2024. 03. 29., Péntek
Auguszta névnapja

Olvassa el, felzaklatjuk: Növekvő a családok elleni gyermekvédelmi terror

Olvassa el, felzaklatjuk: Növekvő a  családok elleni gyermekvédelmi terror
2020-04-27

Ha van gyereke vagy némiképp erkölcsösebb, akkor az itt olvasható dokumentumunk fel fogja gyorsítani a pulzusát és fel fog háborodni azokon, mik történnek az országban. Kukkantsanak a kulisszák mögé; ilyen pl. az egyik általunk küldött valamely dokumentum, amikor valakinek helytelen módon el akarják venni a gyermekét. A részünkről elvégzett és elvégeztetett vizsgálatok cáfolták a gyámhatóság által kirendelt szakértői véleményt. A dokumentum érintettje hozzájárult az adatai nyilvánosságához, ennek ellenére mi azt kitakartuk. Az édesapát átkereszteltük István úrnak, a volt párját Juditnak, a gyermeket Zoltánnak.

Tisztelt Jászberényi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ!
Tisztelt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Jászberényi Járási Hivatal!
Tisztelt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály!

[Ez utóbbi a beadványt - illetékességre hivatkozva - közben áttette a jászberényi hivatal számára - a szerk.]
 

 

Kérjük a Tisztelt Gyámügyi szerveket e dokumentum minden további illetékes részére továbbítására.

Molnár F. Árpád vagyok, a Magyar Érdekvédő és Jogvédő Egyesület elnöke, a Hírháttér Multimédia alapító-főszerkesztője, a HírAréna Online főszerkesztője.

A jászberényi és szolnok megyei gyermekvédelmi szervek folytatnak vizsgálatot István Úr ellen, aki panaszával megkereste médiáinkat és egyesületünket. Ügyével a Hírháttér Multimédia, a HírAréna Online és a Magyar Érdekvédő és Jogvédő Egyesület kezdett el foglalkozni. Egyesületünk az ügyben István Úr hivatalos Meghatalmazása útján jár el, melyről Egyesületünk dokumentumot csatol a Tisztelt Hivatalok számára.

István édesapja Zoltánnak, aki 6 éves. (...)

Mivel a Tisztelt Gyámügyi szervek István Urat a legminimálisabb irattal látták el, ezért ügyiratszámként most a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Jászberényi Járási Hivatal Gyámügyi és Igazságügyi Osztálya által feltüntetett ... ügyiratszámot jelölöm meg az ügyek azonosítására.

István Úr Judittal közös gyermeküket, a 6 éves Zoltánt a pár különválása után Judit nevelte. István Úr elmondása szerint 4 hónapja a gyermek nála van és ő gondozza.

A gyermekkel kiváló viszonyban van, őt meg akarja tartani, és a gyermek ugyancsak ezt az akaratot fogalmazta meg, mégpedig egyértelműen, világosan és halmozottan. A gyermekkel ugyancsak személyesen találkoztunk, őt számos helyzetben megfigyeltük, és több szituációban beszélgettünk vele. Részletesen megfigyeltük az édesapa és a gyermek kapcsolatát is.

---

A fentieken túl az édesapával, István Úrral számos pszichológiai tesztet elvégeztettünk.

Többek között: borderline personopathia, CESD-R depresszió, bipoláris depresszió, szorongás, diszfunkcionális attitűdök, pszichopátia, szexuális perverzió és irányultságok, bűnözési hajlam, hisztéria, intelligencia kvóciens, alkoholizmus stb. Továbbá rajzteszteket, valamint a mindezeknél is megbízhatóbb grafológiai vizsgálatot is végeztünk.

Depressziónak semmi nyoma nincs. Borderline indexe ugyancsak teljesen egészséges személyiséget deklarál.

