Cikk: Molnár F. Árpád
Executive producer: Domján Tibor
 

Mint azt a Demeter Éva rokkantjogi vezetővel való tegnapi villáminterjúnkban megírtuk: a rokkantakat képviselő szervezetnek és aktivistáinak egyik bal- és jobboldali párt és civil szervezet sem biztosította a megszólalás lehetőségét a március 15-ei rendezvényeken. A rokkant aktivista Kertész Erzsébet következő rövid beszéde sem hangozhatott el:

 

 

"Aktív életkorú rokkant özvegy vagyok, aki 3 évtizeden át építettem ezt az országot a megrokkanásom előtt. A „mindenható” orvos-szakértők elkaszáltak a felülvizsgálaton, hogy spóroljon rajtam a költségvetés. Kit érdekel az, hogy rokkant özvegy vagyok, örüljek, hogy naponta kenyeret és vizet kapok?

 

A fizetségem a 30 évi munkáért tudjátok, mennyi? Havonta 29 ezer forintból kell megélnem!

Vajon ehhez mit szólna Zsiga Marcell?

Hát persze, hogy tudjátok, ki ő; az a „Fideszes szerencsevadász”, akinek az elhíresült mondata beleégett mindenki tudatába, hogy: „havonta 47 ezerből is meg lehet élni”.

Akkor én most azt kívánom neki, hogy éljen meg egész hónapban annyiból, mint én, egy kifosztott, rokkant özvegy, a havi 29 ezer forintból!

 

Ha Petőfi Sándor ezt hallaná, hogy mennyiből kell élnem, forogna a sírjában. De ha már a híres költőinknél vagyunk, Radnóti Miklós szavai jutnak eszembe: „Járkálj csak, halálraítélt!”

Igen! A szó legszorosabb értelmében halálra ítéltek minket, rokkantakat, de nem értjük, hogy miért. Hiszen, mi évtizedeken át dolgoztunk, mielőtt megrokkantunk. Most, hogy már nem bírunk, útban vagyunk az út szélén is? Azt ígérték nekünk, hogy „senkit sem hagynak az út szélén”, de minket itt hagytak mégis. Nekünk, az útszéli árok mélye a végállomás?

- Nincs egészségügyi rehabilitáció!

- Nincs foglakoztatási rehabilitáció!

- Nincs szociális segély sem a rokkantaknak!

Nem élhetsz ingyen kenyéren! - ezt mondják azoknak, akik rokkantként nyomorognak.

Petőfi Sándor és Radnóti Miklós egy olyan Magyarországról álmodott, ahol az emberi jogokat tisztelik, és nem tiporják sárba, mint itt.

Mi, aktív életkorú rokkantak tiltakozunk az ellen, hogy halálra ítéljenek minket. Egyedül és kiszolgáltatottan gyengék vagyunk. Fogjunk össze! A közös erő elvezethet minket egy boldogabb jövőhöz.

 

Hiszek benne, hogy együtt ez sikerülhet!"