P A N A S Z   A Z   O M B U D S M A N   F E L É
 
Tisztelt Dr. Székely László!
 
Tisztelettel kérjük a közigazgatási problémánkra illetékesként jelentkező Kormányhivatalok BP-20R/028/08093-5/2015. számú végzéséhez, BP-20R/028/08093-10/2015. számú elsőfokú határozatához és az ezeket másodfokon megsemmisítő - egy évnél nem régebbi - BF/FNEF-HKO/00150-2/2016. számú döntéséhez fűzött panaszunk kivizsgálását, az illetékes szervek felelősségének megvilágítását és a közérdekű, botránymentes, humánus és együttműködő intézkedések előirányzását.

Nem oltásellenes szülőkként (pl. csak ajánlott, jelentős összeggel fizetős, többfordulós bárányhimlő elleni védőoltást is beadattunk mindhárom gyermekünknél) 2015 szeptemberében egy 2013-as magyarországi kislány oltás utáni haláláról szereztünk tudomást, így elvi és lelkiismereti alapokra helyezve azonnal megtagadtuk a szerintünk nemzetbiztonsági kockázatot is rejtő MMR ismétlőoltást, amelyet legnagyobb lányunk 6. osztályba lépésével kívántak kampányszerűen az általános iskolában beadni, úgy hogy információként az üzenő füzetben csak az oltás időpontját közölték. A kínos halálesetről egyébként semmit sem tudó körzeti orvosunk utasítására az oltás mentességére való kérelemmel fordultunk a megjelölt osztályvezető tisztifőorvos felé.

Megannyi magyar szülő nevében is kérjük megtisztelő közbenjárását, mivel gyermekeink nem egy állatfarm újraoltandó tenyészetét képezik, azaz emberi, abszolút jogainkkal élve nyilvánosan követelhetjük a tisztességes eljárást, aminek elengedhetetlen feltétele a minden részletre kiterjedő tájékoztatás, továbbá az élethez való jogunkból adódik az MMR II oltásnak - mint halálos kockázatnak - a megtagadási lehetősége, ami egyébként a konkrét, életkorhoz kötött szernél (MMR II, 11 years) hivatalosan is biztosított a világ valamennyi(!) nem magyar állampolgárának.

Oltásmegtagadással a hozzánk hasonló, zömében értelmiségi szülők, egyre többen és egyre meggyőzőbb érvekkel, egyre tarthatatlanabbá teszik a jelenlegi, saját bőrünkön is tapasztalt, hazugságokkal teli, kötelező oltásrendszert. Azonban közülük közül is kevesen veszik észre, hogy az alkotmányosan és közigazgatási eljárási alapvetésként rögzített tisztességes eljáráshoz, illetve az 1993. évi XXXI. törvény, 13. cikke által deklarált hatékony jogorvoslathoz való jogunk milyen eljárási trükkel van kijátszva az illetékes szervek részéről.

Megnyomorítottságunkban örülünk annak, hogy szabadságjogainkat végre nem korlátozottan, elpanaszolhatjuk Ön előtt. Segítő munkájához panaszunkhoz időrendi sorszámozással, megnevezve csatoljuk az összes ügyben keletkezett vagy hozzánk időközben érkezett iratot.*

A bejelentett halálos esetre azonnali és teljes kivizsgálással egy hivatal sem reagált. A másodfokú határozatban az előre kitervelt program szerint a saját játszóterükre terelték ügyünket. Csak a gyermekünk állapotát vizsgálandó felszólítással („a kezelőorvosnak kellett volna véleményt nyilvánítania oly módon, hogy tisztázandó legyen, a Gyermek egészségi állapotát tekintve van-e olyan objektív indok, ami az életkorhoz kötött kötelező védőoltás beadását kontraindikálja”) kezdeményezték a lefolytatandó eljárást, amiben eleve leszűkítették az illetékességi kört és az ennek eldöntéséhez szükséges releváns tájékozottságot és szakértelmet. Az oltásrendszer botrányának háttérbe szorításával egyfajta egzisztenciális biztonságérzetet nyerhetnek az ezért erkölcstelenségeket is vállaló, bizalmunkat közben teljesen elvesztő, felelőtlen hivatalnokok. Ez lehet a legfőbb magyarázata a 27 éve kötelező MMRII oltáskampány hiányosságainak.

2015. október 12-én jelzett, megdönthetetlen tényekre alapozott problémánkra jól átgondolt végrehajtási forgatókönyvvel jelentkezett a Kormányhivatal Népegészségügyi Osztálya. Behatárolt kereteikkel előre megvezették az ügyfelet, ráadásul páholyból várhatták a törvényességi felülvizsgálatot végző, önkényes témaválasztásuk által előre hatástalanná tett bíróságot is.