A bipoláris (mániás) depresszióra elvégzett teszteredményei teljességgel ellentmondanak a gyermekvédelem által kirendelt szakértő állításainak. Ugyanis a tesztek alapján István Úr hangulatingadozásai messze a normális tartományban mozognak. A részletes vizsgálat és az elbeszélgetések alapján pedig az manifesztálódik, hogy minden olyan lelki probléma, amivel rendelkezik, kifejezetten a Tisztelt Gyermekvédelmi Szervek állandó nyomásgyakorlásából és üldözéséből adódik. Mivel a gyermekét a hatóságoktól nem érzi biztonságban, ezért annak ellenére, hogy az átlagoshoz képest sokkal jobb munkavégző, megbízható, jól alszik, stabilan étkezik stb., ritkán elalvási nehézségről és étvágyingadozásról számol be, amik okául teljes egyértelműen a gyermekhatósági zaklatásokat nevezi meg. Más lelki problémát nem tud megjelölni. Mint azt elmondta: ha a gyermeke elvételével kapcsolatos hivatali ügyek véget érnének, semmi problémájuk nem lenne, sem neki, sem a kisfiának.

Szorongási indexe ugyancsak az egészséges és az előírtan szükséges tartományban mozog. Amit az életvitelében látunk, az tükröződik a szorongásos tesztekben is. Azaz problémák és kihívások esetén szembenéz a gondokkal, és azok megoldása nem okoz neki nehézséget. Miközben az átlagoshoz képest introvertáltabb, aközben félelmi skálája alacsonyabb a többi emberhez képest. Pozitív gondolkodású, visszafogott, de tetterős, ügyei viteléhez való alkalmassága átlagot meghaladó.

Intelligenciáját vizsgálva az egyik teszt az átlagosnál sokkal magasabb, a másik alacsonyabb eredményt mutat. Ennek oka abban gyanítható, ami tény, nevezetesen István Úr számos olyan kognitív képességgel rendelkezik, amik messze átlag fölöttiek. Számos olyan helyzet és probléma, amikkel mások nem boldogulnának vagy lelkileg végleg sérülnének, ő ezeken úgy keresztüllép és olyan autentikus természetességgel oldja meg, ami kevés embernél figyelhető meg. Ezen kívül István Úr szerényebb és introvertáltabb beállítottságú, ami sok meglévő képességet elleplez a kívülálló megfigyelő előtt.

Diszfunkcionális attitűdökre vizsgálva István Úr önértékelése egészséges. Mások véleményére odafigyel, de csak egészséges mértékben befolyásolható. Tisztában van azzal, amikor hibákat követ el, az ezekkel való szembesülés nála természetes. Mások róla alkotott véleményét tolerálja, azok benne elbizakodottságot, lelki sérülést vagy gyűlöletet nem váltanak ki. Hibáit igyekszik korrigálni.

A szakértő által közölt diszharmonikus érzelmi működést mindegyik teszt cáfolta.

A grafológiai vizsgálatok értelmében az átlagosnál zárkózottabb személyiség. Szellemi elrugaszkodás, irreális fantáziálás nincs jelen. Személyisége kiforrott, a korához képest fiatalabb, ugyanakkor roppant realista, sorban haladó, szisztematikus, az élet területein megbízható. Pszichopátiás tünetei nincsenek. Kóros ösztöntendenciák nincsenek. Szexuális fantázia egészséges. Kóros vagy veszélyes motivációk semmilyen téren nincsenek jelen. Az átlagosnál pontosabb, alaposabb és megbízhatóbb. Két lábbal áll a valóság talaján. A részletek helyett az egészre fókuszál. Csekély és fölösleges dolgokkal bíbelődés, valamint kicsinyesség egyáltalán nem jellemzi. Az átlagosnál fokozottabban fejlett realitásérzék. Sok információból könnyen és pillanatok alatt kiválasztja az egyetlen helyes vagy a legjobb megoldást. Bűnözési hajlam és hazudozás nincs jelen. Stabil, egyenletes életvitel és munkavégzés.

