Szerk.: Domján Tibor, Budapest

 

A feltétel nélküli alapjövedelem olyan rendszeresen fizetett jövedelem, melyre a társadalom minden tagja feltétel nélkül jogosult, függetlenül attól, hogy rászorul-e vagy sem. Célja a hogy a társadalom által megtermelt anyagi javakból mindenki számára biztosítva legyen a létfenntartás. Az alapjövedelem jelentősen átalakítaná a munkapiacot: népszerűbbek lennének a részmunkaidős állások és a távmunkák, amelyek mellett a munkavállalónak maradna ideje a családjával, barátaival és a hobbijával törődni. Az elképzelés megmozgatta a szakemberek fantáziáját.

A finanszírozást többnyire adókból (pl. Svájc, Németország, Spanyolország, Magyarország) gondolják megoldani az ötlet támogatói, de ahol már működik, ott valamilyen állami jövedelemforrásra épül (pl. Alaszkában bányajáradék). Az alanyi jogon járó alapjövedelem az elmúlt években több országban szóba került, sőt alapjövedelem kifizetés már több helyen működik is (pl. Alaszka, Namíbia, India).

1984-ben Hollandiában egy konferenciát követően létrehozták a Basic Income European Network-öt az alapjövedelemmel foglalkozó közgazdász műhelyek hálózatát, amely 1986-ban öltött hivatalos formát. 1995-ben New York-ban vezető politikusok tartottak konferenciáját amelyen elhangzott hogy a közeli jövő technotronikus érájában 500 millió ember munkája elegendő a világgazdaság működtetéséhez, ezért a munkanélküliség stabilan magas marad, sőt nőni fog. Ennek hatására 2002-ben az USA-ban alakult egy kongresszusi bizottság, amely 2006-ra kidolgozott egy alapjövedelemre vonatkozó a törvényjavaslatot, amelyet eddig még nem fogadtak el a törvényhozásban, de ami késik nem múlik.

2005-ben létre jött Basic Income Earth Network amely az egész világra kidolgozott egy alapjövedelem szintézist, majd 2008-ban egy belga közgazdász az EU-ra vonatkozólag készített terveket ugyan ebben a témában pedig 2011-ben nagy nemzetközi figyelmet keltett az a svájci népszavazás, amelynek az volt a tétje, hogy megváltoztatva a svájci alkotmányt a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése miatt.

 

A folyamat tehát igen magas szinten zajlik, a szkeptikusok állandó kérdése pedig az, hogy honnét lesz a szükséges pénz előteremtve? Az európai felfogás szerint az adók és a szociális kiadások átcsoportosításából, a feltétel nélküli alapjövedelem civil európai modellje az altroizmusra (önzetlenségre) és az emberi alapjogokra épül, az amerikaiak inkább állami juttatásként terveznék bevezetni. Európában követhető álláspont szerint, a költségvetési forrásokból a szociális kiadásokat összevonnák, és ez az összeg a jó részét kitenné a szükséges összegnek, a másik felét a munkaadók fizetnék oly módon, hogy a munkáltató csökkenti a béreket, de a különbözetet fizeti adóként.

Magyarországon viszonylag egyszerűen megteremthető a forrása az alapjövedelemnek, mert 709 milliárd forintnyi szociális juttatásának átcsoportosítása kellő alap. Sokan felhívják a figyelmet a negatív hatásra, azzal érvelnek, hogy azzal nem válik közösségi emberré senki, hogy pénzt kap a közösségtől, bizonyos társadalmi csoportok nem igazi segítség, mert elverik a pénzt egy félkarú rablóban. Magyarországon az MNB egyik volt elnöke azzal érvel, az alapjövedelem ellen, hogy plusz jövedelem birtokában mindenki azonnal vásárolna valamit, zömmel nyugati terméket, ezzel csökken az ország valutakészlet, ami csőd felé tolná a gazdaságot.

Magyarországon tehát egy speciális megoldás lehetne az üdvözítő, amelynek az alapjait hazai közgazdászok már lerakták. Az lenne a járható út, ha az alapjövedelmet társítanánk valamiféle patrióta megoldással, mondjuk olyan helyi értékmérővel, amellyel hazai termékeket lehet vásárolni. A feltétel nélküli alapjövedelem egybecseng Liska Tibor (1925-1994) koncepciójában szereplő társadalmi-örökség gondolatával.

 

Liska Tibor életművét nagydoktori címmel és Széchenyi díjjal is elismerték, nézetei befolyásolták a közgazdasági gondolkodás alakulását Magyarországon. Liska gazdasági modelljében már az 1960-as években megjelent az a gondolat miszerint születésekor mindenki kapjon egy zárolt betétkönyvet, amelynek a kamatai folyamatos jövedelmet biztosítanak. E zárolt betétkönyvet mindenki élete végéig használhatja, (ha vállalkozik, akkor még gyarapíthatja is,) és halálakor újraelosztásra kerül az újszülöttek között. A társadalmi örökség lényege, hogy születésekor mindenki megkapja társadalmi örökségét, amiből fedeznie kell az egészségbiztosítását, neveltetését, képzését és ez szolgál induló tőkeként is a tanulmányok befejezése után, sőt ez a nyugdíj forrása is. Kiskorúak csak a társadalmi örökség kamatait használhatják, nagykorúak a tőke egy részét tetszőlegesen kockáztathatják.

