2019. 12. 15., Vasárnap
Valér névnapja

Tüntetés a pszichiátriai visszaélések ellen (Ma és történelem)

Tüntetés a pszichiátriai visszaélések ellen (Ma és történelem)
2014-01-26
A pszichiátriai visszaélések ellen szervezett mára mozgalmas demonstrációt a világ számos országában jelenlévő emberjogi szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány (CCHR). Egy kis nemzetbiztonsági betekintést is olvashatnak.

Cikk: Molnár F. Árpád
Fotók: Molnár F. Árpád, Domján Tibor
 
 
A pszichiátriai visszaélések ellen szervezett mára mozgalmas demonstrációt a világ számos országában jelenlévő emberjogi szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány. A - nemzetközi nevén - CCHR nevű interkontinentális emberjogi szervezet a budapesti Széll Kálmán téren (korábbi nevén: Moszkva téren) tartott gyülekezőt. A demonstrációra összesereglettek létszáma úgy 100-130 főre duzzadt, amikor számos transzparenssel, jelmondatokat skandálva megindult a tömeg, amelyet rendőri biztosítás kísért.

Hídvégi Klára, a CCHR kapcsolattartója és örök ügyintézője már a gyülekezőn tulajdonképpen arról tájékoztatott minket, hogy nem lesz rendbontás. A többi lakossági tüntetéshez képest egyébként eltérő momentum volt a tüntetők vonulásának nagy sebessége és egységes dinamizmusa, továbbá transzparensből is több volt, mint amennyit más tüntetéseken megszokhattunk. Miután a pszichiátriai visszaélések elleni demonstráció a Széll Kálmán tértől megindult, rendőrségi kíséret mellett az úttesten, annak egy szakaszát lezárva vonult végig egészen a Budapesti Kongresszusi Központhoz, ahol a bűntetteiről egyébként már évek óta világszerte hírhedt Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) tartotta VIII. Nemzeti Kongresszusát.

Hogy a Magyar Pszichiátriai Társaságot hogyan sikerült összehozni a "Nemzeti" kifejezéssel, pláne annak kongresszusát, megkérdezhetnénk a Magyar Pszichiátriai Társaságtól is, de még soha nem volt olyan, hogy sajtó-megkeresésünkre bármikor is, bármire választ adtak volna. A pszichiáterek és professzorok, valamint főorvosok és intézetvető professzorok az igazmondás terén is mindig hátul kullogtak az összes többi állami és félállami intézményhez képest és nem csak az adott orvos-páciens-kapcsolatok tényállásszerű ismertetését és eseti leiratát illetően, de abban is, hogy ígéreteik összesét megszegve, akármilyen időpontot ígértek interjúkra, kivétel nélkül az összest elszabotálták. Összefoglalva úgy is konstatálhatjuk: amikor egy pszichiáter nem mond nemet, olyankor mindig hazudik.
 
 
BESZÉDEK

A Budapesti Kongresszusi Központhoz érve - amelynek épületében a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) tartotta kongresszusát -, az épület előtt elsőként Dobos János tartott beszédet, a CCHR emberjogi alapítvány elnöke. Meglehetősen visszafogott tartalmú beszédében arról szólt, hogy a pszichiátriának nincsenek egzakt tudományos alapjai, a diagnózisok nem bizonyítottak, a diagnosztika feltételezéseken alapul, a módszerek nem a valódi mentális egészségügyet képviselik és a pszichiátria szakmáján belül is sok vita folyik arról, mennyiben tudományosak azok a módszerek, amelyekkel a pszichiáterszakma operál.