 

A halálos mellékhatást figyelembe se vették, tabuként kezelik. A panaszunk tárgyához hangsúlyozottan nem tartozó, új - belőlünk bohócot csináló - eljárás már egy olyan cirkuszi előadás volt, ahova már Önt, mint ombudsmant, be sem engedték volna, mert a csapdahelyzetben bírósági felülvizsgálatot voltunk kénytelenek kezdeményezni. A szemellenzők és kényszerpályák mellett - ahogy szokták - el is marasztaltak bennünket. Nem is terheljük tovább panaszunk ezen, Ön által nem vizsgáltatható részével, csak - mint körülményt - fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a szabadságjogaink ilyen fokú előre kitervelt, szervezetten és folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélései milyen veszélyforrásokat és következményeket jelenthetnek a gondviselő szülők lelki és anyagi terheire.

 

A múlt héten a helyi Család- és Gyermekjóléti Központ lakásunkban járt emberei – a jó körülmények és abszolút jogainkra való érveléseink ellenére – szemérmetlen aránytalansággal kilátásba helyezték a 14. életévében lévő, boldog gyermekünk családunktól való agresszív elkülönítését és a lelki töréssel sokkszerűen immunrombolttá tett, így a kockázatnak fokozattan kiszolgáltatott, kamasz lányunk erőszakos beoltattatását. A meggyőzés része nem lehet legyőzés. A gestapos módszerrel felülkerekedő hivatal valójában alulmarad, mert a csak szóban tett terror is már önmagában szégyen 2016-ban, az Európai Unióban.

 

Egy tájékoztatáson alapuló, mindenki érdekét szolgáló együttműködésnek nyomát sem tapasztaltuk. Tisztességtelenül tereltek csőbe bennünket, nem látó, nem halló, nem beszélő határozataik után felháborodott telefonos megkereséseinkre rendre megkukultak, a hivatkozott halálesetet, amit mintha tőlünk hallottak volna először, nem vizsgálták. Hivatkoztak arra a képtelenségre, hogy más büntetőügybe a hivatalnak adatvédelmi okokból nincs iratbetekintési lehetősége, illetve nemtörődöm módon megelégedtek azzal a rendőrségi tájékoztatással, ami szerint „ok-okozati összefüggés nem volt kimutatható”. Ez utóbbi, minden alapot nélkülöző hazugságot a csak 2016 májusára birtokunkba került jegyzőkönyvvel lepleztük le, az ellehetetlenített állapot miatt azonban ennek érdemben sehol, semmilyen közigazgatási következménye nem lett.

További panaszunk, hogy az önrendelkezési jogtól függetlenül bármely humán egészségügyi beavatkozás elvégzésének minimális feltétele a beteg megfelelő tájékoztatása. Ez fokozottan igaz, ha a „beteg” egészséges és gyermek, azaz az átlagnál nagyobb mértékben, csak veszíteni valója van egy oltást követően. A betegek tájékoztatáshoz való joga a kezelőorvos oldalán kötelezettségként jelenik meg. A szóban forgó oltáskampánynak nincs hivatalos magyar nyelvű, halálos kockázatot tartalmazó tájékoztató anyaga. Az így akaratlanul is hiányos információval rendelkező kezelőorvos, illetve az egészségügyi szolgáltató a tájékoztatási kötelezettségének nem tett, nem tehetett eleget. Egyedül az alapvető információktól megvont és általában nem alapos szülők nyájas engedelmessége tartja fenn a kútba ugrásra való sorban állást. Ezek egyaránt károsak az egyén és a társadalom számára.

Összességében az eljárásban az abszolút jogainkat; a tisztességes eljáráshoz való jogot több szempontból figyelmen kívül hagyták, és az emberi méltósághoz való jogot az élethez való joggal együtt félremagyarázták, azt később, egy általuk indukált másik eljárásban, szerintük korlátozható betegjogként értelmezték. Azt tapasztaltuk, ügyünkkel bizonyítottuk, hogy a hivatali kötelezettségek tekintetében hamis és félrevezető az a hivatalos www.antsz.hu-n is megtalálható állítás, ami szerint „Az oltóanyag alkalmazási előírása és a betegtájékoztató is tartalmazza az adott készítmény valamennyi ismert mellékhatását, azokat is, amelyeket több százezer oltást követően legalább egyszer észleltek. Minden bejelentett oltást követő nemkívánatos esemény kivizsgálandó. Az oltásokkal szemben nem alkalmazható az ’ártatlanság vélelme’: folyamatosan bizonyítani kell, hogy hatásosak és biztonságosak/ártalmatlanok. Az oltást követő nem várt események kivizsgálása az egészségügyi hatóság feladata. Az események minősítését pedig minden esetben egy bizottság végzi. Céljuk, hogy elkülönítsék a védőoltás valódi következményeit és a véletlen egybeeséseket.”.

