1,5 – 2 – szeresére, miután kifizettek már adósságszolgálatra hozzávetőlegesen hasonló összegeket. Nevezzük nevén a jelenséget, ez a modern kori rabszolgatartás, avagy pénzügyi agresszió, amelynek lényege az, hogy a virtuális tartozás a törlesztés ellenére folyamatosan növekszik, ezért kifizethetetlenné válik.

Aki így már nem tudja az uzsorává dagadt virtuális szolgáltatás ellenértékét fizetni, megindítják ellene a végrehajtást. Ez azt jelenti, hogy ingó- és ingatlan tulajdonától megfosztják, és letiltják a fele fizetését. Ezzel párhuzamosan kipucolják a bankszámláját is, szóval, ami a letiltott fizetéséből megmarad, ahhoz sem jut hozzá. Már aki nem tesz ez ellen semmit.

Az elégedetlen tömegek egy része a polgári engedetlenség eszközeihez folyamodik, önszerveződő önvédelmi mozgalmakat, csoportokat, egyesületeket hoznak létre. Igazuk bizonyítására és életük visszaszerzésére a bírósági utat, mint utolsó lehetőséget próbálják igénybe venni. Aki komolyan gondolkodik sorsának javításában, és átlátja az események folyamatát, az a törlesztést is végleg befejezi. Ebben a pontban megint képbe kerül a hazaárulóknak az a gyülekezete, magyarul a (néptől) független hatalmi ágak, akik a Kitüntetett Uzsorás megrendelésére egyengetik további gazdagodásának útját: minden erejükkel és befolyásukkal elzárják az igazságszolgáltatás lehetőségét, amennyire tőlük telik, de sajnos eléggé hatékonyan. Azért a befolyásuk remélhetőleg Magyarország területére korlátozódik.

A második fellendítési tevékenység is jól halad, jelentős eredményeire a kiagyalói büszkék lehetnek.

Száz szónak is egy a vége, tényleg sikeres a Kitüntetett Uzsorás, önállóan törvénykezik, végrehajt, gazságot szolgáltat. Ingyen végezteti a munkát a magyar vállalkozásokkal. Megszerzi az emberek vagyonát, életük elvesztése nem nagyon érdekli. A piacot újraosztja. Fellendíti saját cégeit. A vazallusai szerint erre kitüntetés jár!

Az árat pedig öngyilkosok, szétszakított és kilakoltatott családok fizetik.

De közel van már a számonkérés időpontja.

Egy bölcs megoldásként azt javasolta, hogy ne fizess, tanulj, állj ellen, mert ha nem táplálod, akkor legyengül!