A professzor kimondta a kiskorú gyermekének szándékos emberölésével vádolt édesapa kérdésére válaszolva, hogy:

 

„Aktuálisan egyikőnk sem tudja, hogy mi történt. Ön sem tudja én sem tudom, na most ettől kezdve a levegőbe beszélünk.”.

 

A csak vélelmezett (laboratórium által nem igazolt) K-vitamin hiány okának szakmai bizonyítása nem történt meg, mivel például a nem vizsgált hemofíliát nem tudta kizárni a szakértő. Bevallotta, nem lehet megmondani, hogy mitől alakul ki a vérzékenység. Többször hangsúlyozta, hogy nem került sor olyan célzott vizsgálatokra, amik alapján pontosan lehetne tudni a halál okát. A mentőautóban történő extrém vérhígításra, azaz a kiszáradás ellen(!) infúziós oldatból megengedett legnagyobb dózis nyolcszorosával való túltöltésre vonatkozó kérdés elől is kitért (a hivatkozott cikk előadója éppen a kórházi kezelőorvos) és a kórházi kezelés alatt a videóra rögzített tiltott gyógyszerhasználatot firtató apai aggodalmat is lesöpörte azzal, hogy mivel úgyis meghalt a gyermek, előtte életveszélyben lehetett, így az orvosok az életének megmentése érdekében bármit megtehettek. Nem kerülhetett érdemben kifejtésre a 10 éves kor alatt nem adható gyógyszer tiltott használata, amit vélhetően a kórházi fertőzések következtében kialakult láz csillapítására adtak a hathetes csecsemőnek. A 2013-ban botrányt okozó, csecsemők halálát okozó fertőzés hivatalos jelentése három éve az atlatszo.hu-nak köszönhetően köztudott, ennek ellenére jelen perben az orvosi szakértelem ezt a területet látványosan elkerülte.

Az orvosszakértő a boncoláskor elmaradt toxikológiai vizsgálatra értetlenséggel válaszolt, hogy ezt ugyan miért tőle kérdezi az igazát kereső édesapa, hisz nem ő volt a patológus. Ugyancsak nem értette, hogy miért rajta kéri számon az ügyészség által kötelezőnek mondott K-vitamin adagolás jogszabályi hátterének a hiányát. Ő nem jogszabályalkotó. Tudniillik

 

a csecsemőkori K-vitamin profilaxis a mai napig nincs szabályozva, csak szakmai ajánlás van érvényben.

 

Annak bevallásán túl, hogy fogalma sincs, hogy mi történt a gyermekkel, Dr. Varga Tibor professzor úr azzal magyarázta az édesanyának azt, hogy miért volt kórházban hagyott gyermekük tarkóján egy látványosan nagy és sötét folt, hogy:

 

„Beüthette valahova.”.

 

Ez is ellentmond a bíróságra adott, többedmagával felállított szakvéleménynek, abban ugyanis határozottan kizárták (a kezelő személyzet felelősségét felvető) traumatikus eredetet. És pontosan igazolja az azóta emiatt vajon hány és hány álmatlan éjszakát átélő édesanyát is, aki a per folyamán mindvégig állította, hogy látta gyermeke fejét beütődni a mentőautóban.

Már a bírósági eljárás méltóságát is sérti az a jelenkori közállapot, hogy most két hónapig hiánycikk volt országunkban a K-vitamin, a Konakion. Több ideig, mint amennyit az elhunyt baba a születése után élt. A szakértő egy esetet sem tudott megemlíteni a mostani, világvégi, K-vitamin-hiányos időszakban született, tehát K-vitaminnal egyáltalán nem ellátott kb. 15 ezer csecsemőből, akit agyi bevérzés miatt vittek volna kórházba.

Az édesapa részéről az ügyésznek címezve is elhangzott a költői (ám jogos) kérdés, hogy

 

"Akkor most vádat emelnek szándékos emberölési kísérletek miatt a K-vitamint nem kapott babák szülei ellen is?".

 

Az avitt tárgyalóterem szoporifikus légköre tovább nehezedett, mikor a bíróság hangfelvételről lejátszotta egy, a vádlottakat személyesen ismerő orvos-csontkovács vallomását. A képzelt bűncselekményhez semmi köze nem volt a beszédnek, mégis olyan hangulatot árasztott, mintha a féltett orvosi egzisztencia miatt meg kellene tagadnia a szülőkkel valaha tartott kapcsolatát, és mintha ez a meghasonló viselkedés a hazai orvostársadalom elvárása lenne.

Az édesanya ügyvédjének kezdeményezésének köszönhetően már korábban kiderült, hogy a gyermek kezelőorvosi rendelőjében, hetekkel a tragédia előtt, számítógépes

 

rögzítésre került a baba szájon át történő K-vitaminnal történő ellátása.

 

A korábbi tárgyalási nap azzal zárult, hogy az ügyvédnő bejelentette a bírónak; a felkért informatikus szakembertől éppen akkor kapott információt. A kórházi kezelőorvosok vallomásával, orvosszakértők szakvéleményével szembeállítható, releváns tényt hiteles embertől hallhattuk, ugyanis az idézésre és meghallgatásra került szakember nem volt más, mint a rendszeresített orvosi szoftver programozó matematikus írója.

 

Minden kétséget kizáróan lelepleződött a vád mondvacsináltsága és beigazolódott a szülők féltő, szerető és gondozó szerepe.

Zárásul mindkét vádlott kérte a családjukat teljesen tönkretevő per megszüntetését. A bíró kijelentette, hogy részéről le kívánja zárni az eljárást és reményét fejezte ki, hogy ehhez az egyaránt 9:00 órakor kezdődő, 2019. október 10-i és 16-i tárgyalási napok elegendőek lesznek.

 

 

 

Nagy Sándor

Budapest, 2019. 07. 14.

 

Ajánlás:

PER, EGY A TÍZMILLIÓBÓL