M. Adél története a gyászoló édesanyja tollából önmagában is tömör, autentikus és megrendítő rendszerkritika. Az önerőből kinyomozott, ez év májusában közvetlenül birtokunkba került jegyzőkönyv részletesen dokumentálja a kislányon kiütköző és egyszerre fellépő kanyaró, mumpsz és rubeola összes jellemző tünetét. Nem orvosnak is meggyőzőek a kanyaró (bőrön testszerte kiütések, többcsúcsos láz, nyirokcsomók megnagyobbodása), a rózsahimlő („bőre rózsás”) és a mumpsz („torkát nagyon fájlalja, torka vérbő, nyaka is duzzadt”) kiemelései. A szegedi klinika kezelőorvosa, mint leginkább érintett és hiteles orvos és bármilyen nem orvos, de értelmes személy előtt is, ez nem egy véletlen egybeesés. Véletlen egybeeséshez az áldozatnak környezetéből egyedüliként éppen az oltás napjaiban egy otthon elfogyasztott étellel vagy egy szerencsétlen bőrhorzsolással kellett volna megfertőződnie egyszerre az önmagukban is évtizedes ritkasággal felbukkanó vírusokkal. A hatóságok által letagadott, majd elhallgatott, másik eljárásukban végül kizárt dokumentum a nemzetközi orvostudomány előtt ismerten(!) - figyelmes átolvasással, laikus szemmel is - több szempontból bizonyítja a szer nem kizárható, aktiváló mellékhatását egy gyors lefolyású, halálos HLH betegség primer (veleszületett) és szekunder (szerzett) formájával szemben.

A fennálló halálos kockázatra utaló információs anyagot kértünk az illetékes hatóságoktól, valami olyasmit elvárva, mint pl. az orvostudományhoz rugalmasan igazodó, fejlettségben semmiképp sem kezdetlegesebbnek tekinthető, amerikai, hivatalos honlap http://www.cdc.gov/vaccines/hcp/vis/vis-statements/mmr.html „The risk of MMR vaccine causing serious harm, or death, is extremely small.” mondata, azaz „Az MMR vakcina kockázatában rendkívül kis valószínűséggel jelen van a súlyos egészségkárosodás, vagy halál.”. A felkeresett, hirtelenjében illetékességi körükkel sem tisztában lévő hivatalok nevében végül az OTH írt levelet, amiben a nyilvánvaló hiányosság el nem ismerésével, saját magát alaposan lejáratva kérésünkre nem tudott megjelölni kielégítő, központi hírforrást. A levélben megjelölt az OEK által évente kiadott VML és az ogyei/gov.hu/gyogyszeradatbazis/ link, ezekben azonban nyoma sincs a halálos kockázatnak.

A tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. A tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye. Olyan általunk nem tapasztalt jogalkalmazói eljárást foglal magában, amely a materiális jogállam értékrendjének megfelelően, a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott alapelvek és szabályok alapján zajlik.

Nagy jelentőséggel bír, hogy nemzetünk éppen pubertáskorba lépő - gyermek-immunológiailag különösen érzékeny és sérülékeny - generációját a tisztességtelen kampány etikátlanul kötelezi a kockázatos, ismétlő összetett oltásra. Az egyáltalán nem oltott, 1969 előtt születetteket vagy a szakirodalom által fokozott prevencióra szoruló csoportokat nem kötelezi (mumpsznál a felnőtt férfiakat, rubeolánál a terhességet vállaló nőket).  Ahogy az európai populációknál, a magyarnál is nagy arányban lenne igazolható a veleszületett vagy az első oltás következtében kialakult személyes védettség, ám ezt, ha bármelyik hatodikos egyedileg vizsgálatokkal igazolná, akkor sem kaphatna felmentést.

Mindez párhuzamba állítható az érdemi tájékoztatást szintén nem kapó, auschwitzi internáltak kötelező, „egészségügyi okokból” történő zuhanyozásával. A nürnbergi per óta azonban tudjuk, hogy mindenki személyes felelősséggel tartozik a hatályos törvényeken, rendeleteken és utasításokon túl, ha emberéletről van szó. Ez az erkölcsi parancs még háborús időkre és a Föld legtávolabbi rejtekhelyére is igaz, nemhogy békeidőre és Magyarországra!

Ellentétes szemléletük alapján társadalmi szempontból aggályos és tisztázandó a Kormányhivatal vagy a Kormányfő (Orbán Viktor) alkalmatlansága, ugyanis 2014. december 12-én jogállamunk jogász végzettségű, azóta is hivatalában lévő miniszterelnöke a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában, az állampolgárokat humánummal nyugtató, józan beszédében elmondta, hogy ez nemcsak az ő, hanem a kormány [az Országgyűlési többséggel jogalkotó(!)] világos álláspontja is: „A gyerek a szülőé, és nem az államé, tehát hogy mi történjen egy gyerekkel, és mi történhet, azt mindig a szülő mondja meg.”.

Eddig csak kiábrándulás ért minket, de bízunk a porcelánboltban otromba elefántként eljáró hivatalok presszionálhatóságában, amihez reméljük ombudsmani tekintélyének hatásosságát.

 

Előre is köszönettel és tisztelettel,

 

 

 

Budapest, 2016. november 19.

 

 

 

 

2016.11.19 15:41 
A panasz leírása:
Hivatali visszaélések, nem tájékoztatás, félretájékoztatás, hazug állítások a hivatal honlapján, hatóság hatóság által történő félrevezetése, ügyfél hatékony jogorvoslathoz való jogának és abszolút jogainak sérelme, tisztességtelen oltáskampány, gestapos családellenes intézkedések, Kormányhivatal vagy Kormányfő alkalmatlansága 
Csatolt dokumentumok:
000 PANASZ ombudsman felé.docx,