Hogyan is kezdődött? 2006 előtt az USA hitelpiacain az alacsony kamatok miatt a nőtt a banki verseny. A pénzintézetek komolyabb hitelbírálat nélkül nyújtottak jelzálogkölcsönöket magánszemélyeknek, miközben pénzügyi manipulációkkal folyamatosan növelték az ingatlanok értékét. Az értéknövekedés lehetővé tette, hogy olyan adósoknak is hiteleztek, aki egyébként addig hitel felvételére alkalmatlanok voltak.

A hitelek kockázatát trükkös pénzügyi konstrukciókba csomagolva eladták a hitelpiacon, hatalmas tömegű fedezet nélküli pénzt (dollárt) generálva. CDS-t (banki kockázatvállalást), a CDO váltotta, (a vevő vállalta át bankoktól a kockázatot) ezzel még több hitelt dobtak a piacra. (Ez a recept a devizahiteleseknek is ismerős)
A befektetési bankok portfóliói hamarosan fedezet nélküli számokká váltak, és 2008 július 17-én világossá vált hogy beomlik a bankszektor. A kamatok nőni kezdtek, a hitelpiac kifulladt, a lakások értéke zuhanni kezdett, ami magával rántotta az értékpapír piacot, és a bankokat. A bankcsődök miatt a hitelezés leállt, a fogyasztás csökkent, ezért a termelés is csökkent, e leépítések miatt a munkanélküliség azóta is , növekszik, egyre éleződnek a szociális feszültségek.

 

Az amerikai pénzügyi válság villámgyorsan globális pénzügyi válsággá terebélyesedett, (Magyarországon kiemelten a Gyurcsány Ferenc vezette balliberális kormány kölcsönökre és pénzügyi trükkök százaira épülő gazdaságpolitikája villámgyorsan megbukott, az államcsődöt 2009 elején csak 20 millió euró azonnali pénzügyi mentőcsomag tudta csak megakadályozni, amelynek igen nagy árat szabott az IMF. A beavatkozás ellenére drámai, 6,8% -os gazdasági visszaesés következett, amelynek következményei most is beláthatatlanok.

Az 1929-es világválsághoz hasonló összeomlást az érintett fejlett nyugati államokban csak állami beavatkozás tudta időlegesen meggátolni. Közpénzből feltőkésítették a bankokat és alacsonyan tartják a jegybanki alapkamatokat, de ennek az az ára, hogy ezek az államok teljesen eladósodtak, és mára leginkább infláció generálással próbálják csökkenteni adósságukat.

A front másik oldalán a feltörekvő államok (akik éppen egy alternatív világgazdasági rendszert alakítanak ki)
A nyersanyagban és kapacitásban gazdag, gazdaságilag feltörekvő államokat kevésbé érintette a válság. Brazilia, Oroszország, India, Kína és Dél-afrikai Köztársaság (BRICS, angol mozaikszó), gazdasági ereje a válság ellenére jelentősen nőtt. Már 2001-től megjósolható volt, hogy 2050-re a BRICS országok szervezettebb együttműködéssel túlszárnyalhatják a ma leggazdagabb nyugati országok gazdasági teljesítményét, aminek hatása egy multipoláris gazdasági világrend lehet.

 

A BRICS-országok most a globális gazdasági tevékenység több mint 20 százalékát fedik le, az IMF-en belül viszont csak a szavazatok 11 százalékával rendelkeznek. A korrekciót az USA kongresszusa elutasítja. Az áthidalhatatlan helyzet miatt 2014. júliusában a BRICS-országok megállapodás kötöttek egy saját fejlesztési bankról (New Development Bank – NDB) és valutaalapról, (Contingent Reserve Arrangement – CRA) hogy megszabadulhassanak a kölcsönökért súlyos feltételeket szabó Világbanktól, és a Valutaalaptól valamint a dollártól, mint világpénztől.

A BRICS-országoknak óriási infrastrukturális szükségleteik vannak, miközben adottak a nagy építőipari kapacitások, ebből adódóan az NDB leendő hitelezőinek és hitelfelvevőinek azonosak az érdekeik. Mindeddig a dollár volt a világvaluta, (a globális devizatranzakciók 85 százaléka tartalmaz dollárügyletet) mindennek az értékét dollárban mérték a globális piacon, ezért a fejlett országok kénytelenek voltak dollárt felhalmozni, ha importálni akartak.

Az Eurázsiai Gazdasági Közösség létrehozását 2000. október 10-én Asztanában határozta el Oroszország, Kazahsztán, Fehéroroszország, Kirgizisztán és Tádzsikisztán. Létrejött az orosz-fehérorosz-kazah vámunió, megalakult az Egységes Gazdasági Térség, lehetővé vált a termékek és a tőke szabad mozgása a három ország között. 2014. május 29-én létrejött az Eurázsiai Unió amelyet Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország elnökei írták alá (Ukrajna szintén alapító lett volna, de az ismert események átírták a forgatókönyvet).

