A baloldalként definiált magyarországi párterők még a választások előtt is a bankok úgynevezett "megmentésére" helyezték a hangsúlyt a szavazópolgárok megmentése helyett.
Ezzel szerény becslések szerint is több százezer szavazatot veszítettek el. Mivel valódi társadalmi és civil kapcsolatokkal és hálózatokkal nem rendelkeztek, nem is fogták fel, mennyire megahatározó, hogy legalább retorikailag hová helyezkednek a bankok vs. lakosság nyilvánossá vált háborújában.
Aztán - mint egy nagy, lomha cégnél, ahol a pozitív kezdeményezések csak lassan, hosszú idő után kezdenek megmutatkozni - lassú retorikai irányváltás kezdődött. A baloldaliként definiált pártok beszédében megjelent a bankoktól a nép felé tolódó vánszorgó mozgás, először kifejezetten azzal, hogy de a bankok érdekei a meghatározóak stb. Érzékelhető volt, hogy a politikusok háttérgondolataiban sem létezik a választópolgárok millióinak érdekképviselete. Fel sem fogták, hogy hatalmat és ezzel nagy vagyont szinte mindegyikük akkor várhat, ha a szavazópolgárok millióit nyeri meg, az ő kegyeiket keresi, nem pedig a bankok szimpátiájára, a szuahéliek vagy a magukat üldözötteknek nevező, jómódú zsidó polgárok szimpátiájára, valamint a szintén teljesen normális anyagi körülmények között élő, jogaikat gyakorolni tudó homoszexuálisok szimpátiájára törekszik. A bankok felé való végeérhetetlen szerelmi bókok és öngyilkos gesztusok kapcsán érthető volt, hogy a kapitalista extrém milliárdosok (bankárok) történelmi károkat okozó, az egész magyar lakosságot katasztrofális hátrányba vető és árokba lökő nép elleni üldözése úgy kikupálta az egyébként buta és elmaradott magyar lakosság rálátását és szakértelmét a bankok és a gazdagok visszaélései a lakosság tönkre tételére és végletes megnyomorítására tárgyában, hogy a leghalványabb kettős beszéd is, ami baloldalról jött, azonnal gumifalként lökte vissza a baloldalt elfogadó szavazó tömegeket a jobboldal pártjai közé. Mivel értelmes tanácsadók a baloldalon nem léteztek, a régimódi és elavult, belterjes politizálás miatt be sem kerülhettek haladó és konstruktív, a korszellemet értő és stratégiailag kezelni tudó szellemek. Így aztán a baloldal erői történelmi kudarcra és bukásra voltak ítélve. Annak ellenére sem értették meg az idők szavát, hogy az addig legvérmesebb baloldali és liberális médiaceleb (értsd: a médiában erősen exponált) újságírók is már megbotránkozva hajtogatták, hogy ilyen őrültséget, hogy a bankok megmentéséért aggódnak a választások előtt, hát ez a legnagyobb hülyeség, amit egy politikus tehet Magyarországon.
Szanyi Tibor, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) országgyűlési képviselője, az MSZP elnökségi tagja az elavult és bukásra ítélt demagógia helyett a korszaknak sokkal megfelelőbb, sőt, az igazságra mutató kijelentést tett a napokban az MSZP egyik sajtótájékoztatóján, amikor elmondta (Szanyi Tibor most Orbán Viktor ama döntéséről beszélt, hogy a devizahitelesek adósságát kvázi a jelenlegi katasztrofális árfolyamon akarják forinthitelre változtatni):
- ... a kormány devizahitelesekre vonatkozó tervei bejelentésekor azért az európai és a nemzetközi pénzvilág szó szerint fellélegzett, majdnem úgy is mondhatnám, hogy örömben tört ki, ami egyébként mindig gyanús, mert amikor a bankszféra örül, akkor általában az állampolgárok rettegni kezdenek, és hát most van is okuk erre, hiszen Józsa István világosan kifejtette azt a méltatlan eljárást, amit a kormány gondol a devizahitelben eladósodottak számára megvalósítani. Mindamellett azért azt is még itt mindenképpen el kell mondjam, hogy ha a kormány mostani ajánlata olyan nagyon jó lenne, akkor ezzel már tömegesen éltek volna az emberek, hiszen a kormány semmi mást nem mondott, mint azt, hogy amit eddig is bárki, bármikor megtehetett volna, hogy napi árfolyamon átváltja a devizahitelét forinthitelre, ezt most egyébként kötelező jelleggel egy november 7-i illetve egy másik, eléggé zavaros indoklású, de lényegében ettől nem eltérő árfolyamon való beváltásra kötelezi. (...) Ez nem segítség, ez lényegét tekintve: aki szegény, azzal van kiszúrva, de nagyon - fogalmazta meg Szanyi Tibor.
Jelenleg a Liberálisok nevű párt vezetője, Fodor Gábor az, aki a legkevésbé volt képes elsajátítani, hogy a régen alaptételként ismételgetett szavak a bankok szabadságának fontosságáról ma már nem csak semmit nem érnek, de biztos módszer a bukásra. Az emberek már túl sokat tudnak a kapitalizmusról és annak globális rendszeréről, hogy ne tudják, amit néhány hónapja még Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom elnöke is kijelentett egy nyilvános egyetemi előadásán, hogy a pénzvilág (nem szó szerint, hanem tartalmilag idézve) velejéig mocskos. Fodor Gábor viszont alaposan tetten érhetően még mindig nem tudott elszakadni a régi, totális bukáshoz vezetett kliséktől, és úgy definiálja a liberalizmust, ami nem liberalizmus, hanem sokkal markánsabban egy világtörténelmi bukását elszenvedett és további világtörténelmi egzisztenciális bukásba sodródó banklobbista magatartás nyers demonstrációja, ami szitokszóvá tette és teszi a liberalizmust, azaz a szabadság egyik legszebb ideológiáját. De a liberálisként öndefiniált erők kezében korábban annyira devalválták és degradálták a liberalizmus szót, hogy ma már mintegy szentségtörésnek számít a liberalizmust nem a legmocskosabb káromkodásként említeni.
Pedig a liberalizmus nem az, aminek bemutatkozott és leszerepelt a történelem színpadán, hanem valami olyasmi, ami nagyon közel állt a Jézus Krisztus tanításaihoz is: azaz legyetek egyenlők, biztosítsátok mindenkinek a szabadságot és a megélhetést, de ne erőltessétek ideológiátokat senki másra. Aki akar titeket követni, kövessen, aki nem akar, ne tegye. A törvény dolga pedig az, hogy igazságot, egyenlőséget és szabadságot biztosítson mindenki számára, és megtiltsa, hogy mások kihasználhassák, eladósítsák, fosztogassák és kifosszák, üldözzék vagy elnyomják a lakosságot.
Láthatjuk tehát, hogy a liberalizmus eszméje a bankoknak nem féktelen zsarnoki szabadságot ad, hanem civilizációra kötelezi őket, ahol a bankárok nem ámokfutó, szélsőségesen rosszindulatú zsarnok és kizsákmányoló, feudális és vadkapitalista pszichopaták, akik világképében az első és egyetlen személy egoista és egomániás önmaguk, hanem a társadalomba beilleszkedő, normális, a társadalom hasznos állampolgárai, akik a nép jólétének és szabadságának fontos őrzői közé tartoznak.
Végül három kép és felirat idézete egy nagy sikerű publikációnkból (filmünkből), amely ezen a címen található: "
GYARMATI SORBAN! Döbbenetes: az 1968-as, nyolcadikos történelemkönyv leírja a 2014-es Magyarországot, mint...! (Filmmel is!)"