 

Összességében István Úr minden tesztje negatív. A szakértő által közölt "átlagostól elmaradó szülői nevelési alkalmasság" kifejezést nem tudjuk értelmezni. Az Emberiség összes tagja rendelkezik olyan adottságokkal, amik az átlagoshoz képest csekélyebb mértékben vannak jelen. Lehetne pl. azt mondani, hogy István Úr legyen extrovertáltabb vagy beszéljen többet a csillagászatról. Ugyanakkor egy egész és teljes személyiség esetében bármit kibányászni, pl. csak azért, mert férfi és nem nő, és ez alapján elvenni a gyermeket az apjától, az apát a saját gyermekétől, nem csak megalapozatlan, de embertelen, továbbá a gyermeket tekintve feltétlenül egész életre szóló bizalmatlansághoz, lelki törésekhez és kóros személyiségfejlődéshez vezet.

Egyértelműen kitűnik, hogy az utóbbi esztendőkben a gyerekvédelmi szervek ellenőrizetlensége és az, hogy a kormány közéjük dobta a gyeplőt, és a gyermekvédelmi rendszerben mindenki azt csinál, amit akar, törvényi következményekkel senkinek nem kell számolnia, a stanfordi börtönkísérlethez hasonló abnormális, antiszociális és köztörvényes állapotokhoz vezetett, és szó szerint exponenciális mennyiségben kerültek tűz alá és szétszabdalásra olyan szülő-gyermek kapcsolatok, amelyek a köztörvényes állapotokat megelőzően normális és egészséges családi viszonyokként voltak számon tartva.

Álláspontunk szerint a gyermek elvételét követő bírósági perekben tarthatatlan lesz az alkalmatlanság.

Médiáink a bírósági tárgyalásokról tudósítani fognak, a felmerülő visszaélésekről a nyilvánosságot folyamatosan tájékoztatni fogjuk, a törvénysértések minden gyanúja esetén külön büntető feljelentéseket fogunk tenni. Dokumentumainkat rendszeresen továbbítani fogjuk többek között a magyar kormány felé, hogy az egész gyámügyi rendszer újraszervezésre és radikális megváltoztatásra kerüljön, legalább a korábbi esztendők minőségét és gyakorlatát visszaállítva, amikor még léteztek emberi jogok, létezett gyermek- és ifjúságvédelem, a gyermekvédelmi szervezetek nem fenyegető, zaklató, terrorizáló és büntető-megtorló hatóságok voltak, az önkényes döntések és a hamisítások nagyságrendekkel kevesebbek voltak stb.

Határozott álláspontunk, hogy ehhez ki kell építeni a gyermekvédelmi hatóságok alkalmazottainak számon kérhetőségét is, a hamisításokat és az önkényes, valamint a gyakran tapasztalt cezaromániából és más stanfordi típusú stb. személyiségdefektusból fakadó antiszociális viselkedést és rosszindulatot, az ezekből fakadó döntéseket pedig büntetőjogi eszközökkel megfékezni.

---

A XX. második felétől a XXI. század mai napjáig a legnagyobb magyar gyermekpszichológusok és pszichiáterek kategóriáiban Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő nevét kell kiemelni. Ugyanakkor nem csak az általuk létrehozott történelmi szakirodalom, de a bolygó országainak szakirodalma szerint is a gyermeknek csaknem minden létező esetben a szülőnél a helye. Minden más esetben a lelki törés gyakorlatilag 100 százalékos, és ez - mondja a szakirodalom - az ember egész életére garantált terhekkel, törésekkel és káros kihatásokkal van. Olyankor is a szülőnél van a gyermek helye, ha a gyereket verik, ha éhezik vagy nyomorban él. A szakirodalom a konkrét statisztikai eredményekkel deklarálja, hogy csak a legszélsőségesebb esetekben lehet indokolt a gyermek szülőtől való kiszakítása.

