A nagy tárgyaló foglalt volt, így egy kisebb terembe zsúfolódtak a megjelentek. A bíró kiküldött két - Székesfehérvárról érkező - hölgyet, hogy megőrizze a tárgyalás méltóságát, mivel nem jutott nekik ülőhely.

A több mint egy éve a vádlottak padját koptató édesapa ezután kétségbeesésében azzal a kéréssel fordult a hallgatósághoz, hogy akit a gyűlölet hozott ide, távozzon (ennek persze senki nem tett eleget). Majd az orvosok felé fordulva elnézést kért, ha megbántotta volna őket.

Ezután a másodrendű vádlott, az édesanya is szót kért és kifejtette, hogy az sem tisztázott, hogy a babája hemofíliás volt-e. Tudniillik ez a betegség jellemzően még nem derül ki csecsemőkorban, ők, mint szülők sem tudtak erről, a családjukban viszont van rá példa és esetleg az orvosok sem tudhatták ezt, mert nem jellemző, hogy egyből erre gondoljanak.

A kórházi orvosok egybehangzóan teljesen más tényállást - súlyos agyvérzést, kidomborodó kutaccsal, pupilla differenciával  - adtak elő a hat éve életét vesztett kisfiú kórházi fogadásakor fennálló állapotról, mint amit a kiérkező ügyeletes orvos, mentőegységek orvosai és személyzete egybehangzóan mondott a beszállított gyermekről. Utóbbiak szerint kiszáradásos tüneteket mutató, inkább beesett kutacsú, normális pupillájú volt átadáskor a baba.

A dokumentációkkal alátámasztott ellentmondást két lehetséges forgatókönyv magyarázhatja -  szülőktől függetlenül:

1. létezik egy pár másodperces, rendkívül gyorslefolyású agyvérzés, ami jeleivel együtt éppen az átadás-átvételkor jelentkezhetett,
2. a kórházi orvos hazudik.

Ez utóbbit valószínűsíti két dolog is. A mentősök vallomásukban elmondták: nem távoztak azonnal, megvárták az első vizsgálatok eredményét, melyek nem vetettek fel vérzésgyanút. A másik, az édesapa által most felolvasott eredeti kórházi dekurzus, ami szerint a kórházban töltött első óra után romlott le a baba állapota. Az apa kérdése elől, hogy miért tűntek el ezek a bejegyzések a dokumentációból, az orvosok csak a tőlük már megszokott mellébeszéléssel tudtak kitérni.

Egy hazai szakmai ajánlás (K-vitamin-profilaxis) be nem tartásával vádolt apa ezután számos szakmai ajánlással, módszertannal szembesítette a két orvost, akik azzal hárítottak,

• hogy nem idegsebészek,
• hogy a külföldi ajánlások döntéseiket nem szabályozzák,
• hogy a hazai ajánlások áthágására a sokkos állapot, vészhelyzet miatt volt szükség. (Ennek pontos tisztázására orvosi igazságügyi szakértők bevonásával vélhetően tavasszal sor kerül, ha majd a bíróság egyáltalán ezt engedi. Ugyanis végig érezni lehet azt a feszültséget, hogy az eljárásnak nem tárgya mások felelősségének keresése, ugyanakkor a vádlottakat terhelő ódium így lenne hatékonyan oszlatható.)

Apa nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kisbabánál nem volt K-vitamin szintmérés sem kórházba érkezésekor, sem utána, noha ez egy egyszerű rutin lett volna a baba vérének számos paraméterét vizsgáló labor számára.

A fogadó orvos - aki a 2018 októberi tárgyaláson varázsszernek nevezte a K-vitamint - szerint  biztosan nem kapott K-vitamint. Ezzel az állításával meghazudtolja a család gyermekorvosát, aki dokumentáltan a tragédia előtt négy héttel beadta az első adagot. Az apa most azzal szembesítette, hogy talán ő nem adott be ilyet a kórházban, mivel a dokumentációban csak egy helyen, utólag kézírással betoldva került feltüntetésre. A laborleletek közül pedig épp a kórház által perdöntő bizonyítéknak nevezett adat nem létezik.

A fogadó orvost már többször szembesítették azon tettével a vádlottak, hogy köszönés helyett durva „Takarodjanak innen!” felszólítással fogadta a hangosan síró kisbabájukhoz aggódva igyekvő szülőket. (Nem csupán etikai, vagy módszertani hibát vétve, hanem törvényt is sértve, mivel az egészségügyről szóló normaszöveg kimondja a kiskorú jogát a szülői jelenléthez.) A főorvos pedig az általa kihívott rendőröket vezette félre, kartörésre vonatkozó hamis információval, amit előző tárgyaláson tagadott. Most az édesapa szembesítette azzal, hogy írásos bizonyítékai vannak a hatóságot félrevezető orvosi manipulációnak.

Anya megismételte, hogy látta a mentőben, ahogy a kisbaba feje beütődött, és többször is szólt erről a fontos tényről az orvosoknak. Most a főorvos ezt nagy nehezen elismerte, ugyanakkor nem tudta megmondani, miért nem jegyezte le a dokumentációba.

Apa előadta, hogy a statisztikák szerint 125 ezer kisbabát kellett volna szülniük ahhoz, hogy a vádbéli bűncselekményt egyszer biztosan sikerrel elkövethessék. Esdekelve kérdezte, hogy hogyan zárhatnak ki olyan egyébként K-vitamin hiányt is okozó egészségügyi állapotokat, rejtett betegségeket, amiket célzottan nem is vizsgáltak. Szavai visszaverődés nélkül szálltak el a bíró által korábban kinyittatott ablakon.

Elmondása szerint a szülői beleegyezésük nélkül végzett CT vizsgálat, majd a kisbaba mesterséges kómába kábítása ellen pedig akkor azért tiltakozott, mert a gyermek állapotáról ő csak annyit tudott, hogy csupán kiszáradás miatt vitték be, és pont az ő érdekében szerette volna a szükségtelen sugárártalomtól megkímélni. Pusztán képviselni kívánta kiskorú gyermeke törvényes jogait. Ennek a terhét szenvedi, és egyébként burkoltan jelezte is neki a főorvos már akkor, hogy koncepciós perre számítson, amiért észrevették az orvosi műhibákat.

Apa továbbra is aggályosnak tartotta, hogy az a kórházi CT, ami zúzódásos, traumás, friss vérzést talált, se a bevont szakértők, sem a vádhatóság anyagában mindmáig nem szerepel, illetve a mentősök kiérkezése előtt, kb. délután hat óra körül még tökéletesen ép kisbabával készített szelfik a nyomozati anyagból egyszerűen eltűntek. Továbbá rendőrségi végzésnek nem eleget téve, a boncolás nem biztosított szövetmintákat a halál okának meghatározásához előírt toxikológiai vizsgálatokhoz, így a halál oka sem tisztázott. Utóbbi, kirívó szabálytalanság kimagyarázását az orvosok már meg sem kísérelték.

Szünet után a kórház főorvosa és immár az ügyvédjével megjelent család gyermekorvosa került szembesítésre, hogy akkor most kapott-e a gyerek K-vitamint vagy sem, illetve ki és mit mondott akkor telefonon. A szembesítésben a kórházi főorvos maradt alul, ám a bíró mégis azt diktálta jegyzőkönyvbe: „A szembesítés eredménytelen.”.

 

Nagy Sándor

Soroksár, 2019. 03. 03.

 

 

Ajánlás:

PER, EGY A TÍZMILLIÓBÓL