Az én nagymamám okos asszony volt, de nem hitte el, hogy ember lépett a Holdra, pedig csúcsra járt a híradás az űrprogramról, az űrhajózás pedig a fénykorát élte az Apollo programok idején. Ráadásul akkor még konteókat sem lehetett olvasgatni az interneten az összeesküvésekről, mivelhogy internet sem volt még.
Tény, hogy valami miatt hirtelen leállt a Holdexpedíció. Az eredetileg 20-ra tervezett űrutazás a 17. után abbamaradt. A korábbi Holdraszálláskor holdséták, kőzetmintagyűjtés, valamint műszerek elhelyezése volt a kozmonauták feladata. Az Apollo 17 expedícióján azonban valami különleges történhetett ott, amire még azóta is keresik a választ. Az űrhajó leszállóhelye valamiért még ma is megfigyelés tárgyát képezi.
Napjainkban nagy látószögű kamerákkal pásztázzák a Holdfelszínt, egyre jobb felbontású képek állnak rendelkezésre. Jelenleg körülbelül félméteres felbontásban ismerjük a Holdfelszínt. Ha felnézünk a Holdra, akkor a felszínén csak különböző szürke árnyalatok látszanak, legalábbis az emberi szem számára. A megfelelő műszerekkel azonban a Hold kifejezetten színes, amit már korábban is sejteni lehetett, amikor lelkes amatőrök a Holdról készült fekete-fehér NASA-felvételeket összehasonlították a Földről készült fekete-fehér felvételekkel, illetve az ennek megfelelő színes felvételekkel és meghökkentő színes Holdképek jelentek meg. Mellesleg a technika és a (titkosítás) ilyen fejlettségi szintjén ki hiszi el, hogy nem tudnak a nyilvánosságra hozottaknál jobb képeket készíteni.
Akkor azonban, amint Holdat ér a magyar önkéntesekből verbuvált csapat Puli Space Technologies roverja vagyis a speciális holdjáró robotkutya, akkor a saját szemünkkel győződhetünk meg a holdi helyzetről. A jövő júniusban induló 5 km-es Hold maratonra benevezett holdjármű egyenesen a Budapesti Városházán kiépített vezérlőközpontba fogja küldeni a holdbéli táj felvételeit.
Mindközben 40 éve folyik a találgatás, hogy mi lehet az oka annak, hogy az Apollo 17 után megszakadt az űrprogram. A legérdekesebb teóriából készült az "Apollo 18" című film - áldokumentumfilm műfajban -, miszerint titokban felküldtek egy újabb űrhajót - hiszen mindet legyártották már a terv szerint. A legénység úgy indult útnak, hogy egy rutinszerű Holdraszállás vár rá... de akár így történt, akár másképp, nyomós oka lehet annak, hogy az emberiség - bevallása szerint - meg sem kísérelte azóta, hogy betegye oda a lábát.
Az "Apollo 18" című filmről Molnár F. Árpád, a Hírháttér és a HírArléna főszerkesztője így fogalmazott: "Sokak szerint minden idők legjobb filmje. Valóban elementáris erejű, félelmetes, ami olyan új módon dolgozza fel a titkot, ami tényleg egy új megvilágításhoz vezet. Nagyszerű és egyedi adottság, ha valaki olyan témához nyúlva, amit az emberiség hajnala óta feldolgoznak, ténylegesen új hatást tud megvalósítani. A spanyol rendező, Gonzalo López-Gallego zseniálisan és szó szerint páratlanul operált a témával, első osztályú dokumentarista stílusa pedig szintén kiváló, egyedi, dermesztő és csodálatos hangulatot teremtett. Feltétlenül minden idők egyik legjobb filmje lehet. Ráadásul - és ehhez vegyük hozzá a kiváló látványvilágot is - mindezt mindössze 5 millió dollárból vitte véghez!"
