Domján Tibor, Budapest
Nehéz elhinni, pedig igaz, innentől egy büdös vassal nem tartozik egyik önkormányzat sem bankoknak, pedig az elmúlt nyolc, illetve azóta eltelt négy évben másról sem hallhattunk, minthogy adósságban úsznak a települések, hol a felelőtlen gazdálkodásnak, hol meggondolatlanságnak, hol zsebszerződéseknek, zseb közbeszerzéseknek, hol pedig kit tudja még minek nem köszönhetően. Na, ez a mai nappal megszűnt.
Az állam, a bankokon túl, az önkormányzatok jelentős részének kifizette egyéb kötelezettségvállalásait is, ám ezek mértékéről - legalábbis hivatalos kommunikációkban - nincs egyértelmű információ, csak az a biztos, hogy a bankhitelek elrendezésre kerültek.
Nehéz nem másként gondolkodni a dologról, minthogy a kormány, rém nagylelkűen, a jelenleg még itthon adózó lakosság nyakába varta a közigazgatás teljes hiteltartozását, amivel valójában megint egyedül a bankok jártak jól, hiszen minden alkudozás vagy firtatás nélkül megkapták a pénzüket, melynek - egy korábban nagyon is reálisnak tűnő - helyenként önkormányzati, de összességében államcsőd esetén, tulajdonképpen bottal üthették volna a nyomát.
Szegényebb, ezzel persze - és bizony összességében megint jóval ezer milliárd feletti összegről beszélünk - megint a lakosság lett, akinek ezután már lehetősége sem lesz számonkérni, akár a helyi, akár az országos vezetésén, a gyakran egyértelműen meggondolatlan és igen nagy mértékben pedig egyszerűen hűtlen kezelésnek minősülő hitelfelvételekből származó adósság keletkezését, hiszen azt az állam, a mai napig bezárólag, tulajdonképpen az utolsó fillérig átvállalta, tehát kifizette.
A legnagyobb adósságfelhalmozó önkormányzatok, leszámítva a fővárost, mintha számítottak volna a konszolidációs "ajándékra", természetesen többnyire a régóta Fideszes városvezetéssel rendelkező települések, az élen olyan nagyágyúkkal, mint: Lázár (Akinek semmije sincs az annyit is ér) János Hódmezővásárhelyével vagy Kósa (Nem tudna olyan kérdést feltenni, amire pozitív választ tudnék adni) Lajos vezette Debrecennel, de természetesen politikai hovatartozástól függetlenül, számos ötezer fő alatti kistelepülésnek is sikerült úgy eladósodnia egy-egy - azóta, gyakran szinte nulla kihasználtsággal működtetett -uszoda, fürdő, sportcsarnok vagy átgondolatlan "dísz-köztér" beruházástól, hogy az életben nem tudta volna visszafizetni, a gyakran svájci frankban vagy euróban felvett hiteleit.
Természetes, hogy a helyi lakosság örül, amikor egy, a lakhelyéhez tartozó önkormányzat horrobilis mértékű adósságoktól szabadul meg, hiszen gyakran többet érzékel annak esetleges helyi működésképtelenségéből, mint az állam által elkövetett - általában hasonlóan szándékos - baklövéseiből vagy rossz döntéseiből eredő bajából.
Azt, azonban nem volna szabad elfelejteni, hogy az önkormányzatok java része szintén ugyannak a devizaátverésnek voltak áldozatai mint a lakosság, viszont azt sem, hogy az önkormányzatoknál - a lakossággal ellentétben - közpénzen fizetett pénzügyi szakértők és közpénzen fizetett képviselő testületnek volt a dolga, mind a beruházások megterveztetése, mind pedig a finanszírozási - tehát hitelfelvételi - szerződések megvitatása és lebonyolítása.
Az önkormányzatok esetében tehát, az elmúlt évtizedben felvett, több mint ezer milliárd forintnyi - természetesen a devizaátveréssel kombinált - hitel, a rájuk rakódó mindenféle banki kamattal és egyéb teherrel együtt, éppen az elkövető bankok zsebe felé tart, ráadásul az utolsó fillérig, amit innentől sem joga, sem lehetősége nincsen ezután firtatni, tulajdonképpen senkinek.