Csaknem ugyanilyen visszafogott beszédet tartott dr. Lenkei György orvos is, aki tételesen sorolta, milyen káros hatásai vannak - az öngyilkosságtól a dühkitöréseken át, a depressziótól a rákig és a tömeggyilkosságokig - a Föld bolygón rendszeresített pszichiátriai szereknek, melyek egyébként lényegükben egyetlen halmazt alkotnak. Dr. Lenkei György számos, amerikai állampolgárok részéről végrehajtott tömeggyilkosságot is tételesen felsorolt, amelyek elkövetői - kivétel nélkül mindannyian - pszichiátriai szerek hatása alatt cselekedtek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pszichiátriai drogok ugyanazon hatóanyagait új és új neveken, csekély módosításokkal dobják piacra. Így - tegyük hozzá - olcsó módszerekkel hatalmas összegeket lehet behajtani az országok nemzeti vagyonából (vagyis a közpénzből), miközben semmi újat nem hoznak piacra, csupán a meglévő kémiai anyagokat (mérgeket) remixelik.
 
 
EGY ANYA, AKINEK A FIA A MELLÉKHATÁSOK MIATT ÖNGYILKOS LETT

A demonstráción állt mikrofon elé egy édesanya is, akinek a fia - a pszichiátriai kemikáliák mellékhatásai miatt - öngyilkos lett. A többször könnyeivel küszködő asszony elmondta, hogy fia családi házak felújításával stb. foglalkozott, miközben ő maga is építkezett. Az asszony elmondta, hogy a fiú "végtelenül életvidám, kedves, empatikus, segítőkész" volt. Kimerült, "mert agyondolgozta magát" , mert - mondta a fiát gyászoló anya - a fiatalok nem tudnak érvényesülni, csak ha agyondolgozzák magukat.

A fia - miután a kimerültség miatt pszichiátriára került -, a gyógyszerek miatt azonnali személyiségváltozáson ment keresztül. A pszichiátriától gyakorlatilag soha többet nem tudott megszabadulni. A kemikáliák szörnyű mellékhatásai brutálisak voltak és - ahogyan az nagyon gyakran lenni szokott - roppant széles spektrumban manifesztálódtak. Az életvidám és magabiztos, tetterős fiatalemberből azonnal depressziós, irracionális félelmekkel küzdő ember lett.

A gyógyszerekről visszatérően próbált leszokni, de összességében sikertelenül. Veszélyeztető állapotot is megállapítottak nála, kényszerkezelésnek vetették alá, holott - mondta a fiát eltemetett asszony - nem állt fenn nála veszélyeztetés. A mellékhatások miatt annyira remegett a keze, hogy ha levest evett, az kifolyt a kanálból, ha rizst, leesett a villáról, férfiasságában pedig úgyszintén jelentős hanyatlás következett. (A minket megkereső pszichiátriai üldözöttek között ez is visszatérő panasz, amit sokan "kémiai kasztrálás"-ként emlegetnek illetve panaszkodnak arról, hogy társas kapcsolatuk - libidójuk lezuhanása miatt - tönkre megy.) Közismert a bolygón piacozott pszichiátriai mérgek azon hatása is, amit a hozzánk fordulók éppen úgy panaszolnak, ahogyan a felszólalt hölgy is előadta: fiának is félelemrohamai voltak, amik a legegyszerűbb hétköznapi feladatok elvégzésének már a gondolatára is rátörtek.

Mint azt elmondta: fiának három olyan szert írtak fel egy idejű szedésre, aminek mellékhatásai között az öngyilkosság szerepelt! A remegés kereken öt gyógyszer mellékhatása volt! A depresszió ellen olyan kémiai szert írtak fel, aminek mellékhatása a depresszió. Alulmotiváltságát olyan szerekkel kezelték, amik aluszékonyságot, álmosságot okoztak, és mindezekre ráfogták, hogy az okuk a páciens betegsége, holott a gyógyszereken is ott állt, hogy mellékhatás.

Mint azt fia öngyilkossága előtt írott búcsúleveléből felolvasta: "Anyu. Ha ezt a levelet olvasod, valószínű, hogy rajtam már nem tudsz segíteni. Szeretném, ha tudnád, nagyon szeretlek benneteket, de főleg téged. (...) Sajnálom, hogy nem tartottam ki, de sajnos, már nem találtam semmi értelmét az életemnek. Sok erőt kívánok, hogy fel tudjátok dolgozni ezt a szégyenfoltot, amit ejtek a családunk nevén. Bocsássatok meg nekem. Puszi: Zoli."