 

 

A frontok között Magyarország

Magyarország az Európai Unió és a NATO tagja ként korlátozott szuverenitással bír. Az eltelt negyed évszázadban a nyugati integrációs politika kudarcát, egyértelműen az a nyugati neoliberális gazdaságpolitikai szemlélet okozta, amely Magyarországot kifosztásra alkalmas hadizsákmánynak tekintette, és előnytelen nemzetközi szerződésekkel a nyugat politika elvtelen kiszolgálására kényszerítette, így az ország lényegében gyarmati státuszba került. Nemzetgazdaság, belső piac nem létezik, nincs önálló pénzügy, hadügy, külügy, gazdaság, jogrend. Ütközőállamnak számítunk az EU keleti végein.

A nyolc éve zajló gazdasági válság hatványozottan érzékelhető a periféria országokban, itt gyűlnek leginkább az elfojtott feszültségek, itt oldódnak meg legnehezebben a gazdasági, politikai, társadalmi feszültségek, és ebben a tekintetben kiemelhetjük hazánkat.

Az elhúzódó recesszió miatt pár évvel elkezdődött egy új útkeresés, amelyet keleti nyitásnak nevez a média, és lényegében arról van szó, hogy a vergődő nyugati gazdasági térből a feltörekvő országok felé próbált nyitni a magyar politika. Ez nem jelenti hogy nagy lendülettel kelet felé tendálna a szekérrúd, hanem azt, hogy Magyarország számára a jelenlegi atlantista politikai és gazdasági környezet ebben a formában nem vállalható.

Az atlantista-BRICS gazdasági háború frontvonalába ilyen formán kerültünk. Az USA a hatalmas energiakészletek felett rendelkező, valutáját, és kizárólagos hatalmi státuszát fenyegető Oroszországot, a BRICS erős emberét vette célba, ami európai szövetségesei számára rendkívül kellemetlen, hiszen a hatalmas, stratégiai termékekkel rendelkező orosz piac kikerülhetetlen újabb gazdasági visszaesés nélkül. A gazdasági háború fegyveres összecsapásba torkollik.

 

Ha Ukrajna csatlakozik az Eurázsiai Unióhoz, kaput nyit Közép-Európára az EU szláv tagállamaira, és az jelenlegi neoliberális EU bukását jelentette volna. Ezt a helyzetet, csak USA által gerjesztett polgárháború akadályozta meg, az orosz érdekszférát vissza kívánták szorítani a Fekete-tenger térségéből, ami csak részben sikerült, az is bizonytalan hogy meddig. A magyar kormány első sorban kényszerítő gazdasági érdekei miatt kiáll Oroszország és BRICS mellett, és szeretné elérni, hogy egyfajta hídként kösse össze a BRICS országokat és az EU-t gazdasági téren.

Ez az törekvés az USA érdekeit súlyosan sérti, ezért igyekszik egy táborba terelni a politikáját szolgaian támogató levitézlett atlantisákat, és a politikáját szolgaian támogató támogatott és pénzelt atlantistákat, akik a több okból is fokozódó, amúgy jogos elégedetlenséget kihasználva megszervezhetik a politikai rendszer destabilizálását. Az Orbán rendszer működését egyre inkább az arogancia jellemzi, de ez jellemezte a Gyurcsány rezsimet is.

Egyre hangosabban hallatszik a vélemény, hogy az EU-val való szembefordulást sokkal régebben és sokkal határozottabban kellett volna megkezdeni. Az EU zászló sokak számára (számomra is) már nem az Európai összefogás, hanem az atlantista gyarmatosítás jelképe. Tudni kell, hogy a jelenlegi magyar kormányt nem a harmatgyenge belső ellenzéke, hanem az USA és bizonyos atlantista érdekek, valamint azok támogatói támadják, amelyhez a társadalom egy részének Orbán-ellenessége a mankó.

A belpolitikában számtalan elvarratlan száll van, megoldatlan a devizahitelesek ügye, tetten érhető a korrupció, és még lehet sorolni, de Orbán bukását megjósolhatóan polgárháború fogja követni, mert nagy energiát fordított arra, hogy gyeplőn tartsa az indulatokat, - úgy a radikális jobboldalt, mint az atlantistákat, akik 2006-ban már összecsaptak párszor - és a meccs még nincs lefutva. A káosz haszonélvezője (mint Ukrajnában) a éppen a válságot kirobbantó neoliberális rendszer lehet, a lakosság semmi képen. Némi gúnnyal: Az utcára vonuló és a kormányt megbuktató többek között százezernyi devizahiteles alternatíva híján hatalomra segítené azokat akik eladósították, ezt tetézi, hogy az USA és szövetségesei, és az őket támogató hazaárulók (lásd Ukrajna) a további eladósításban érdekeltek.

A saját problémánkat házon belül kell elrendezni, és szigorúan nemzeti alapon. Nem lenne túl bölcs dolog, ha a hódítókat támogatnánk meg saját magunk ellen, ráadásul úgy, hogy rosszabbul járunk mint előtte, és nemzeti érdekeink sérülnek a belharcban.