Tálas Péter az ATV műsorában Mészáros Antóniával beszélt.

 

 

 

Mint azt Tálas Péter - a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának igazgatója - megfogalmazta:

- ... azt gondolom, hogy [Putyinnak - a szerk.] 2008 óta egész határozott törekvése van arra, hogy (...) azokat az országokat, amelyeket ő egyébként ilyen mesterségesen létrehozott országoknak tekint - Grúziát és Ukrajnát -, valahogy felbontsa.

Tálas Péter - nagyon udvariasan - az internetes kommentelőkre is kitért:

- Természetesen most mindenki - és én olvasva a magyar sajtót és a magyar kommentelőket -, mindenki azt mondja, hogy a nemzeti önrendelkezés milyen fontos; természetesen fontos, de ennél sokkal fontosabb a stabilitás. Tehát azt gondolom, hogy ha mindenki teljesen simán szavazhatna, hogy ő külön akar márpedig állni, akkor egy olyan szétszabdalt Európával állnánk szembe, amit el sem tudunk képzelni (...).

Tálas Péter gondolataiból - minthogy nem egy népi focidrukker, aki dühből és gyűlöletből, esztelenül hajrázik egyik vagy másik irányba, hanem a népi vonallal ellentétben értelmes biztonságpolitikai szakértő, akinek nemcsak presztízse van, de szeretné is azt megőrizni, ezért - illik olyan értékeket is meghallani, amiket nem mond ki, viszont magától értetődnek. Ilyen pl. egy nemzeti indokokra hivatkozott, radikálisan szétszabdalt Európa biztonságpolitikai instabilitása, amely a történelemben összességében sokkal-sokkal hamarabb és feltétlenül nacionalista háborúkhoz vezetett. A magyar nép elmúlt években tapasztalt gyors elbutulása és elállatiasodása arra is kényszerít, hogy a közérthetőség kedvéért kimondjuk, aminek amúgy mindig egyértelműen felfogottnak kellene lennie: a háborúk nem kívánatos dolgok, hanem mindig katasztrofális erkölcsi, demokratikus és jóléti stb. hanyatlással és aláhullással járnak, azaz jobb, ha nincs háború, mert abban mindig a nép a legnagyobb vesztes. Mindig a nép! Bár sok magyar nacionalista is eszetlenül, barbár ösztöneitől hajtva vágtatna bele egy romániai, szlovákiai stb. területszerző háborúba, azt Magyarország egyrészt gyakorlatilag egészen biztosan elveszítené, másrészt ha csodáknak köszönhetően mégis győzne, olyan katasztrofális politikai, gazdasági és demokratikus hanyatlást szenvedne el, amit 20 év múlva sem tudna kiheverni, de éppen úgy megvetésére járna a világ, mint ahogyan a szegény, máig diktatúrában fetrengő, a délszláv háborúkat kezdeményező és elveszítő Szerbiára. A territoriális, azaz területi viselkedés állati dolog, de aki értelmes, felfogja, hogy egy nagy méretű országban lakni sem érdemes többé, ha abban a rezsim - a háborúk miatt - végzetesen lezüllött, szörnyű diktatúrát tart fenn, lop, harácsol és gyilkol, miközben oligarchiája büntetlenül tenyészik. Nem az ország mérete a fontos, hanem az, hogy abban milyen minőségű az élet és egyáltalán élhető-e az élet.

- ... azt gondolom, hogy olyan stratégiát kell kialakítani - mondta Tálas Péter -, ami hosszú távon azt mutatja meg Putyinnak, hogy Oroszország (...) az erősorrendben egy regionális nagyhatalom csupán.

