Lassan ébredezik a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders (RSF)) nevű nemzetközi újságíró jogvédő szervezet, amelynek a legfrissebb jelentése szerint Magyarországon tovább romlott a sajtószabadság helyzete. Az RSF sorrendje szerint Magyarország 2012-ben még mindig a 40. helyen állt, ami abszurdum, hiszen a saját bőrünkön tapasztaltuk a rendkívüli, addig soha nem tapasztalt, ráadásul teljesen nyilvános, a magyarországi média által pedig egészében eltitkolt és máig D-Notice alatt tartott újságíró-üldözéseket. Az RSF szerint 2013-ra Magyarország az előkelő és abszurdum 40. helyről az 56. helyre csúszott, legfrissebb, szerdán kiadott, 2014-es jelentésükben pedig a 64. a világ 180 országát sorrendbe állított listán.
Visszasírhatjuk a Gyurcsány-korszakot, amikor az újságírás vonatkozásában mi is megúsztuk egyetlen házkutatással. Azóta a rendőrség a saját, kecskeméti lakásomnál szinte rendszeres látogató, kereken fél évtizeddel ezelőtti otthonvédelmi tudósításért is üldöznek, sőt, olyan miatt is kerültem több napig őrizetbe, mert fél évtizeddel ezelőtt a hírhedt békéscsabai, pénznyelő automatákat forgalmazó maffia és lakásmaffia felvetette, hogy mivel helyt adtam egy a házától köztörvényes szervezéssel megfosztott asszony, Schönfelder Józsefné panaszának, valamint ingyenes jogvédőjének, Sebők István pártelnök őt megtámogató panaszának, ezért - úgymond - lehet, hogy én is megrágalmaztam a hírhedt maffiát.
Orbán Viktor óta teljes, egész médiumok ránézésre megállapítottan hamis vádakkal betiltása, továbbá a tudósítások, az otthonvédelmi tudósítások és a tényfeltáró cikkek miatti hatósági politikai üldözések és a hatóságok által indított bírósági perek, továbbá az újságíróink ellen az igazságszolgáltatás teljes arzenáljával szervezett nyíltan hamis vádak hétköznapiak és természetesek, amikre pl. kilakoltatásokon már előre készülünk. Azt, hogy egy-egy tudósítás elegendő ahhoz, hogy a rendőrség teljes bevont állománya, az ügyészség teljes arzenálja, a bíróságok, aztán az igazságügyi elmeszakértőknek nevezett állami bűnözők egyöntetűen végigvigyék a kreált és folytatólagosan szervezett hamis vádas és álszakértői koncepciós pereket, teljesen természetesek és magától értetődőek. Ahogyan az is, amikor a bíróság - az ország több tucat bíróságának, Budapest összes rendőrkapitányságának, a Parlament országgyűlési képviselői egész arzenáljának stb. - újságírók részéről elküldött panaszokat, indítványokat stb. nem csak nem vizsgálja ki, de azokról hivatalos irományokat készít, okirathamisítás bűncselekmények egész sorát elkövetve, azt állítván, hogy semmiféle megkeresés hozzájuk nem érkezett, amikor pedig újságírók és média-főszerkesztők telefonálnak, maximum annyit rögzítenek, hogy ismeretlen telefonáló közölt valamit, amit ők nem fogadnak el (lásd. pl. Tóthné dr. Hámori Katalin békéscsabai bírót vagy más vidéki bírók és bíróságok ügyeit). Újságírók ellen olyankor is az összes bevont rendőrkapitányság, ügyészség és bíróság végiggörget bármiféle hamis vádas koncepciós pert - mint ahogyan azt a 10 gyermekes Faragó Ferenc Mihályné (Emőke) és családja Fidesz polgármesteri megrendelésre utcára dózerolása mutatja -, amikor az újságírók elleni hamis vádak és koncepciós perek magától értetődők, adekvátan és teljes körűen bizonyítottak és amikor a sorolt hivatalok újságírók által az Internet nyilvánossága előtt publikált, az állam tömeges hamis vádjait adekvátan bizonyító filmfelvételekkel szembesülnek. Egy újságírónak, aki pl. kilakoltatásról tudósít, kb. 20-30 % esélye van arra, hogy ezért a rendőrség már a helyszínről fogdába hurcolja és mint a rendőrségi intézkedéseknek ellenálló aktivistákat, ugyanazon eljárás alá vonja. Miután pedig az eljárást megindították, a hamis vádakat a rendőrök megfogalmazták, gyakorlatilag 100 % az esélye annak, hogy az újságírót bíróság elé is állítják és legalább 90 % az esélye annak, hogy el is ítélik.
Az orbáni rezsim állandó házkutatásai és erőszakos, fegyveres hatósági elhurcolásai ellen, valamint a hatóságok és a bíróságok bizonyíték- és hivatalos beadvány- és feljelentés- stb. eltüntető maffializmusa ellen az újságírók - így mi is - úgy védekezünk, hogy hivatalos címeken egyáltalán nem vagyunk fellelhetők, hanem csak levelezési címünk van, lakhelyeinket időről időre változtatjuk, minden dokumentumról halmozott másolatokat készítünk, a lehető legtöbb helyen elrejtve és gondoskodunk arról, hogy semmi ne legyen, ami Magyarországhoz köt bennünket. Újságírónak lenni Magyarországon a legextrémebb életmódok közé tartozik és csak olyanok alkalmasak kicsit is valódibb újságíróknak, akik sem a szabadságukkal, sem a testi és egészségügyi veszélyekkel, sem az életükkel nem törődnek.