A szakirodalmi feltételeknek a magyarországi gyermekvédelmi szervek jelentős része ma már egyáltalán nem felel meg, mert nincs, aki ellenőrizze a tevékenységüket, nagyon sok esetben nem is értenek hozzá, és nagyon-nagyon gyakori, hogy látványosan antiszociálisak, agresszívek, gúnyolódók, bosszúállók és kifejezetten antiszociálisak és rosszindulatúak. Egyértelműen látjuk, hogy sok családsegítő és gyámhivatali dolgozó vagy vezető, ha rajtuk tisztességes alkalmassági vizsgálatot végeznének, úgy buknának ki az antiszociális és a rosszindulatú személyiségvonások miatt, amik alapján többet esélyük sem volna arra, hogy emberrel kapcsolatos munkakört törvényesen betöltsenek.

Találkoztunk személyesen is olyan megyei gyámhivatali vezetővel, aki a megye legfőbb gyámügyi vezetőjeként sosem hallotta még pl. Vekerdy Tamás nevét. Ez egymagában olyan súlyos tétel, ami miatt alapos okkal felvethető a kinevezéséről döntött illetékes büntetőjogi felelőssége is. A megyei gyámhivatali vezető hölgy minden egyéb lexikális és az élethez szükséges és az átlagtól elvárt tudással sem rendelkezett; konkrétabban megfogalmazva: olyan buta volt, mint a tök. Nyilvánvaló, hogy a szőke hölgy a kinevezését annak köszönhette, hogy valakinek a valakije vagy valamije volt, mert ha a szakmai kompetenciákat és értelmi képességeket tekintjük, akkor soha az életben nem kerülhetett volna az intézményben portásnál magasabb állásba.

Egyesületünk egyik alelnöke és én az utóbbi időben több olyan személlyel beszéltünk, akik gyermekotthonban nevelkedtek vagy jelenleg állami gondozottak. Kérdéseinkre eddig kivétel nélkül mindannyian arról számoltak be, hogy nem csak ők, de egyetlen állami nevelésbe vett személy sem érti, miért is van állami gondozásban, ahelyett, hogy a szüleinél lenne, otthon. Ez a tény is a világ szakmai irodalmát igazolja: azaz a gyermeknek - a legritkább esetet kivéve - a szülőnél van a helye. És ezt a gyermek ösztönösen tudja, és mivel nem kapja meg, ezért egész életére és végleg sérül. A rossz család is jobb, mint az állami nevelés.

---

Az állami üldözések hatására István és korábbi párja, Judit közötti rossz viszony elmúlt, rendezetten tudnak kommunikálni, és István szerint Judit hozzájárult ahhoz, hogy a gyermek, a 6 esztendős Zoltán az édesapánál, Istvánnál kerüljön elhelyezésre.

(...)

---

(...) István Úr édes gyermekével, a 6 esztendős Zoltánnal találkoztunk, beszélgettünk, közlekedtünk és közös programon is részt vettünk.

Együttlétünk ideje alatt - függetlenül a körülményektől és a helyszínektől - a gyermek mindvégig jól nevelt és kiegyensúlyozott volt. Bizalma - az állami üldöztetések ellenére - egyelőre megtartott, és noha az állami szervekben - az érthető, világos és egészséges reakciói miatt - már nem bízik, az idegeneket a korához képest is nyitottabban és bizalmasan fogadja.

Az édesapa és a gyermek beavatása nélkül, a gyermek vonatkozásában, észrevétlenül bántalmazásra is reflexvizsgálatot végeztünk, ami szintén negatív lett: a gyermek nem fél attól, hogy megütik, azaz ellene bármiféle bántalmazásra soha, vagy maximum olyan ritkán kerül sor, ami a gyerekben védekezési reflexeket nem vált ki.

