Karancsi Tibor rendőr százados korunk egyik legnagyobb hőse. A főrendőrök által is védett olajmaffia ügyeinek leleplezését - amely az újkori magyar történelem leghírhedtebbé vált maffiaügy-tengere volt - 1995-ben kezdte el, amikor a Füzesgyarmaton található Macskási telepen rajtaütött egy olajszőkítést (leegyszerűsítve hamisítást, bűncselekményt, adóbűnözést) elkövető bandán. A rendőrség vezetői azonban szépen eltussolták az ügyet, Karancsi Tibor ellen pedig látványos koncepciós eljárásokat kezdeményeztek, amelyekben a Karancsi Tibor ellen fellépők közül a leghírhedtebb Pintér Sándor lett, aki országos rendőr-főkapitány volt, majd az Orbán-kormány örök belügyminisztere lett, 2010 óta egyúttal pedig a Fidesz-kormány polgári titkosszolgálati minisztere is.
Pintér Sándorral és a titkosszolgálatokkal én is gyakran kerültem háborúba amiatt, hogy 2001-től - az Orbán-kormány fékevesztett bűnügyi ámokfutása hatására - az állami szervezett bűnözés után kezdtem nyomozni. Még mindig kevesen tudják, hogy az állam - főleg a titkosszolgálatokon keresztül - egészen pontosan meghatározta az úgynevezett "oknyomozó és tényfeltáró" újságírók számára, mik azok, amik után semmiképpen sem nyomozhatnak. Na most ez volt az egyik tétel, amiben halállal fenyegettek, ha nyomozni merek, és amiben - ahogy egyébként az összes nyomozásaimra is ez vonatkozik - semmiféle engedelmességre nem tudtak rábírni. A Karancsi Tibor által leleplezett füzesgyarmati olajtelep bűnügyi botrányai utáni nyomozásom is annyira szúrta a kormányzat szemét, hogy nyíltan közölték: amit teszek, az 130 %-os garancia az állami likvidálásomra, azaz meggyilkolásomra.
A titkosszolgálat könnyen tartotta velem a kapcsolatot, nem kellett titkolózniuk sem, mivel 1998-tól 2000 végéig, 2001-ig Gergényi Péter akkori bács-kiskun megyei rendőrfőkapitány megyei kapitányságával és az Orbán Viktor-Demeter Ervin által vezetett titkosszolgálattal - egészen pontosan a Nemzetbiztonsági Hivatallal (NBH) - a bűnüldözésben dolgoztam.
A kiterjedt állami üldözések ellenére azonban én is életben maradtam, amiképpen Karancsi Tibor is túlélte.
A rendőr százados
Karancsi Tibor - aki az ellene folytatott állami szervezett bűnözői üldözések hatására végül világhírnevet szerzett - most - egyebek mellett - a titkosítás feloldása "kikényszerítésének" szükségességéről beszélt:
- Azért oldjuk már fel a titkosítást! - kiáltotta. - Mondja már meg valaki, mi az a példátlan államérdek, az a fajsúlyos közérdek, ami indokol egy ilyen világon nem ismert intervallumú titkosítást! 85 év! 85 év! A mindenkori titokgazda a belügyminiszter, és ezt 2000-ben titkosították, nagy összpárti konszenzussal; jelzem, ez összpárti konszenzus volt, nem marták egymást, meg semmi, mert ugye mindenki érintett volt, és ez a 85 éves titkosítás arra jó, hogy a pártok szerepét, meg a hozzájuk, az ő büdzséjükbe befolyt pénzeket el tudják szedni, meg az ő áldásos tevékenységüket, és persze, ezen belül a konkrét személyeket elrejtsék! A konkrét személyek kiléte, az meg 85 év múlva legyen nyilvános; esetleg az unokám fog vele szembesülni, hogy kikre akartuk ráhúzni a vizes lepedőt. Az ő unokája meg ott fog ülni a Parlamentben, szándékuk szerint, remélem, nem úgy lesz, és majd széttárja okosan a kezét, hogy mit tehetek én róla, hogy mit követett el a nagyapám, aki ugyanitt ült, utána az apám is ott ült, most én is itt ülök, hát nem tudom, hogy a nagyapám mit követett el, hát erkölcsi szempontból nem tudom fölvállalni. Hát nem? Ez lesz a válasz. Az a sok ezer milliárd, ami jövedéki formájában nem folyt be a büdzsébe, eltüntetésre került, és amiről kihangsúlyozom: alapjaiban változtatta volna meg az országot, a büdzsé helyzetét, ha ezek adók módjára befolytak volna az államkasszába, ezek a pénzek. Ugye, pénz nem vész el, csak gazdát cserél, anyag sem vész el, csak átalakul, tehát ezek a pénzek megvannak; magánzsebekben, ahogy szoktam mondani, offshore számlákon, offshore cégekben, külföldi bankszámlákon, ezek a pénzek megvannak! Ezermilliárdokról beszélünk. Ezermilliárdokról. Hát mondom, az egész ország nem itt tartana. Ha '93-'97 között ezek a pénzek befolytak volna. Hát ezt valaki magyarázza meg! Mint említettem: a titokgazda a mindenkori belügyminiszter. A most regnáló belügyminiszter, aki 2000-ben is az első Orbán-kormány idején regnált, ő a titokgazda, azóta volt egy pár belügyminiszter és csodával határos módon egyiknek sem fűződött érdeke hozzá, hogy feloldják a titkosítást. Ennek egy oka lehet: bármelyik alakulat volt kormányon, a saját szennyesét is ki kellett volna teregetnie. Gondolom én. Hát mi lehetett volna más a motiváció?! Akkor nem az lett volna, hogy na, a miénk kivételével a tieteket nyilvánosságra hozzuk, hát akkor visszanyalt volna a fagyi. Hozzuk nyilvánosságra az egészet, aztán bukjatok ti is!
Molnár F. Árpád
Pintér Sándorral és a titkosszolgálatokkal én is gyakran kerültem háborúba amiatt, hogy 2001-től - az Orbán-kormány fékevesztett bűnügyi ámokfutása hatására - az állami szervezett bűnözés után kezdtem nyomozni. Még mindig kevesen tudják, hogy az állam - főleg a titkosszolgálatokon keresztül - egészen pontosan meghatározta az úgynevezett "oknyomozó és tényfeltáró" újságírók számára, mik azok, amik után semmiképpen sem nyomozhatnak. Na most ez volt az egyik tétel, amiben halállal fenyegettek, ha nyomozni merek, és amiben - ahogy egyébként az összes nyomozásaimra is ez vonatkozik - semmiféle engedelmességre nem tudtak rábírni. A Karancsi Tibor által leleplezett füzesgyarmati olajtelep bűnügyi botrányai utáni nyomozásom is annyira szúrta a kormányzat szemét, hogy nyíltan közölték: amit teszek, az 130 %-os garancia az állami likvidálásomra, azaz meggyilkolásomra.
Karancsi Tibor - aki az ellene folytatott állami szervezett bűnözői üldözések hatására végül világhírnevet szerzett - most - egyebek mellett - a titkosítás feloldása "kikényszerítésének" szükségességéről beszélt:
