A Kádár-rendszer utolsó évtizedében volt Bős-Nagymaros, amit - mondta Havas Henrik - a kormányzat akart, a lakosság meg nem tudta, hogy akarja-e, de inkább nem. Havas Henrik így folytatta:

- Milyen minőségű ez a Parlament(!), amiben ezek a szerencsétlen komák vannak, a Tállai Andrások, meg az összes többi borzadály, a Papcsákig, ugyanis a kádári Parlamentben huszonvalahányan - Szentágothai professzorral az élen - felálltak(!), arra a kérdésre(!), hogy na(!), vajon föl mernek-e állni azok, akik nem a párttal egyetértve utálják Bős-Nagymarost! És emlékszel? Ott álltak huszonvalahányan, Szentágothai professzor... Ebből a Parlamentből te kinézed, hogy egyetlen ember föl mer állni?! Egy se! Ez csak az emberi minőségről(!), ez az emberi minőségről szól!

És valóban: Orbán közpénzünkön eltartott parlamenti százainak sleppje nem több, mint fölösleges, hasznavehetetlen, kártékony szavazógomb. Nagyon, nagyon, nagyon sok pénzt elnyelő szavazógomb. A lakosság pedig annyira alacsonyrendű, hogy akik elmennek szavazni, azok jobbára akkor is megszavaznak valamit fideszes képviselőnek, ha emberi arc helyett egy kupac ürüléket tesznek az orruk elé, a szavazólapra, névként pedig, pl. Gipsz Jakab helyett ráírják: Egy Kupac Sza...

Ez pedig nem csupán a Fidesz általunk eltartott multimilliomos és milliárdos országgyűlési, kártevő élősködőit és ingyenélőit minősíti, hanem a fideszre szavazó lakosság minőségét is demonstrálja. Az elmúlt választások azt bizonyították: semmit nem számít az ember, semmit nem számít, kicsoda, mi mindent tett életében (hiszen korunk igazi hősei indultak a választásokon, független képviselőkként, kis pártok indulóiként stb.!), hanem voltaképpen egyetlen dolog számít: ott legyen az ismeretlen vagy hírhedt gonosztevő és hazaáruló neve mellett a Fidesz logója!

Szánalmas... Szánalmas és alávaló... Nem véletlen, hogy a Fidesz-logók óta Magyarország az Európai Unió 28 tagállamából a demokrácia és az erre való igény stb. kategóriákban is a legutolsó, a 28. helyen végez, partnerei pedig egyre inkább azok, akiket a Fidesz-logók és kupac ürülékek elnöke, Orbán Viktor meghirdetett a követendő példákként: lerobbant, elszegényedett ázsiai és tömeggyilkos arab diktatúrák, ahol a nép nyomorán élősködő multimilliárdos oligarchák és tömeggyilkos elnök diktátorok orbáni teljhatalomban fürdenek népük vérében. A neolenini, helyesebben a neoorbáni út ez, egy rakás közmunkán leépített és elbutított szerencsétlen idióta választópolgárral masírozva a lejtőn, tovább, lefelé, miután már Európa legutolsóivá és legigénytelenebb hitványaivá váltak és minden korábban elképzelhető szellemi és morális minőség mélységét alulmúlták. A nyugati, lakosság által követelt igényesség helyett Orbán választópolgárai az ékes bizonyítékai, hogy amikor egy nép úgy elbutul és lealjasul, mint a magyar, akkor már nem a jóléti és tudás alapú társadalmat, hanem - Sztálin és Hitler retorikája mentén - a munka alapú, a butaság alapú társadalmat hirdeti, ahol a dicsőség, hogy Európa egyik vagy legalacsonyabb minimálbérének is a feléért túrhassa, közmunka címén, haszontalan féregként a földet vagy söpörje az utcát le és fel életfogytiglan, büntetésként, amiért Európa legutolsója, legigénytelenebbje, legkövetkezetlenebb és legprimitívebb tahója volt csupán, az országon belül is egy a saját szellemi és minőségi putrijából kivakarhatatlan bukott diktátornak, Orbán Viktornak és családjának, Európa egyetlen putriállamában. A putristák szavaztak Orbán Viktorra. A putristák...

Havas Henrik példázata és az iménti példák azt is felszínre hozzák, hogy lassan teljesen idejét múlhatja a kommunistázás, hiszen az a polgári lakosság és saját minőségük és méltóságuk szerint választott putrigyáros és putrielveket hirdető, szappanadós képviselőik, akik fideszes színekben kommunistáznak, kimutathatóan sokkal, de sokkal hitványabbak és alávalóbbak, primitívebbek, barbárabbak azoknál, akik felérték ésszel és volt bátorságuk is arra, hogy a szocialista rendszer (tudják, amikor mindenkinek volt lakhelye, mindenkinek volt jövedelme és nem voltak hajléktalanok) teljhatalmú párttal és kormánnyal szembe forduljanak. Igaz: a szocializmus idején Magyarország és népe még nem a legutolsó helyen végzett rendszer, valamint lakossági felfogóképesség és igényesség volt. Márpedig olyanoktól, akik mindenben, állandóan megbuknak, elbuknak és hasra esnek, és úgy ordítoznak, párthajrázva, Európa legutolsó, sereghajtó bohócaiként, nem várható sem értelem, sem bölcsesség, sem erkölcs, sem stratégia, sem tudás, sem teljesítmény.

Az utolsó azért utolsó, mert az utolsó. És kész.