Hóvirág helyett virágzó törperózsa és hajtatott
krókusz virág jelzi az asztalon a tavasz első ünnepét.
Március 8-a, a Nemzetközi Nőnap munkásmozgalmi eredetű, de mára elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál. Kedveskedős emléknap, amely arra figyelmeztet, hogy leáldozott az az évezredes sztereotípia, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. A rendszerváltás előtt kötelező volt a munkahelyi megünneplése, de a mai napig kijár a nőknek egy szál virág a férfitársaktól. A vállalatok ajándék kerámiatárgyakkal lepték meg a munkatársnőket vagy csak egy tál pattogatott kukoricával, de elmaradhatatlan volt a köszöntés.
Előfordult, hogy az ünneplés közben az ünnepeltek elé tették a belépési nyilatkozatot és mire az étel-ital elfogyott, addigra a kolléganő már egy szocialista brigádban találta magát. Én legalábbis így lettem tagja akkoriban a Ságvári Endre szocialista brigádnak. Tény, hogy mindig nagyon udvarias, előzékeny módon viselkedtek a kollégák, bármilyen munkahelyen fordultam is meg.
A kulturált viselkedés és figyelmesség általános jellemzője volt a mindennapi életnek. Pimaszkodni, beszólogatni nem volt divat.
Az meg egyenesen elképzelhetetlen volt korábban, hogy az Országgyűlésben alpári stílusban alázzák a képviselőnőket.
Újabban a nők szidalmazása pártsemleges; a "
Mit pofázol bele, kisanyám?", "Vetkőzz, Ági! Miről álmodik a lány?"-féle beszólások vagy a "Kussoljon már!" - amit Tétényi Éva polgármesternek intézett a Fidesz-frakcióból egy bumburnyák tanár - tarkítják a közéletet.
A viselkedéskultúra tendenciája az, ami aggasztó. Az egyre primitívebb és diszkriminatívabb majomcsorda.
A világ legtöbb országában március 8. a Nőnap dátuma, a hozzá köthető események a nők tüntetéseit jelentették - 150 év óta New Yorktól, Oroszországig.
Nyomós oka van annak, amikor egy nő anarchista tüntetésre adja a fejét, esetleg a mellbimbóit.
A női test változatlanul az egyik leghatékonyabb és legáltalánosabban használt hirdetési eszköz; csak idő kérdése volt, hogy a politika mikor fedezi fel magának.
Az emancipációért, az emberibb munkafeltételekért, a magasabb fizetésért, békéért, szavazati jogért igenis ki kell állni, mert a szabadságjogokat nem adják ingyen; a történelmi példák is ezt mutatják.
A napjainkban rendszeresen tüntető ukrán Femen és az orosz Pussy Riot punk-rock együttes tabukat döntöget.
Szégyentelen rendbontók, az kétségtelen, de a jó ízlést sértő nyilvános meztelenkedésük, obszcén testfestésük egyfajta szabadságharc - a húsbavágó elnyomás elleni demonstráció. A Femen tagjai a saját mellüket használják molinó és transzparens gyanánt, tiltakozásul a nők elleni erőszak és kizsákmányolás minden vallási köntösbe burkolt formája ellen. A figyelem felkeltése nem könnyű ebben a zaklatott, effektekkel teli világban és azt valahogy mindenki természetesnek találja, hogy többnyire a nők az áldozatok.
A lázadó
Pussy Riot lányok esetén sokan
[Magyarországon kifejezetten és szinte kizárólag a szélsőjobboldal és a nácik - a szerk.] azt mondják, hogy csak azt kapták, amit megérdemeltek Szocsiban és Volgográdban. Pedig korbácsolást és súlyos testi sértést még akkor se kaphattak volna, ha agresszíven, közönségesen vagy erkölcstelenül viselkednek.
Ezek a színes ruhákat és harisnyanadrágot viselő punk lányok nagyon kényelmetlenek a hatalomnak.
A Pussy Riot punk együttes látványos rezsim-ellenes, Putyin-ellenes performanszokat, akciókat hajt végre, amit a kritikát abszolút elutasító hatalom nehezen visel el, a jogvédő tevékenységüket meg aztán végképp nem tolerálja.
Ezek a tüntető nők alapjában véve ártalmatlanok, a közbotrányokozáson kívül nem okoznak másoknak sérelmet, mégis azt látjuk, hogy a jórészt civil férfiak vagy férfi rendőrök földre teperik, megrugdossák, megkorbácsolják vagy bármi más súlyos testi sértést okoznak nekik kamerák és fényképezőgépek előtt.
El lehet gondolkodni rajta, hogy mit művelnek, amikor senki sem látja...
El lehet gondolkodni rajta, hogy mit művelnek, amikor senki sem látja...
