Nézegetve az ünnepi videótermést, meg merem kockáztatni, hogy talán még soha az életben nem hordott a hátán ennyi magyarul beszélő, alpári, sötét, agresszív idiótát ez a szép ország, mint manapság, kb. egyenlő arányban a politikai csatatér mindkét oldalán.

 

Azt gondolom, hogy jóérzésű magyar ember, ilyen helyekre már nem is jár el, mert valódi, nemzeti megemlékezésekről már szó sincs, a híradások pedig kizárólag arról szólnak, hogy melyik politikai csoportosulásnak voltak retardáltabb képviselői a helyszínen.

 

Azt is gondolom, hogy amennyiben 1848-49 hétköznapi hősei előre látták volna, hogy micsoda kozmopolita, humanoid trágya lesz kései utódaikból, akkor biztosan nem teszik le a fegyvert Világosnál, hanem szép ősi szokás szerint, bátran nekirohannak a többszörös túlerőnek és inkább mind egy szálig levágatják magukat a csatatéren, nem gondolva a jövőre és a magyarság megmaradására, amiért innen, 168 év távlatából egy büdös szavunk sem lehetne. Sőt, valójában nem is lenne szavunk. Sem életünk, sem országunk.

 

Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez a kritikátlan, prosztó, csőcselék szintű viselkedés, ez pusztán az Orbán vagy a Gyurcsány műve, ők ugyanis sehol nem voltak még, amikor a mai tüntetők java része, anyagi és társadalmi helyezettől függetlenül valódi proletárrá, igazi gyökértelen csürhévé "szocializálódott", akikre végül - rendszerváltás címszóval - rászabadították az úgynevezett demokráciát és a piacgazdaságot, amivel kapcsolatban borítékolható volt, hogy nem fognak tudni megfelelően élni, azonban tökéletesen betöltik majd a bamba áldozati barom szerepét. Le is vágják őket, nap mint nap.

 

Vajon kinek vagy minek köszönhetjük mindezt? Talán magunknak? Részben talán igen, de mikor lett a büszke magyar népből ez a sötét, híg fostenger, amelyiket minden nemzeti ünnepen ki lehet hajtani balhézni vagy demonstrálni az éppen aktuális tömeggyilkos és idegenszívű kormány ellen vagy mellett, miközben a nemzetünk fölesküdött ellenségei meg könnyesre röhögik magukat rajtuk?

 

Kevesen tudják, de ez utóbbiak annyira képben vannak múltunkkal, kultúránkkal és főleg lélektanunkkal, annak minden rezdülésével, hogy 1848 decemberében (éppen a szabadságharc derekán) volt humoruk megtalálni nekünk III. Béla királyunk sírját és maradványait is, Ferenc Jóska apánk (ahogy Gyurcsány fogalmazott legutóbb) még díszes sírhelyet is épített neki, a "saját" pénzén. A világ (korának egyik, ha nem a) leggazdagabb és délceg uralkodóját, sírjában egy gerincferdüléses csontvázzal szervírozták, egy rozsdás koronával, egy komolyabb konyhakés méretű életlen karddal, néhány vacakkal meg egy pecsétgyűrűvel, melyre egy arab név volt írva, meg hogy az illető Mohamed fia. Itt csóri a királyotok magyarok!

 

Szóval kinek vagy minek köszönhetjük ezt a disznóólat, itt, Európa kellős közepén? Kik mosták be a generációk agyába, hogy mi vagy valami  finnugorok leszármazottai vagyunk, akikről senki sem hallott előtte, vagy az őseink valami Ázsiából szalajtott barbár horda voltak, akik Európától lopták és rabolták össze a kultúrájukat, miközben gyilkoltak és gyújtogattak? Ez a kérdés, válasszatok!

 

Ki felejtette el megtanítani a népnek, hogy Ázsiából származó barbár hordák uralkodóinak nem  volt szokása keresztény templomokat építeni Rómában, Konstantinápolyban és Jeruzsálemben és máshol, de pl. Szíriában is ritkán építettek bevehetetlen várakat. Főleg nem osztogattak nekik Bizánc császára vagy Jeruzsálem királya címeket. Ki felejtette el megtanítani a még élő generációk egész sorának, hogy apostoli szent királyainkat - egyedül Európában - nem dirigálhatta a római Pápa, mégis keresztények voltak, és azt sem, hogy a legtöbb női védőszentet egész Európa számára a magyar királyi házak adták? A kultúra ugyanis nem jött ide, hanem általában ment. (Gyakan szekérkaraván-számra, természetesen engedély nélkül.)

