Egy olimpia megrendezése, természetesen mindig rendkívüli dolog a házigazda nemzet számára, mint ahogy szintén a legfontosabb esemény az élsportolók életében, illetve az is nyilvánvaló, hogy az egész világ sportrajongói számára is, talán a legjelentősebb sportesemény.

 

Egy jól ideológizálható világcirkusz, melynek eszméje, többnyire képes felül emelkedni a napi politikai nézeteltéréseken és bár valójában itt is nemzetek viaskodnak, mégis, látszólag egyenrangúként tekintenek egymásra a sportolók és talán a közönség is. Látszólag, az emberiség összefogását, egyetértését, közös erőfeszítését hivatott szimbolizálni a Föld nevű bolygón, amire egyébként - milyen érdekes -  még a látszólagossága ellenére sincsen hasonló méretű példa.

 

Éppen ezért szörnyű, hogy amikor az olimpiák mélyére ásunk (ma már elég csak a felszínt megkaparni) akkor valójában éppen azt a gusztustalanságot és fertőt tapasztaljuk, amit szinte bárhol a világon, a mindennapokban. Az olimpia, valójában nem más mint egy hatalmas üzlet, egy giga parasztvakítás, amivel természetesen olyan módon van elvakítva a bolygón élő megfelelő számú paraszt, (elősorban nem az értéktermelő mezőgazdasági munkást értve alattuk) hogy nem is tanácsos a magasztos rendezvény létjogosultságát megkérdőjelezni.

 

A korábbi olimpiák, de nyugodtan ide sorolhatjuk például a foci világbajnokságokat is  - a színfalak mögött - természetesen kizárólag a pénzről szólnak, valójában építési és idegenforgalmi beruházások mozgatórugói, ahol a rendező állam néhány szempontból viszonylag jól jár, a média is profitál, néhány generálkivitelező pedig mocskosul meggazdagodik, még a társadalmilag elfogadható keretek között is.

 

Természetesen, iszonyatos korrupcióra és csúszópénz folyamokra bukkanunk akkor is, ha az olimpiai vagy vb bizottságok kulisszái mögé pillantunk be, de nem kell félteni az önérzetesebb és tehetősebb országok élsportolóit és sportszervezeteit sem, az őket ellenőrző "független" nemzetközi hivatalokat, pedig még véletlenül se felejtsük ki a felsorolásból. 

 

Csak egy példa: a szinte elképzelhetetlenül dúsgazdag Katar, amely gyaníthatóan szőrén megvette a 2022-es foci VB rendezési jogát, rabszolga sorban tartott nepáli munkaerővel építteti stadionjait a sivatag kellős közepén. A gyakran 40 fokos hőségben, a végletekig hajott munkások közül, már ezidáig is többszázan haltak meg az embertelen körülmények és a minimális biztonsági intézkedések hiánya miatt, melyeket valójában senki sem ellenőriz és nem is kér számon a szervezőkön. A FIFA nyakkendőseivel bizonyára  jóval finomabban bántak, hiába, vallástól függetlenül, ott is csak a pénz az úr.

 

Az olimpiákat, mindezek ellenére is, természetesen, mint az emberiség legdicsőbb és legmagasztosabb emberi teljesítményét kell tekintenük, mely eseményekre szinte kötelező büszkének lenni, különben azonnal támadásba lendülnek a már említett parasztvakítás ösztön áldozatai, akinek kenyér helyett is fontosabb a cirkusz, no meg a nemzetközi gigakorrupciós láncba - akár csak informális szinten is - beépülő haszonhúzók egész hadserege, mondván, hogy a nemzeti érdekek meg az összefogás szellemének ellensége és hasonló baromságok.

 

 

Visszatérve Szocsira, ahol most éppen a téli olimpia zajlik, olyan összegekből, amennyit még nyárira, tehát nagyságrenddel nagyobb lélegzetű olimpiára sem sikerült a világon sehol elkölteni, csak azért nem kerül az i-re pont, mert a cirilben nincsen ilyen ékezet. Ahogy Frei Tamás is fogalmazott: a háttérsztori érdekesebb, mint maga az olimpia.

 

Annak ellenére, hogy Szocsi, klímája miatt már Sztálin alatt is az ország frekventált üdülőparadicsomaként funkcionált, meglévő infrastruktúrájának - egy olimpia szervezésének szempontjából - nem sok hasznát vették, mindenből új kellett, nagyobb, több és jobb. Kiindulási alapnak pedig egy olyan szintet kell elképzelni, ahol a luxusszállodák és néhány tengerparti "menő" helytől eltekintve, teljesen hétköznapi a pottyantólyuk, jobb esetben egy letűzött karóval, a hegyekben esetleg kettővel (a farkasok miatt néha jól jön). Mindentől eltekintve, azért csak megjegyezném, hogy még így is több realitása volt Putyinnak Szocsiba olimpiát cibálni, mint Orbánnak Felcsútba pumpálni azt a rengeteg közpénzt, dehát neki - meg nekünk, ugye - ez jutott.

 

 

Kellettek tehát járható utak, mit több: autópálya,  csatornák, gázvezeték, világítás, szállodák, szállások, sportpályák, csarnokok, repülőtér, valójában tehát minden a havon kívül, de persze az sem garantált, inkább csak a tél. Szakértők hada - ahogy nálunk is szokás - hosszas tervezés után, kikalkulálta mindezt, potom 12 milliárd dollár bekerüléssel. Ebből 7 milliárdot rögtön le is kötött egy orosz Simicska, Putyin elnök gyerekkori barátja a Rotenberg tesók egyike, de a maradék is a klientúra oligarchákhoz került természetesen. Ahogy az lenni szokott, a "nemzetivé" avanzsált beruházás megkapta a legmagasabb állami kedvezményeket és engedményeket - vámkedvezmények, basztatásmentesség stb. - ami, talán bárhol a világban azt jelenti, hogy adott vállalkozó csak azzal nem csencsel ez idő alatt, amivel nem akar, ám mindezek ellenére a beruházások előrehaladtával majdnem ötszörösére nőtt a projekt bekerülése, hivatalosan. Ismerve, ugye az orosz statisztika faragókat - kezdetben a mieinket is ott képezték - ez akár jóval magasabb összeg is lehetett. 

 

Természetesen, ahogy nálunk is lenni szokott, a projektszámlák csapolásával egyenes arányosan nőtt a kivitelezők vagyona, hiszen, csak a kilométerenként 40 milliárd forintból épített, 48 km-es autópálya építőjének, egy év alatt, csupán csak 2,5 milliárd dollárral nőtt a vagyona. A gátlástalan közpénzlopkodás odáig fajult, hogy még maga az állam is elismert a végösszegből vagy 15,5 milliárd dollár "szabálytalan túlköltekezést", tehát a teljes projekt majdnem negyedét,  amiért az igazságos Putyin elnök ki is rúgott néhány kőművest, no meg Ahmed Bilalovot. A "rendteremtést" egybéként a TV is közvetítette. 

 

Az olimpia és atomreaktor bizniszekben, rendkívül fontos árfelhajtó tényező az összes "megfoghatatlan" dolog ellen való védekezés, tehát például a terrorizmus (illetve, a gyakran mesterséges "természeti" csapások) fenyegetettségből adódó iszonyatos költségek - szinte mindennél  előbbre való lekötése és kifizetése.

 

 

 

Szintén Frei Tamás jegyezte meg, hogy az építkezéseket „védelmébe” vevő kaukázusi maffia tagjai a háttérben két éven át totális háborút vívtak egymással. A 6-án kezdődő megnyitót a pár évvel ezelőtti két legbefolyásosabb orosz klánvezér nem is érte meg, a közelmúltban mindkettőt lelőtték a festői Szocsi belvárosában.

 

Azon sem kell csodálkozni, hogy a nagyvilág számos pontjáról érkező "liberális sajtóhorda" által, az internetre okádott kivitelezési problémák (dupla wc-k, nem folyó vagy koszos csapvíz, burkolat nélküli befejezetlen épületek, stb.) egytől egyig hamisnak bizonyultak, sőt, a beázásos és dugulási problémákat is, legalábbis Dimitrij Kozak, orosz miniszterelnök-helyettes szerint, éppen az imperialista újságírók okozták, mindjárt az első napokon, amit a fürdőszobákban (is) - nyilván biztonsági okokból - elhelyezett rejtett kamerák felvételei is igazolnak.

 

 

Végezetül pedig, azon jól informáltak kedvéért, akik szerint nem a központi költségvetés úszott el,  hiszen a beruházás jelentős részét, az állami mamutcégeken kívül magánbefektetők is finanszírozták, nem árt tudni, hogy még Oroszországban sincs olyan "nemzeti" oligarcha, aki nem kizárólag búsás - és garantált - haszon ígérete nélkül vág bele ilyen és hasonló finanszírozásokba, nem beszélve arról, hogy az oligarchák bárhol a világon a nemzeti vagyonok szétlopkodásából alapozták meg vagyonukat, amit soha nem hajlandóak, pusztán nemzeti érdekek miatt kockáztatni. 

 

Hatalmuk és mesés vagyonuk megtartása érdekében azonban,  annál jobban - bár ez lehet, hogy kicsit erős kifejezés: szeretnek  "adományozni", mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Putyin elnök úr, nem sokkal a Szocsi projekt indulása után és nem is messze Szocsitól egy - gyenge becslések szerint is - egymilliárd dolláros Romanov stílusú vityilló építésébe kezdett, amit bizony nem ám az orosz nép verejtékéből, (á dehogy) hanem nagylelkű orosz vállalkozók adományaiból épített fel, természtesen titokban. Erről hamarosan egy fotósorozattal jelentkezünk. Előzetesben csak annyit, hogy Mészáros Lőrinc felcsúti százvalahány millás legújabb kuszlikja az egyik cselédszobában elférne.

 

 

Oroszország, azonban egy gigantikus gazdasági potentát, még annak ellenére is, hogy az orosz nép nagy része azóta éhezik, amióta az eszét tudja, ezért simán kiheveri, ha meglékelik a költségvetését ilyen és hasonló összegekkel. A magyar lakosság, azonban bizonyosan belerokkan egy ekkora - ráadásul, egy valójában teljesen felesleges - beruházásba, főleg ha ugyanazok, ugyanilyen szisztémával építik meg az atom reaktorait, mint akik a szocsi olimpiát. Természetesen, kibővítve Orbán és Simicska igényeivel és közreműködésével.