2015. október 21-én reggel 6 órától este 8 óráig a Kamatemelő és Hitvány Bank ( leánykori nevén K & H Bank ) előtti járdán háborús időket idéző utcakép fogadta az arra járókat. Egy csapat hajléktalan, kesze-kusza sátrak, raklapokból hevenyészve összetákolt alvóhelyek, szedett-vedett matracok, rozsdás hordó, mely kályha szerepét töltötte be, fél téglákkal megtámasztott, bármely pillanatban összedőlni akaró grillsütő, csak a szentlélek által tartott kempingágyak, WC csésze, toldozott-foldozott kutyaház, ütött-kopott bádoglavórok, ruhaszárító kötelek és egyéb szakadt mindennapi használati eszközök, ezek mind-mind megtalálhatóak voltak. Joggal merülhettek fel a következő kérdések:
- Kitört éjszaka a 3. világháború?
- Már annyi Budapesten a hajléktalan, hogy a legforgalmasabb, leginkább szem előtt lévő terekre is jut belőlük?
- Netán filmforgatás van?
 
Egyik sem talált! A Nem adom a házamat mozgalom „Így harcolunk mi, így fogtok lakni Ti!” elnevezésű demonstrációja zajlott a fent megjelölt időben.
 
A merőben szokatlan jellegű tüntetés ötlete úgy született meg, hogy elgondolkodtunk azon, hogy mit tehetünk többet annál, mint hogy észérvekkel győzködjük azokat, akik nem hajlandóak bennünket meghallgatni. Alkalmazzunk sokkterápiát, jött a válasz. A cél az volt, hogy a SeVizahiteles károsultak figyelmét az eddigiektől eltérően nem csupán verbális, hanem a szó szoros értelmében vett demonstratív, szemléletes, látható, hallható, tapintható eszközökkel hívjuk fel arra a nem óhajtott, ámde szükség- és törvényszerűen bekövetkező outputra, hogy a bankok általi kilakoltatásuk esetén milyen életkörülményekkel lesznek kénytelenek szembenézni abban az esetben, ha nem cselekednek kifosztásuk és kilakoltatásuk elkerülése érdekében, ha egyoldalúan elfogadják a banki diktátumot ahelyett, hogy kezükbe vennék végre sorsuk irányítását, azaz „NeFizess! Perelj! Tiltakozz!”
A károsultaknak saját magukban kell megtalálniuk a messiást, hiszen már a bankmentő törvények óta tudjuk, hogy a kormány nemhogy csak az útszélen hagyott bennünket, hanem még egyenesen bele is lökött az árokba.
 
További cél volt a kifosztó banki gépezetet irányító vezetők tudomására hozni, hogy tudjuk, hogy csaltak és a törvények megkerülésével folytatták SeVizahiteles kölcsön-nyújtásaikat. Addig fogjuk folytatni a harcunkat, amíg le nem rántjuk a leplet a sok hazugságról, és amíg nem kapjuk meg az elszenvedett kárainkért a kártérítésünket. Ha kell, akkor az elkövetők magánvagyonából, és akkor még ők is lehetnek hajléktalanok. Ha nem láttak még ilyet, akkor ezen a rendezvényen ott lesz a lehetőség!
 
Cinkosok közt vétkes, aki néma.
Ezt is üzentük ezzel a tüntetéssel a banki kifosztó gépezetet működtető ügyintézőknek. Felhívtuk a figyelmüket, hogy munkáltatójuk immár bírói ítéletekkel kimondva is tisztességtelen volt, és hogy erkölcsi kötelességük lenne tanúként elmondani a bíróságokon, hogy nem adtak megfelelő tájékoztatást az árfolyamváltozások várható hatásairól.
 
