A csütörtökön folytatódó büntetőperben a kísértetiesen hasonló sorscsapással sújtott írónk gondolatai az elsőrendű vádlott beszédéből is visszaköszöntek. Nem akart ő senkit sem feljelenteni a feldolgozhatatlan családi tragédia után, csak egy nyomozati indítványt nyújtott be, amire azért volt szükség, mert a tanúk valótlanságokat állítottak a rendőrségen. Ebből lett aztán formálisan feljelentés, mert közölték vele, hogy csak így tudnak nyomozni. Érdemi nyomozás helyett azonban a szülőket gyanúsította meg a rendőrség, bármiféle bizonyíték nélkül. Pedig az édesapának önmagában ez az igyekezete és az a több oldalról is bizonyított tény, hogy a tragédia bekövetkeztéig nem is tudtak a K-vitamin jelentőségéről és annak hazai, ajánlott(!) csecsemőkori adagoltatási rendszeréről már eleve kizárja azt a képtelen vádat, hogy feleségével együtt szándékos emberölést követtek el saját kisgyermekük ellen.

Közvetlenül a tragédia után neki is itt minden „únt és ostoba” lett, nem véletlenül mondta jegyzőkönyvbe az akkor már szemére vetett K-vitaminra, hogy az „ócska”. Mi más lenne, ha egyszer nem nyújtott védelmet a gyermekének? Most kelletlenül magyarázkodni kényszerült, hogy ma már diplomatikusabban fogalmazna. A gyász fájdalmát pedig a legádázabb rosszakaróinak sem kívánja. Nagy valószínűséggel a jelen magyar orvosi gyakorlat sem tévedhetetlen, hisz elmondása szerint külföldön a mai napig is kísérleteznek a K-vitamin profilaxis tökéletesítéséért.

Látván az évek alatt, több hatóság és intézet által felhalmozott többezer oldalas iratanyagot – aminek ismertetése közben a legtájékozottabb, lapozgató bíró is könnyen percekre elvész - óhatatlanul is felvetődik, hogy „Mi lehet a büntetőper célja?”. A szülők elmarasztalása részben kicsinyes bosszúja, részben pedig alantas érdeke a súlyos mulasztásokat elkövetett egészségügyi ellátó rendszernek. A nagy apparátussal egyáltalán nem rendelkező édesapa korábban szülők tízezreit segítette, támogatta betegjogi aktivistaként. Ezen előélete előjelt váltana és példamutató kiállása egycsapásra megszűnne, ha elítélné a bíróság. Továbbá az sem lenne mellékes hozam, ha a felelősség családon belül maradna, így fel sem vetődhetne a műhiba vádja.

Az egyik kirendelt szakértőtől a bíróság még mindig vár egy vizsgálati eredményt és a hozzá csatolt szakértői véleményt. Az előre jelzett, október 16-i ítélet időpontjára is csak a ”talán” szóval válaszoltak a közvetlenül érdeklődő bírónak. Kiderült, a vizsgált szülőkkel sem volt együttműködő a szakértő, ugyanis a nyári vérvételkor megtagadta a kért információkat, hogy milyen vizsgálatot, milyen készülékkel, milyen módszertan alapján kíván elvégezni a vádlottaktól levett 5-5 ampulla vérrel.

Eredeti hangfelvétel lejátszásával bizonyosodhatott meg a jelen lévő hallgatóság, hogy amikor a vendégségben lévő vádlottak hathetes csecsemője rosszul lett, a mentők hívása nyugodt környezetben történt. Ez cáfolja azokat a hangulatkeltő híradásokat, melyek szerint az apa akadályozta volna az ellátást.

A bíró felmutatta a nyomozati anyag tárgybéli bizonyítékát is, a csecsemő rugdalózóját, amin hányásra utaló halvány foltok látszódtak. Ez erősítette a mentőszemélyzet tanúinak elmondásait, amik szerint kiszáradáshoz és nem agyvérzéshez, illetve vérzékenységhez lettek riasztva a mentők.

Dr. Csókay András magyar idegsebész professzornak a szakértői véleménye is rögzítésre került, miszerint a kisbaba agyában történt vérzés traumatikus eredetű és az orvosi ellátás idején keletkezett. Véleménye szerint a friss vérzés igazolására az előbb elvégzett (kórházi kezelés második napján) CT inkább releváns, mint a későbbi MR vizsgálat. Miután az ügyész jelezte, hogy nem járul hozzá a világhírű orvosprofesszor szóbeli meghallgatásához, idézését a bíróság nem tartotta szükségesnek.

A mentőautó hordágyának hidraulikus lengéscsillapítójáról sem tudtuk meg az összes tanú meghallgatása után, hogy az a baba szállítása megkezdésekor be volt-e kapcsolva. Lehetséges, hogy csak az első nagyobb döccenőnél szüntették meg bekapcsolással a szerkezet merevségét. A fejrögzítő kinézetéről, elhelyezkedéséről is ellentétes tanúvallomások születtek, illetve az apa továbbra sem érti, miért nem inkubátoros volt a szállítás, mert a szakmai előírások szerint annak kellett volna lennie és ennek a technikai háttere a tanúként meghallgatott doktornő szerint adott volt.

Az apa végig kimért hangon beszélt, két szó erejéig emelte fel hangját, hogy érzékeltesse a „Takarodjanak innen!” kórházi fogadtatást, amikor az értük kétségbeesetten síró kisbabájukhoz szerettek volna bejutni az aggódó szülők. Sokkolta őket, hogy rendőröket hívtak ki rájuk, akik kartörésről, koponyazúzódásról faggatták őket. Az orvos eközben gyorsított eljárásban kérte a gyermek családból való kiemelését, illetve hónapokkal előre dokumentálta, hogy a rendőrség majd eljárást indít a szülők ellen. Volt tehát egy előre eltervezett orvosi forgatókönyv?

Az optimális K-vitamin adagolást a mai napig kutatják. Otthonszülésnél mindmáig nem írja elő szakmai ajánlás. Sőt volt olyan egyetemi jegyzet, amelyet az apa csak azért nem kaphatott meg a Semmelweis Egyetemen, mert bevallották, hogy „téves információkat tartalmaz”.

Újra kiemelte a vádlott, hogy a K-vitamin szint nem lett megmérve gyermeke szervezetében, a K-vitaminhiány csak egy teória, ami vagy igaz, vagy nem, biztosat tudni nem lehet.

Előadta, hogy komolytalanná teszi az egész eljárást az idei országos K-vitamin hiányának a ténye is, vagyis a vád szerinti, halált okozó körülmények csak ebben az évben tömegével fordulnak elő.

A bizonyításból már csak a fent említett vérvizsgálat és szakértői vélemény hiányzik, hogy a perbeszédek után megszülethessen az elsőfokú ítélet, amelyre valószínűleg a következő tárgyalási napon, 2019. október 16-án kerül sor.

 

Budapest, 2019. október 12.

 

Ajánlás:

PER, EGY A TÍZMILLIÓBÓL