Holttestére a testvére talált rá. Sem a testvér, sem a család nem tudta kiheverni azóta sem.
 
 
SIKERTELEN PETÍCIÓÁTADÁS

Az asszony beszéde után a petíció átadása következett. Bár egy tömeggyilkos haláliparról van szó, ahol minden a pozíció, a hatalom és a pénz, ahol az emberéleteknek globálisan, egy érdeklobbi és kartell kezébe összefogva kvázi semmi jelentősége nincs, a petíció átadása - a többi lakossági demonstrációhoz képest - messzemenően visszafogottan sikerült. A petíció átadása olyan megadó volt, amilyennel még nem találkoztunk.

A petícióátadás hírére a kongresszusi központ portásai ismét - mint érkezésünkkor - kijöttek az épület elé. Már méterekre a bejárattól útját állták a CCHR-nak és azonnal közölték, hogy nem jöhetnek be ide. A petíciót, persze, azonnal átvették, csak szabaduljanak a problémától és ne kelljen senkinek sem szólni. Bár a kongresszusi központban nyilván nyüzsögtek a pszichiáterek, senki nem lett megszorongatva, hogy legalább felálljon a kényelmes székről és megtisztelje annyira az őket abszolút indokolatlanul toleráló és az udvariassági szabályokat kilométerekre megtartó emberjogi szervezetet és az ugyanilyen toleráns demonstrálókat, hogy legalább a petíciót átvegyék. A valóban minden gaztett előtt egységbe forrt pszichiátriai szakma így olcsón megúszta a petícióátadást és annak - más esetekben, elutasítás esetén azonnal fellépő - szövődményeit.
 
 
PSZICHIÁTRIA: A NEGATÍV REKORDER

Érdemes megjegyezni, hogy bár rengeteg demonstráción voltunk, olyan, hogy egy állami vagy félig állami intézmény ne küldjön ki senkit egy petíció átvételére, ahogyan ez a Magyar Pszichiátriai Társaság kongresszusán történt, hát ekkora diplomáciai idiotizmust és - nevezzük nevén - bunkóságot és tahóságot kizárólag az RTL Klub részéről tapasztaltunk, akik egy tavalyi demonstráción a kilométeres autósorba rendezett eladósított lakossági tömegeket sem méltatták többre, mint hogy a portás vegye át a petíciójukat. Az RTL Klub viszont most örülhet, mert diplomáciai debilitásban végre akadt egy hozzá méltó színvonalú partner: a bűnözéséről, szociopátiájáról és diplomáciai idiotizmusáról eddig is pokoli hírhedt Magyar Pszichiátriai Társaság és Magyarország pszichiátereinek közössége. Az RTL Klubnak tehát van miért pezsgőt bontani, hiszen Németország és Angela Merkel német kancellár is sokat fizetett az RTL Klub tulajdonosi és vezető körének rekordtahó intézkedései miatt és nyilvánvalóan sokkal többet fognak még ezért fizetni.

A HÍRHÁTTÉR egy évvel korábbi best of listáján egyébként - amit újságírók, médiavezetők és emberjogvédők állítottak össze - a pszichiátria vitte el a negatív rekordot abban, miszerint 2012-ben, az egy év alatt szakmailag a legnagyobb arányú bukását elszenvedett terület a pszichiátria volt. Ugyancsak ekkor nyerte el a pszichiátria - helyesebben annak pszichiáteri állománya - a 2012-es esztendő leglátványosabb bűnözői hanyatlása címet. A 2012-es, majd az egy évvel későbbi, tehát a 2013-as best of listán a legsúlyosabban bűnöző alkatú (leleplezett) pszichiátereknek Pigniczki Zsuzsanna és Keller Éva állami igazságügyi elmeszakértők találtattak. 2012 és 2013 legnyilvánosabban bűnöző szervezetei pedig a rendőrség, az ügyészség, a bíróság és a Fidesz önkormányzati és országgyűlési hivatalai mellett a pszichiátria volt. A legújabb, a 2013-as best of lista publikálására 2014. január 8-án került sor (Klikk!).