Volt mondanivalónk a kormány és az országgyűlés számára is.
A SeVizahiteles társadalom teljes mértékben elégedetlen a kormánypropagandában adósmentésnek titulált törvényekkel. Teljesen nyilvánvalóan pont az ellenkezője történt, azaz a bankokat mentették meg. Többet ártottak, mint használtak.
Mindezt azért, mert a bankok ismét visszaéltek gazdasági erőfölényükkel, immár az állammal szemben is.
Kis mintában bemutattuk, mire lehet majd számítani Budapest közterületein, ha több százezer családot kitesznek az otthonukból. Felszólítottuk a kormányt és az országgyűlést, hogy azonnal, haladéktalanul állítson le minden végrehajtást, vonja vissza a forintosítást, mert senki nem tartozik olyan kölcsönt visszafizetni, amit meg sem kapott, ha itt valóban kölcsön-nyújtás történt csak és kizárólag, amire az adós szerződéskötési akarata irányult. Valóban számoltassa el a bankokat oly módon, hogy az okozott károk miatt minden károsult kártérítést kapjon a bankjától vagy annak felelős vezetőjétől!
 
További cél volt a társadalom SeVizahitelezéssel közvetlenül nem érintett részének a figyelemfelhívása.
Ne lepődjenek meg, ha hamarosan a demonstráción bemutatott utcakép fogja várni őket ahhoz hasonlóan, ami a közelmúltban volt tapasztalható a Keleti pályaudvaron abban az esetben, ha a banki kifosztó gépezet akadálytalanul halad előre, és a károsultak földön futók lesznek a saját hazájukban.

 

 
A demonstráción a vizualitásnak jutott a fő szerep annak érdekében, hogy elsősorban az emberek érzelmeire hassunk. Nem volt szükség sok beszédre, mert ilyen és ehhez hasonló feliratok, táblák, molinók mindent elmondtak helyettünk:
 
TE DÖNTESZ: LAKOLNAK VAGY LAKOLTATNAK
AZ UTCA MINDENKIÉ, DE NEM AZÉRT, HOGY ODAKERÜLJ! VÉDD AZ OTTHONOD!
FOTELFORRADALMÁROK JÖVŐJE?!
NÖVELD A PÉNZÜGYI TUDATOSSÁGODAT = NE FIZESS!
HA NEM TESZEL A KIFOSZTÓK ELLEN, HAMAROSAN IDEJUTSZ!
ADDIG GYERE KI AZ UTCÁRA, AMÍG VAN HOVÁ HAZAMENNED!
NE FIZESS, MERT A BANK TARTOZIK NEKED!
MI LESZ, HA 150.000 CSALÁDOT KILAKOLTATNAK? A TE ABLAKOD ALATT IS LEHET EGY SÁTORTÁBOR!
 
A rendszerkritikus zeneszámok is segítségünkre voltak a figyelemfelhívásban és a mondanivaló közvetítésében.
A hangsúly azonban a véresen komoly színi előadáson (performansz) volt. Gyakorlatilag egy napra kiköltöztünk az utcára, ahol minden életfunkciót bemutattunk: táplálkoztunk, tisztálkodtunk, aludtunk, mostunk, teregettünk. Volt, amit valóságban, másokat imitáltuk.
A hordóban a tűz egész nap égett, ami mellett melegedni tudtunk, a grillsütőn is folyamatosan sült valami: szalonna, krumpli, alma, sütőtök.
A raklap-priccsen szinte állandóan aludt valaki.  
A kelléktárunk annyira poénos, ötletes és hiteles volt, hogy egy élvonalbeli színház is megirigyelhette volna! És ami engem teljesen lenyűgözött, hogy a bemutatni kívánt utcakép úgy állt össze, hogy mindenki magától tette a dolgát!
 Az Oktogon legforgalmasabb részén voltunk, ahol rengeteg ember megfordul egy nap, köztük legalább minden harmadik ember közvetlenül érintett a SeVizahiteles átveréssel.
 