A gyermek egyértelműen és világosan az apját akarja, hozzá kötődik, és mindenkiről egyértelmű véleménye van. Az édesapjáról éppen úgy, mint az édesanyjáról, és pl. a gyermekvédelmi szervekről is. Mindezekről kérdés nélkül és édesapja kérése ellenére is önmagától és visszatérően nyilatkozik. Ezek alapján világos, hogy a gyermek nagyon rossz véleménnyel van az őt üldöző gyámügyi hatóságokról, és erősen kötődik az édesapjához, akivel együtt akar élni, és kifejezetten vele akar együtt élni, nem mással.

A közös séták és utcai helyzetváltoztatások során feltűnt, hogy az édesapa különösen ügyelt a gyermek testi épségére, még a járdán is a kockákat mutogatta neki, hogy vigyázzon, mert a szegélyek kicsit kiállnak, és elbotolhat bennük. Külön tetten ért volt, hogy a séták során nagyon ügyelt arra, hogy a gyermek minden szabályt betartson: ne menjen a fűre, ha lehet, hogy azt nem szabad, sétáló övezetben sem mászkáljon a járdát övező, talán 40 centiméter magas, széles alapú szegélyeken, mert nem biztos, hogy azt szabad vagy illik csinálni.

Beszámolót kaptunk arról, hogy korábban a gyermek a családsegítőnél vagy a gyámhatóságnál egy ízben kiabálni kezdett a közpénzen elvileg az ő védelmében foglalkoztatott alkalmazottal, miután a vele és akaratával ellenséges "gyermekvédelmi" alkalmazott előtte beszélt arról illetve azt közölte a kicsivel, hogy őt idegeneknek fogják adni. A gyermek számára ez az életellenes "családvédelmi" viselkedés természetes és egészséges reakcióként kiabálásban aktiválta az énvédő mechanizmust. A gyermek egészséges és normális reakcióját a hatóság közpénzen fizetett alkalmazottai abnormálisnak titulálták, és az édesapa ellen rótták fel, mondván, hogy a gyermek rosszul viselkedik, és ennek az édesapa alkalmatlansága az oka.

Ez a fajta hatósági viselkedés, ahol az általuk okozott károkat a szülők terhére róják, a hivatali dolgozók alkalmatlanságát a szülőkre projektálják, a saját tetteikért a családokat teszik felelőssé, tehát tudatosan szakmaiatlanok, pszichopátiásan hárítják a felelősséget a saját áldozataikra, mindezek abszolút jellemzők az orbáni rendszerben elszabadult, sokszor veszett lovakként vágtázó, a nevükben "gyermekvédelmi" hatóságok személyeinek viselkedésére.

Ugyanezt a hivatali alkalmatlanságot kontesztálja, hogy amikor a gyermek a saját véleményét mondta el a hivatali helyiségben, a családsegítő vagy gyámhatósági személy ráripakodott, hogy ő (a gyerek) csak ne szóljon bele, mert még csak 6 éves!

Ha én gyermekvédelmi vezetőként akár csupán egyszer ilyet tapasztalnék, úgy rúgnám ki az alkalmazottat, hogy a lába nem érné a földet. Anélkül, hogy részletes fejtegetésbe bocsátkoznék, milyen nyilvánvaló okokból abszolút alkalmatlan az ilyen személy arra, hogy bármilyen olyan munkát ellásson, ami gyermekekkel kapcsolatos, most csak annyit jegyeznék meg, hogy én 8 évesen beszéltem rá anyámat arra, hogy apámtól elváljon. Én döntöttem, és miután sikerült anyámmal beadatni a válópert, végig nem értettem, hogy lehet az, hogy a bíróságra nem hívnak be, nem kérik ki a véleményem, holott világosan el tudom mondani, mit akarok és miért.

