2019. 05. 24., Péntek
Eliza,Eszter névnapja

Szakértők: Elszámoltuk magunkat

Szakértők: Elszámoltuk magunkat
2019-04-17

Kiderült végre: az igazságügyi orvosszakértők számolási hibája miatt állították bíróság elé a szülőket. Öt éve az akkor már egy éve elhunyt hathetes gyermeket a dokumentumok alapján 6 hónaposnak írták le, és így marasztalták el szakvéleményükkel a szülőket, miszerint nem adagolták a  felírt K-vitamin ampullákat.

Az orvosszakértők - elkerülve a nevetségességet - meghallgatásuk elején azonnal pontosították a szerintük jelentőséggel nem bíró tévedésüket a gyermek életkorára vonatkozóan. Az orvosokat egységes betyárbecsülettel védő igyekezetük ellenére azonban a vádlottakra vetülő árnyék tovább foszlott, mert nem történt szülői mulasztás.

 

Tudósítás: Nagy Sándor (Naleksz)

A gyermek a kórházba szállítás előtt három és fél héttel a gyermekorvostól kapott K-vitamint, mégis a kórház teóriája szerint a rendkívül ritka, profilaxis nélkül is mindössze csak (100 000-ből 4-10) K-vitamin hiányra jutott a négy beidézett orvosszakértő. Az apa észrevételére, hogy a hemofília gyakorisága ennek az ötszöröse, a szakértők ismételten ellentmondásba kerültek a számtannal.

Elismerték, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az agyvérzés dinamikáját nem lehetett megállapítani, mégis - a kórházba szállítás időpontjának pontos ismeretében - szubakutnak határozták azt az agyban keletkező „diffúz” vérzést, ami a csecsemő halálához vezetett. Megjegyzendő, ha a bevérzést régebbinek, azaz krónikusnak mondták volna, akkor azzal a babát született betegnek nyilvánítják, ezzel azonban nem állították volna le az akkor, a tragédia súlya alatt, jogi elégtételt kereső szülőket. Ha pedig akuttá minősítik, akkor a kezelő egészségügyi személyzetet kellett volna megjelölni felelősként.

A kórházba szállítást megelőző, normális, sőt, inkább besüppedt, kutacsra vonatkozó mentős tanúvallomásokat elsőre nem tudták értelmezni, hiszen a kórház szerint a babát kidomborodó kutaccsal vették fel. Még zavarosabbá válik elképzelésük, ha hozzávesszük, hogy a kórházban többszörösen adagolt vérplazmával már az első napon normalizálódtak a vérzékenységi paraméterek.

Miközben az első kórházi nap hajnali, fizikai sérülésre utaló CT képalkotó felvételét (ami később el is tűnt az anyagból) kevésbé informatívnak jellemezték a másnap esti MR vizsgálathoz képest, így csak az utóbbit elemezték. Hallgatóként az volt a benyomásom, hogy nem akarták és valahogy mindig is kerülték a koponyasérülés lehetőségét, pedig az egyik szakértő a CT-vel kapcsolatban megjegyezte, hogy az a csontokra nézve megbízható és csak a lágyrészekre kevésbé. A CT vizsgálat csecsemőkre egyértelműen káros sugárterhelésének is hangot adott (ahogy akkor az Apa, aki ezért számtalan rosszallást kapott). Végül a külső fizikai nyomás, a traumatikus vagy mikrotraumatikus eredet kizárását azzal magyarázták, hogy a szemüregfenéken állítólag nem találtak vért.

A vérzést szerintük kockázatos lett volna műteni. Viszont a beavatkozás elmaradásával elismerték, hogy a gyermek sorsa meg volt pecsételve, a klinika gyakorlatilag hagyta meghalni.

A végkövetkeztetés, miszerint még több K-vitamin kellett volna (a születéskorit hiányolták), sem garantált volna biztos védelmet, mert az Apa éppen arról is nyújtott be szakirodalmi bizonyítékot, hogy a teljes K-vitamin profilaxis mellett (orális és a még jóval hatékonyabb intramuszkuláris adagolás esetében is) előfordulhat vitaminhiányos vérzés. A szakértők erre úgy néztek, mint akiknek új dolgot mondtak.

A szülők dokumentumok csatolásával szóvá tették:

  • a K-vitamin szintet célzó vizsgálatok hiányát,
  • a második boncoláskor (halál után 11 hónappal) felszívódási zavar vagy más rejtett betegség megállapításához már alkalmatlanná vált („szétesett”) májszövetet,
  • a kiszáradáskor azt a dokumentáltan többszörös túltöltést, ami kiválthatta azt a bizonyos "diffúz" vérzést, csatolták a kezelőorvos „Ár-apály jelenség a gyermekintenzív terápiában” előadását, amit a kisfiuk halála után napokkal tartott erről a témáról és az máig a SOTE honlapján található,
  • a hemofília és más örökletes, ill. szerzett véralvadási betegségek lehetőségét a szakvélemény figyelmen kívül hagyta.

A szakértők az ellentmondó szakirodalmi bizonyítékokat az „evidence based medicine” fogalmával, azaz a bizonyítékon alapuló orvoslással magyarázták, mert szerintük ők azt képviselik, míg a szülők által benyújtott bizonyítékokat - pl.minisztériumi protokollt„irodalmi ritkaságnak”  titulálták. Mindezt egy kezelés nélkül 100 000-ből 4-10 ritkaságú eset feltételezésénél. Viszont azt elismerték, hogy egyikőjüknek sem szakterülete a véralvadási zavarral foglalkozó tudományág, a hematológia.

A szakértők kimondták: a K-vitamin csak a kórházi szüléseknél javallt. Az otthonszülésekre nem vonatkozik a szakmai ajánlás. (Az ügyész körmölhette a vádhatóság eddigi alapvető tévedését, mert: „Az Egészségügyi Közlönyben közzétett protokoll betartása kötelező. Ez csak az intézeti szülésre vonatkozik. A szülőszoba az intézetre értendő, a gyermekágy a protokoll szempontjából a kórházban tartózkodást jelenti.”)

Születés előtt a vényköteles gyógyszert egy szülő akkor sem szerezheti be, ha tud a szer létezéséről. Azaz ha elhisszük, hogy születéskori K-vitamin pótlás hiánya okozta a halált, akkor hinni kell abban a nonszenszben is, hogy a bíróságnak majd a jogalkotókat kell elmarasztalnia.

Az orvosszakértők meghallgatását időben a gyermekorvosi rendelés körülményeinek vizsgálata keretezte be. A tárgyalás a gyermekorvos asszisztensének meghallgatásával kezdődött, aki részletekre ennyi év távlatából nem emlékezett. A névtelenséget kérő igazságügyi orvosszakértők távozása után pedig a másodrendű vádlott ügyvédnője okirati bizonyítékot nyújtott be arról, hogy a gyermekorvos rendelőjében lévő informatikai rendszer révén is bizonyított: a gyermekorvos végig igazat mondott azzal, hogy csak a gyermekkel való találkozás másnapján vitték be az adatokat a rendszerbe, amikor is harmadikként szerepelt az újszülött adatbevitele, másodiknak a kétéves testvérének vizsgálatát rögzítették. Ez végérvényesen cáfolja a kórházi kezelőorvosok azon sejtését, hogy a gyermekorvos utólag, a tragédia ismeretében dokumentálta az ellátást. Kár, hogy ennek sem a vádhatóság járt utána.

Tulajdonképpen a szülők is áldozatai az egyhetes kórházi kezelés után bekövetkezett tragédiának, amiért a hivatalok csak őket hurcolják meg. Ez korunk családbarát Magyarországa.

 

Nagy Sándor

Soroksár, 2019. 04. 17.

 

A tárgyalás 2019. június 28-án 9:00-kor folytatódik.

Helyszín: Budapest Környéki Törvényszék

Budapest, Thököly út 97-101

 

free counter

 

Ajánlás:

PER, EGY A TÍZMILLIÓBÓL

Csillag Ösvény Jósda