A hatás nem maradt el.
Érdekes volt megfigyelni, hogy az első reakció a megdöbbenés volt, még a harcedzett és sok mindenre immunis budapesti lakosok egy részének is földbe gyökerezett a lába a látványtól. Ha pedig megállt, akkor már el is olvasta, nem kevesen le is fotózták a feliratokat. Sokan odajöttek hozzánk, érdeklődtek.
Rengeteg gratulációt, biztatást kaptunk. Nem kevesen mondták, hogy velünk vannak, és sok bátorságot és kitartást kívánnak a harcunkhoz. Olyan meglepetésben is volt részünk, hogy valaki Póka Laci és a Nem adom a házamat mozgalom összes megmozdulását, az ellenünk folyó eljárásokat fejből felsorolta.

 

  
A tüntetésünknek volt egy nem várt „mellékhatása” is.
A mozgalom résztvevőit, a szereplőket mélyen megérintette, milyen is lehet hajléktalanul élni az utcán. Többen elmondták, hogy szörnyű érzés lett volna, ha a tüntetés után nem lett volna hová hazamenni tisztálkodni és lefeküdni. Kipróbáltuk a hajléktalan létet, és köszönjük szépen, nem kérünk belőle!
 
A csapat újabb motivációt merített az eseményből, és még inkább eltökéltté vált a tekintetben, hogy nem adja a házát!
 
A nap végeztével, amikor már a forgalom is elült a téren, fogtuk a sátorfánkat és összepakoltunk.
Egyet értettünk abban, hogy ez a tüntetésünk is nagyon jól sikerült, 200 százalékosan elértük a célunkat. A bemutatott életképekkel képesek voltunk sokkolni a közvéleményt! Nagyon büszke vagyok az összes résztvevőre, aki 14 órán keresztül kitartott! Le a kalappal a csapat összefogása előtt! Egyedüli negatív kritikánk a sajtót illette. Kevés kivétellel - és rájuk tisztelettel gondolva - a médiumokat jellemzően most sem érdekelte Magyarország egyik első számú társadalmi-gazdasági katasztrófája: a bankok SeVizahiteles átverése és ennek következtében a lakosság kirablása és kifosztása. Igazuk is van, ilyen pitiáner ügyről nem érdemes tudósítani! Legközelebb lehet javítani a megítélésen.
 
A Nem adom a házamat mozgalom immár két és fél éve folyamatosan jelen van nyomásgyakorló és figyelemfelhívó demonstrációival az utcán és a bankokban.
A cél a kezdetektől fogva ugyanaz: a SeVizahitelek teljes eltörlése és  kártérítés a károsultaknak. Arra azonban nagyon büszkék vagyunk, hogy az eszközök vonatkozásában  ismét sikerült megújulnunk. Volt már beszélgetős tüntetésünk, éhségsztrájkunk, autós vonulásunk, útzárunk, 10 km-es túránk politikusok és bankárok házaihoz, most pedig ez a bemutatott performansz-jelleg. Az egyik újságíró a szokatlan jelzőt alkalmazta a tüntetésünkre. A mozgalom egyik aktivistája a következő mondattal reagált erre:
 
„Mi szokatlan módon demonstrálunk, Ti meg szokjatok hozzá!”
 
Igen, szokjon hozzá mindenki, mert a nagy sikerre való tekintettel a jövőben biztosan lesz még ilyen jellegű tüntetésünk mindaddig, amíg a banki kifosztás, a végrehajtások és a kilakoltatások folytatódnak! Aki pedig SeVizahitelesként  most ébred hosszú Csipkerózsika álmából, és a jeges rémület szorítja össze a szívét a gondolatra, hogy a bank kilakoltathatja az egész családját az otthonából, annak elárulom, hogy a novemberi hasonló demonstráción még lesz lehetőség szépíteni! Talán most még nem késő!
De igyekezzen mindenki az ébredéssel, mert a 24. órában vagyunk!
 
Hajrá!