A házkutatások kapcsán a Fidesz regnálása alatt már halmozottan azzal szembesültünk, hogy a rendőrség nyíltan megfogalmazta, hogy az újságírók elleni koncepciós pereknek, az ellenük indított országos körözéseknek, a médiumok egyetlen rendőrvezetői utasításra, minden előzmény nélküli totális betiltásának és blokkolásának (lásd pl. Tóth Tamás budapesti rendőrfőkapitány Pintér Sándor belügyminiszter és polgári titkosszolgálati miniszter utasítására elkövetett újságíró-üldözéseit, házkutatásait, médiabetiltásait), az újságírók elleni házkutatásoknak és a számítógépek, a pendrive-ok stb. lefoglalásának, majd bírósági úton történő végleges elkobzásának célja az, hogy az újságírók anyagait a nyilvánosság elől eltüntessék, médiumaikat teljes egészében megsemmisítsék, a tényfeltárókat megfélemlítsék, az újságírókat a további bármiféle újságírástól és emberjogi tevékenységtől elrettentsék, a kormány számára sértő vagy kellemetlen személyeket - újságíróktól neves jogászokig és emberjogvédőkig, valamint politikusig bezárólag - elmebeteggé nyilváníttassák és akit csak lehet, zárt pszichiátriai vagy elmegyógyintézeti körülmények között eltüntetve, a nyilvánosság elől végleg eltakarítsák. Az újságírók üldözésével nem titkoltam megbízott kiemelt nyomozók nem egyszer nyíltan megvallják, amikor az újságírók üldözésének vagy médiájuk betiltásának oka politikai megrendelésre, máskor elvárásra történik, valamint amikor annak motivációja van, hogy nem több annál, hogy Orbán Viktor sértőnek talált vagy találhatott egy vagy több róla megjelent anyagot.
A fősodratúnak nevezett és ahhoz hasonló ellenzéki médiumokat szinte teljes egészében felszámolták, az Internet egész bolygót lefedő, bármely államot érintő korlátozását, a párt egyetlen rendőre részéről a világ bármely tárhely-szolgáltatójának blokkolását lehetővé tevő törvényi szabályozást visszatérően köztudatba dobták, de még olyan helyeken is a kormány által rángatott ügynökök és végrehajtók ülnek, mint a magyar nyelvű Wikipedia, amely semmiféle hamisítástól és politikai cenzúrától, valamint Magyarország elmúlt évtizedeinek legnagyobb hatású és később megjelent legfőbb leleplezőinek teljes eltörlésétől sem riad vissza. Eközben az Internet tartalmát felügyelő és afelett szó szerinti lobbi diktatúrát gyakorló, több agyonfizetett médiumból és annak vezetőiből szervezett maffiahálózat nem egyszer nyílt fenyegetést gyakorol magyarországi tárhely-szolgáltatókra, míg máskor a rendőrség és annak egy-egy vezetője teszi ezt meg - a Dima Kft.-től a tarhely-eu-ig -, kik azok az emberjogvédők, újságírók, politikai üldözöttek stb., akiket az ország egyetlen tárhely-szolgáltatója sem tűrhet meg, különben megsemmisítő hatósági stb. támadásokat indítanak ellenük. A maffiamódszerekkel leghalmozottabban polikriminalizált médiaszervezetek között éppen úgy felleltük és felleljük továbbra is az Origo Zrt.-t, mint a Sanoma Budapest Zrt.-t és a hozzájuk csapódott más médiaszervezeteket.
Megdöbbentő egyébként, hogy a Riporterek Határok Nélkül (RSF) emberjogi szervezet 2012-ben még mindig a 40. helyre sorolta Magyarországot. Ez is annak tudható be, hogy azok az újságíró szervezetek, médiakutatók és jogászok, akik - a magyar sajtó szerint - őket információkkal láthatták el, jobbára maguk is bűnözők voltak, akik radikális fedezéket nyújtottak Orbán Viktornak, rendszerének és a magyarországi újságírókat ért szakadatlan és polifunkcionális üldözéseknek, amelyeknek íme, hallgatásukkal ők maguk is bűnrészesei voltak. Ugyanis az újságírók végeérhetetlen és halmozott állami-hatósági üldözései közben a magyarországi média maga is teljes eltitkolással igyekezett fedezni az újságírók, tehát saját társaik hatósági és állami üldözését.
Emberjogi villámjelentés:
- Molnár F. Árpád, a HírAréna és az Alsóörsi Hírhatár főszerkesztője, a Multimédia Hírháttér alapító-főszerkesztője, keresztény emberjogvédő, dokumentumfilmes.
- Domján Tibor, a HírAréna lapigazgatója, a Debreceni Hírhatár főszerkesztője, a Multimédia Hírháttér főmunkatársa, keresztény emberjogvédő, fotóriporter.
2014.02.12.; Budapest, Magyarország.