 

Kik voltak, és vajon mi célból kezdték hirdetni Árpád vezér bejövetelét úgy, mint a magyarok első honfoglalását, miközben az egész világ tájékozottabb fele tisztában van vele, hogy Attilától (Isten ostora, akkor biztos pogány volt, kb. mint Jézus) indul a Turul nemzetség és olyan, hogy Árpád ház nem is létezik?

 

Csak nem zavart valakiket évszázadokon keresztül az a tudat, hogy ez az Európa kellős közepén élő nép esetleg már előbb itt volt, mint akár a környező összes, akik viszont folyton csak jogot formálnak a területekre? Mert akkor mégis, hogy a rossebbe merjünk kicsik lenni, hogyan ne legyünk folyton alamizsnáért esdeklő, az úgynevezett kultúrnépek lába alatt, féregként csúszómászó, szervilis állatok, akik mindent a fejlett nyugatnak köszönhetünk?

 

Bizony, annak a fejlett Nyugat-Európának, akiknek ősei keresztesháborúk címszóval ártatlan civilek százezreit hányták kardélre, sőt, ha úgy tartotta kedvük, akkor nyársra húzták őket és jóízűen falatoztak belőlük, majd később gyarmattá tették a fél világot, melyekért már tíz- és százmilliókat kellett kiirtani és lehetett rabszolgának hurcolni, kincseikkel pedig büszkén díszelegni odahaza.

 

Vajon ki mosta szorgalmas munkával a népünk agyába, nekünk itt, Európa - mindig is - kellős közepén, hogy valójában mi Kelet-Európához tartozunk és fel kellene zárkóznunk a nyugathoz? Érdekes, amikor a tatár vagy mongol hordák akarák szétcincálni Európát, akkor pont középen voltunk, amikor a török szerette volna ugyanezt, akkor megint csak az országunk volt az ütközőzóna. (Lényegében most is az.) 

 

Talán, csak nem azok a népek, akiknek nemes és jeles, no meg szorgos képviselői, miután létrehozták és útjára engedték a bolsevizmus (hazug egyenlőséget hirdető), az egész világot szétbomlasztó kommunista rémét, majd aljas propagandákkal gerjesztett konfliktusok árán világháborút robbantottak ki, aminek utána Európában, az idáig példátlan geopolitikai jogtiprás és azóta rendezetlen igazságtalanság révén, szinte kizárólag minket - lényegében ártatlanokat - büntettek, azonnal ízekre szaggatva évezredes múltú országunkat, majd megcsonkítva a fasizmus karjaiba lökték, hogy aztán az ateista kommunista diktatúra ülhessen tort rajta diadalmasan és préselje ki a maradék lelkét és önbecsülését ennek népnek?

 

Ezen és a számtalan égbekiálltó igazságtalanságért, a szintén elképesztő méreteket öltő, nemzetgyalázó és lélekölő hamisítások megszüntetéséért vajon mikor fognak tüntetni ezek az önérzetes kockásingesek, akik most Európát meg demokráciát skandálnak?

 

Elmondom: ők talán már soha, de mindig van remény a változásra, ha nem is általuk.

 

Viszont addig, amíg a nemzet nem lesz képes rátalálni a múltja közös, igaz és érdemes sarokköveire, melyek ősi tudása és felelős üzenete a lelkeket egy magasabb szinten képes egyesíteni, aminek kapcsán nem az ellen iránti gyűlöletből, hanem az összetartozás, büszkeség és a valódi hazaszeretet érzéséből tudnak majd erőt meríteni, addig itt nem lesz őszinte nemzeti ünnep, nem lesz rendszerváltás, nem lesz feltámadás, csak büdöslábú tahók vetésforgóban kínlódó pártőrjöngése, a színpadokon, a színpadok előtt, kockás kokárdával vagy Árpádsávos zászlóval, értelmiségként, munkásként, városi vagy mezei parasztként egyaránt.

 

Mert amit rákentek a századok és végre lemosnánk a gyalázatot, akkor a magyar név megint szép lehetne, méltó, régi, nagy híréhez! A magyarok Istenére Esküszünk, vagy teszünk, vagy elveszünk!