A műsor vezetője, Mészáros Antónia felvetette a régió és az országok USA felé forduló diverzifikációs magatartását, amire Tálas Péter azonnal helyeselt. A diverzifikáció itt azt jelenti, hogy a putyini agresszió, kiszámíthatatlanság és a nyugati vagy általában az Emberiség szempontjából Putyin civilizálatlan politikai, gazdasági, katonai és egyéb lépései és reakciói azt bizonyítják, hogy Putyin megbízhatatlan gazdasági, politikai és katonahatalmi partner, ezért az olyan államoknak, mint - Ukrajna és a volt szovjet tagköztársaságok egyike-másika mellett - Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, a délszláv államok és az Európai Unió tagállamai át kell, hogy gondolják stratégiáikat, jobbára megérthetik, hogy Putyin mellett sem gazdaságilag, sem katonai szempontból nincsenek biztonságban, ezért az Amerikai Egyesült Államok és a nyugat felé nyitnak és kénytelenek így tenni, amennyiben racionális döntéseket hoznak, mégpedig a diverzifikáció, azaz a jelen esetben egyszerű kockázatelemzés eredményeképpen.

- Végig kell gondolni néhány olyan katonai kérdést - folytatta Tálas Péter -, amivel jelezzük azt az oroszoknak, hogy (...) tudjuk azt, hogy mire törekszenek és ennek ellenlépéseit is megtesszük; pl. Biden [Joe Biden, az USA alelnöke - a szerk.] bejelentette Lengyelországban, hogy mégiscsak telepítjük azokat a rakétákat és azt az elfogó rendszert, amit korábban, ugye, 2009-ben Obama lemondott erről és most már nem kell azt mondani, hogy ez az irániak miatt van, hanem azt lehet mondani, hogy kérem szépen, ez azért van, mert Oroszország ilyen területen megbízhatatlan és láthatóan szeretné (...) Ukrajna és a többi országnak a területi integritását megkérdőjelezni és felbomlasztani.

Tálas Péter szavaival itt is muszáj egyetértenünk. Különösen azt követően, miután én is elképedve néztem végig az elmúlt esztendők során, ahogyan az Európai Unió és az Egyesült Államok látszólag tétlenül engedett át szinte minden, nyilvánvalóan és egyértelműen politikai, katonai és nagyhatalmi térnyerési lépést és agressziót a putyini Oroszországnak, nekem is az az álláspontom, hogy a nyugatnak határozott megálljt kell szerveznie a putyini Oroszországnak és az orosz térnyerésekkel mindig együtt járó törvényi anarchiának, a KGB-ből született és azzal jórészt máig egy orosz maffiának, a KGB-től (jelenlegi nevén az FSZB-től) ugyancsak elválaszthatatlan politikai és katonai terjeszkedésnek, a szlávosan nyers, faragatlan, bunkó és közönséges gazdasági diktatúrának, diplomáciai modortalanságnak, civilizálatlanságnak és rendkívül súlyos pszichopátiás elfajzásnak.

Tálas Péter ismét megerősítette:

- Vlagyimir Putyin azt gondolja, hogy Oroszország világhatalom. Oroszország nem világhatalom. Oroszország egy regionális hatalom (...).

Tálas Péter is kifogásolja az Európai Unió széthúzását, a közös stratégiai vonalak elhanyagolását, amit én is számos alkalommal kifogásoltam az elmúlt esztendőkben, ráadásul kiváltképpen Oroszország nagyhatalmi törekvései, Európai Uniós beözönlése és a világot függőségi helyzetbe szervezése vonatkozásában:

- Hát én abban bízom, hogy a NATO elgondolkodik ezen az egészen és egy kicsit talán az európaiak a saját biztonságukra olyan értelemben is gondolnak, hogy többet költenek. Ma 170 milliárd dollárt költ Oroszország a védelmére; ez nagyjából annyit tenne ki, hogy gyakorlatilag a Huszonheteknek [a huszonhét Európai Uniós tagállamról van szó - a szerk.] az 1 %-át teszi ki az összes GDP-nek. Ez nagyon alacsony! Tehát azt gondolom, hogy bőven lenne lehetőségünk növelésre és leginkább lenne lehetőségünk egy határozottabb politika kialakítására. Mert nemcsak a fegyverzet és nemcsak a katonaság a probléma, hanem sokkal inkább az, hogy nem gondolkodunk közös stratégiában. (...) És azt gondolom, hogy egy ilyen esemény mindenféleképpen felébresztheti a nagyhatalmakat, hogy oda kell figyelni egy egyre inkább revansista Oroszországra.