 

A társadalmi örökség kockáztatható része örökölhető (a hagyományos módon), a nem kockáztatható rész csak társadalmilag örökölhető, tehát ez az újszülötteknek kiosztandó társadalmi örökség forrása. A társadalmi örökség összege adott gazdaság esetében viszonylag egyszerűen meghatározható, de a számítás módszerével most nem foglalkozunk. A jelenlegi magyar gazdaságban ez az összeg - durva becslés alapján - legalább két millió és legfeljebb tíz millió forintot tenne ki. A társadalmi örökség leginkább egy fenntartásos takarékbetétkönyvhöz hasonlít, amelynek egy része (nagykorúak számára) szabadon használható, és a kamatok egy részét tőkésíteni kell. Ez tehát olyan betétkönyv, amiből sohasem lehet felvenni a teljes összeget, sőt a kamatokat is csak részben és ha a tulajdonosa soha egy fillért nem tesz be, de mindig mindent elkölt, amit lehet, akkor is nő a benne lévő tőke és mindig biztosít valamennyi (elkölthető) jövedelmet.

 

Liska Tibor barátja és kollégája Síklaky István elmélete is hasonló irányt követ: Síklaky abból az alapvetésből indul ki, hogy Magyarországon senki ne éhezzen, tisztességgel öltözködhessék és lakhasson, de az országra mindenkor rátelepedett élősdi réteg megfosztotta a nép túlnyomó részét munkája gyümölcsétől. A gyökeres fordulat programját azzal kell indítani, hogy érezhetően megnöveljük a kiskeresetűek jövedelmét. Mivel ezeknek az embereknek az egészséges élelmiszer-szükséglete nincs kielégítve, ezért csaknem bizonyos, hogy többletjövedelmüket nagyrészt Magyarországon megtermelt élelmiszerre költsék. Viszonylag egyszerű technikával elérhető, hogy a jövedelem-többletet teljes egészében magyar termékek vásárlására fordítsák. Ez javítja az agrárnépesség és rajtuk keresztül a kis- és középvállalkozók életszínvonalát. A szerves fejlődés elvét követve célszerű a jövedelemszintet a kétszeresére növelni.

 

Síklaky szerint ezt évi 20%-os emelésekkel négy évre elosztva kellene megvalósítani, ezzel a közpénzből fizetettek többlet-vásárlóerejét a hazai termékek megvásárlása irányába terelné. A kormány szerződéssel kötelezné magát arra, hogy a közpénzekből fizetett bérek 20%-os emelését, valamint a nyugdíj- és családi pótlékemelést nem készpénzben, hanem "fehér kártyákon" adja ki. A fehér kártya nem más, mint vásárlásra is használható bankkártya. A dolgozók megkapják a már említett Fehér Kártyát és ezzel a Magyar Áruk Bolthálózata üzleteiben levásárolják a keresetemelés összegét. A vevőktől a boltokhoz, majd onnan a termelőkhöz átkerült fehér számlapénz a hitelek törlesztése képpen visszakerül az Állami Valutahivatal számlájára, és ott megsemmisül. A keresetnövelést és a hitelek által keltett többlet-vásárlóerőt így kiegyenlítette a termelés bővítése, tehát nincs infláció. Minden kedvezményezettnek tudomásul kell vennie, hogy ha hónap végéig nem költi el, vagy nem helyezi el egy évre lekötött takarékszámlára, akkor a hónap végén a "fehér bankszámláján" maradt pénz 1%-át levonják. Ez az 1% a pénztartási díj. Ezt a díjat hónapról hónapra meg kell fizetnie annak, aki a pénzét visszatartja. A Fehér Programot az állam finanszírozná, mivel egy monetáris szuverenitással rendelkező állam önmaga is képes finanszírozni.

Magyarországon 2014-ben a „LÉT” független szakértő csoport készített egy figyelemre méltó tanulmányt, amelynek lényege, Kivétel nélkül minden tartósan Magyarországon lakó állampolgárnak (ha nem külföldön adózik), biztosít a magyar állam havonta egy pénzösszeget, ami őt feltétel nélkül megilleti, mert ez az életéhez, a létéhez és egyben a személyéhez fűződő, elidegeníthetetlen, alkotmányos alapjoga. Ez a LÉT. 2015-re kalkulálva, havonta gyereknek 25, felnőttnek 50, várandós édesanyának 75 ezer forint készpénz jár, amiért cserébe nem követelhető semmilyen magatartás, amin nincs közteher, és ami szabadon elkölthető. Eredmény képpen az egy főre jutó jövedelemmel számolva, a szegénységi arány 16,4%-ról 8,4%-ra, a létminimum alatt élők aránya pedig 40,7%-ról 29,1%-ra. esne (véleményük szerint).