A gyermekvédelminek titulált szervekről halál pontosan számolnak be a politikai üldözött szülők, hogy a gyerekeket puszta árucikként, és holmi adható, vehető, ide-oda pakolható tárgyként kezelik. Ez mind morálisan, mind egyéb emberjogi stb. szempontból elfogadhatatlan és felháborító. A gyermek nem tárgy és nem árucikk, és újfent az általános tapasztalatainkra és a szülők országszerte tett beszámolóit idézzük: a gyermek nem súlyosan frusztrált, életükben és társas kapcsolataikban gyakran halmozottan vesztes és kudarcos [gyermekvédelmi hatóságoknál dolgozó] (főleg) nők tárgyként kezelhető eszköze, ahol a családokon és a gyermeken élhetik ki saját életük kudarcait, lelki töréseit és frusztrációit.

A gyerek fesztelenül és teljesen oldottan kommunikál az édesapjával. Semmiféle feszültség vagy óvatosság, félelem a következményektől vagy az édesapa esetleges türelmetlenségi reakciótól nincs jelen. Ez a tény ugyancsak ellentmond ama szakértésnek, amely bántalmazásról vagy veszélyeztető bántalmazásról szól.

Nyilvánvalóan az mutatható ki, hogy ha a Tisztelt Hatóság "a kiskorú testi, erkölcsi, vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti" kifejezést használta, annak alapját éppen az állami üldözés képezi, amely az egyetlen feszültséget okozza a gyermek és az apa számára is. Ennek tényét a gyermekkel folytatott kötetlen beszélgetéseink és az apa által kitöltött tesztek egyöntetűen és egyértelműen bizonyítják. Az édesapa összes gondját is kizárólag ez képezi.

Az általunk az esztendők során megismert számos hasonló ügy statisztikai konklúziója világosan rámutat arra, hogy a Jászberényi Rendőrkapitányság meg sem indíthatott volna nyomozást a Jászberényi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ bejelentésére, és az a tény, hogy vizsgálatot indítottak, kizárólag a helyi, kisvárosi összefonódásoknak az eredménye. Ezt egyértelműen leszögezzük. Ugyanis soha, semmikor nem indul nyomozás kiskorúak veszélyeztetése és semmilyen más hasonló törvény alapján, akármilyen mennyiségű konkrét bűncselekményről és szándékos, elkövetés rengetegről van szó, ha pl. az elkövetéseket gyermekek ellátására vagy védelmére fenntartott szervezet dolgozói stb. követik el. Így kórház, gyermekotthon stb. esetén az eltussolás feltétlen, akármennyi konkrét bizonyíték és mérhetetlen mennyiségű konkrét elkövetésről van szó.

Amennyiben médiáink és Jogvédő Egyesületünk nem kezd el nyilvánosan foglalkozni és szankcionálni a Jászberényi Rendőrkapitányságnak az István család elleni vizsgálódásait, az nem a Jászberényi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ érdeme lesz, hanem a rendőrség részéről tanúsított ama tisztesség, hogy az eljárást megszüntették, és nem voltak hajlandók hamis vádakkal és hazug megállapításokkal az ügyészséghez vádemelésért fordulni.

A családsegítő szervezeteknek nem az lenne a feladatuk, amiről az üldözés alá vett családok országszerte beszámolnak, hogy a családsegítő kiszáll, utasításokat osztogat, fenyegetőzik, a családok éjjelét és nappalát onnantól meghatározza a megtorlástól való félelem, rettegés és terror, és ebben ki is merült a családsegítő minden szakmai és "segítő" tevékenysége. Ha megfelelő tudású és valamelyest egészségesen nevelt és szocializálódott személyek dolgoznak egy családsegítőnél, akkor az nem kreál problémákat, aztán azokat az égig fújja fel, hanem amennyiben tényleges problémákat talál, akkor azokra a családdal közösen keresi meg a megoldásokat. Ha mi ilyen jogkörökkel fel volnánk ruházva, pl. nálam a családsegítés fogalma azt jelentené, hogy ha pl. hiányzik a fürdőszobából a padlókocka, akkor keresek rá személyt, aki csekély pénzért vagy ingyen megjavítja, ha takarítani kell, felvonultatok egy csoportot, akik ingyen kitakarítanak, ha ruhák vagy egyéb eszközök hiányzanak, ingyenesen kerítek mindenből annyit, amennyi kell stb. Azért, mert értek hozzá, mert normális és egészséges vagyok, és mert szociális beállítottságú családsegítőként tudom, hogy a családsegítés a dolgom, nem pedig az, amikről országszerte beszámolnak nekünk a szülők: a kötekedés, a parancsok osztogatása, a gőg, a nagyképűség, a lenéző, nyegle és durva leugatás, a terror, a rosszindulat, az antiszociális viselkedés, a fenyegetőzés, a lelki és pszichikai terror, az erőszakkal fenyegetés stb.