Egyébként Hídvégi Klárával, a CCHR kapcsolattartójával való 2013-as találkozónkkor, amikor több emberjogvédőt és médiavezetőt fogadott a CCHR székhelyén, szintén elmondta, hogy soha, semmilyen jogvédőnek, újságírónak stb. nem szabad pszichiátriai osztályra egyedül bemennie, sem látogatóként, sem sehogy, mert bármit kitalálnak, bármit hazudnak és ki sem engedik a gyanútlan jogvédőt. Az itt említett találkozóra azt követően került sor, miután egy békés pácienslátogatásunkat megneszelve dr. Kurimay Tamás pszichiáter professzor telefonon utasítást adott főszerkesztő és újságíró, valamint emberjogvédő kollégáink azonnali eltávolítására (Klikk!).

A pszichiáterek megbízhatatlansága és notórius hazudozásaik, valamint rendkívül súlyos pszichopátiás, antiszociális és szociopátiás magatartászavaraik roppant közismertek azok körében, akik pszichiátriai vonalon újságírókként stb. mozognak. A pszichiáterek szélsőséges személyiségtorzulásait és bűnözési hajlamaik egészen extrém radikalizmusát pokoli módon felerősítette az a tényező, hogy az állam gyakorlatilag totális védelmet biztosít minden pszichiáterek és személyzetük által elkövetett bűntettnek, méghozzá úgy és gyakran ugyanazokkal a személyekkel, ahogyan és akiket az 1990 előtti szocialista rendszerből átmentettek. Érthető, hogy a magyarországi pszichiáterekről és katona pszichiáterekről - bárkinek néztünk és nézettünk utána az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárában - kivétel nélkül mindegyikük titkosszolgálati anyagait eltüntették. Korábbi titkosszolgálati vezetőkkel és katonai, valamint polgári titkos szolgákkal beszélve kiderül, hogy a mindenkori kormány a mai napig rengeteg titkosszolgálati dokumentumot őriz, melyek közül sokat - megfelelő kapcsolatokkal - be lehet szerezni és meg lehet ismerni a jelenleg Pintér Sándor és Hende Csaba felügyelete alatt álló titkosszolgálatoktól. Katonai, polgári és egyéb titkosszolgálatok emberei mindig elmondták, hogy az állam most is működteti azt a titkosszolgálati hálózatot, amely 1990 előtt nyilvánította elmebeteggé és likvidálta a politikai szempontból nem kívánatossá nyilvánított elemeket. Így érthető, hogy legális úton semmihez nem lehet hozzájutni, hanem úgy kisöpörték az állambiztonsági levéltárat - minden érdemes dokumentumot az aktív titkosszolgálati irattárakba helyezve -, mint ahogyan Pintér Sándor takarított mindig az általa megrendelt és felügyelt budapesti, 110 körüli bombarobbantásos cselekmény körül, nehogy megfoghassanak érdekeltségeiből akár egyetlen elkövetőt is.

Én is, aki - anyám munkahelye és bizalmi munkaköre révén - kiskoromtól katona pszichiáterek és velük együtt dolgozó rendőrök, rendőrtisztek és kémek stb. között nőttem fel, halálosan pontosan tudom az okát annak is, miért takarítottak el minden jelentést és iratot a múlt rendszer legmegfigyeltebb pszichiátereiről, katona orvosairól és mindenféle pszichiátriai ápolóról és nővérről: mert nem csak a központi utasításra, bűnszervezetben elkövetett, törvénytelen elmebeteggé nyilvánítások, kényszer-kábítószerezések és kényszernyugdíjazások voltak akkoriban is mindennaposak, de hétköznapiak voltak az elmegyógyintézetbe zárások is, melyek a politikai gyilkosságok végrehajtását készítették elő.
 
Azóta is...

Csillag Ösvény Jósda