Az egyik ügybe sajnos csak a végén folytunk bele. Ott a dabasi gyámhatóságról mondta ki a bíróság, hogy lényegében önkényesen, a szakmai alapokat nélkülözve hoztak olyan döntést, hogy a gyermeket a nevelőszülőktől elvették és külföldre adták el. A külföldi nevelőszülők a gyermeket - akinek hiányoztak az eredeti nevelői - két hétig bírták elviselni, utána visszaadták, hogy a gyerek kezelhetetlen. Az eredeti, magyar nevelőszülők visszaperelték a gyereket a kontár és rosszindulatú dabasi gyámhatóságtól, amely a gyermek akaratát semmibe vette, és a kiskorút tárgyként kezelve egyszerűen eladta, mint egy kiló kenyeret vagy egy darab plüssállatot.

A dabasi gyámhatóság megszokta, hogy bármit kreálhatnak, bármit hazudhatnak, a szakmaiságot kukába dobhatják, az emberi jogokat és a gyermekjogokat lábtörlőnek tekinthetik; azonban a sokadik után az egyik ügyben rossz lapot húztak, mert a semmibe vett gyermek és szülei érdekérvényesítő képességei ellenére mégis beleálltak az ügybe, a kritikákat súlyosan patológiás módon és sértésként kezelték, alkalmatlanságaik miatt bosszút fogadtak, így aztán a bíróság előtt hasra estek és elbuktak. Azért, mert már arra sem voltak képesek, hogy felmérjék tetteik rájuk nézve való súlyát és alapos okkal gyanítható következményeit.

Tisztelt Gyámhatóság!

A gyermekvédelminek nevezett szervezeteket föltett szándékunk visszaterelni a régi kerékvágásra, amikor a család védelme és szentsége még létező fogalom volt, és a teljes hétköznapi, valamint messze átlag feletti családok nem féltek attól, hogy totálisan indokolatlanul, vagy valami apróságot felfújva szétszedik a családokat. A gyermekvédelem helyes útra terelésére jó esélyünk van, mivel nem látható olyan kormányzati érdek, ami a gyermekvédelminek nevezett szervezetek állandó visszaélései miatt keletkezett, napról napra egyre több botrány miatt a kormány népszerűsége és a belé vetett hit szenvedjen egyre durvább kárt, amellett, hogy a magyar kormány önbevallása szerint kifejezetten az lenne a célja, hogy egyre több gyermek szülessen.

A gyermekvédelminek nevezett szervezetek nyilvánvaló és tömeges visszaélései közvetlenül abortáló hatásúak is: minket legutóbb talán másfél hete keresett meg egy pár, akik arról számoltak be, hogy azért döntöttek végül az abortusz mellett, mert a gyermek biztonsága és ezzel az ő nyugalmuk semmilyen szinten nem garantált a családsegítőnek nevezett és gyámhatósági rendszer agresszivitása és tömeges visszaélései miatt. Az abortuszhoz képest nagyságrendekkel többen keresnek meg minket olyan családok, akik pedig azért nem vállalnak több gyereket, mert ismeretségi köreikben vagy a médiából annyira egyértelműen kitűnik a családsegítő és gyámhatósági rendszer családokat terrorizáló működése, hogy nem akarnak állandó stresszben és félelemben élni. Ezért inkább lemondanak a további gyermekáldásokról, hogy az áldás helyett ne válhasson a félelem, az állandó rettegés és az egész életet felemésztő átok tárgyává.

Amennyiben viszont bebizonyosodik, hogy a magyar kormány mégis védelmezi a magyar családok eddig soha nem látott tömeges gyámügyi üldözését, mert pl. Orbán Viktor miniszterelnök köreiben valamely vagy egyes oligarcháknak a gyermekellátásból vagy más egyebekből anyagi haszna van, és a gyermekkereskedelmet üzletágként kezeli, úgy az egész bolygón indítunk bűnügyi hajtóvadászatot a kormány és annak gyermekkereskedelemben érdekelt köztörvényes bűnözői ellen, bűnügyi kordokumentum-jelentéseinket pedig a nemzetközi emberjogi megfigyelő szervezetektől a világ országainak hivatalos emberjogi stb. besorolását végző szervezeteken át, az Egyesület Nemzetek Szervezetétől kezdve az amerikai FBI-ig rengeteg megfigyelő és bűnüldöző stb. szervnek elküldjük.

---

Jelen dokumentumot - kivonatos formában, a család személyiségi jogait figyelem előtt tartva - a médiában közzé tesszük, István Úrnak pedig teljes terjedelmében elküldjük.

Várjuk a Tisztelt Hivatalok válaszát.

 

E-mail címünk: egyesulet.jogvedo@gmail.com

Papír alapú levelezési címünk:
1239 Budapest, Orbánhegyi dűlő 50.

 

Üdvözlettel Molnár F. Árpád,
a Hírháttér Multimédia alapító-főszerkesztője,
a HírAréna Online főszerkesztője,
a Magyar Érdekvédő és Jogvédő Egyesület elnöke.
Tel.: +36/30/919-6386

 

 

 

 

---

Ha azt akarja, hogy a médiumaink és a jogsegélyszolgálat fennmaradjon, és kevesebb legyen körülöttünk a halott, 1-2 ezer forinttal is támogathatja a HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA és a HírAréna Online munkáját. Továbbá míg az olyan fake news médiák, mint pl. a HVG hazugságokat és államilag megengedett tartalmakat tesznek közzé, addig mi soha, sehol nem látott ismeretekkel gazdagítjuk a lakosságot. Ezért (is) aki tenni akar a közjóért, anyagilag is segítheti munkánkat, hogy ne csak a HVG-hez hasonló klikkvadász hazugsággyárak és központilag engedélyezett szennylapok működhessenek, hanem azok is, akik páratlan információkkal és kordokumentumokkal szolgálhatnak.
Számlaszám (a főszerkesztő Molnár Ferenc Árpád nevére):
11773322-00818357
IBAN: HU63117733220081835700000000
SWIFT-kód: OTPVHUHB
Code BIC: OTPVHUHB

Médiáinkon kívül a Jogvédő Egyesületünket is keresheti, ha segítségre vagy védelemre szorul: Magyar Érdekvédő és Jogvédő Egyesület. Telefon: +36/30/919-6386.

Aki bajban van, információi vannak vagy segítségre szorul, vagy Ő segítene nekünk bármiben: Tel.: +36/30/919-6386.

Ha Ön haragszik a (volt) munkahelyére, vagy ha rendőr, katona vagy hírszerző (volt) stb., várjuk jelentkezését együttműködésre: Telefon: +36/30/919-6386.

Hírháttér Multimédia: http://echelon8.org
HírAréna Online: http://hirarena.com
Tel.: +36/30/919-6386

Titkolt tények: Trianon

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért ...

Csillag Ösvény Jósda