Az állami tulajdonban állt állatkerteket 2013-ban azzal a tervvel akarták bezárni, hogy az állatokat szabadon engedik. Így Costa Rica az első olyan országok közé sorolható, akik felsimerték, hogy nem jó az állatoknak rabságban élni. Ez a fajta új tudatosság remélhetőleg hatással lesz a többi országra és az emberekre egyaránt.
Egy állatkertnek van egy másik oldala. Nemcsak az emberi oldal van, ahol jókedvűen sétálgatunk és csodálgatjuk az állatokat. Vannak az állatok is, akik rabságban élnek. Nehéz elhinnem, hogy van olyan ember aki erre azt mondaná: de hát ott jó nekik. Senkinek sem jó rabságban élni, akkor sem, ha enni kap. Üldögélni egy ketrecben egész életében, vagy egy kicsit nagyobb területen semmiépp sem mondható jó életnek. Sajnálom, hogy itt Magyarországon még nem tart a gondolkodás ennyire empatikusan. Sajnos sehol sem tart. Az állatkerti séta után az emberek hazamehetnek szabadon. De az állatoknak maradni kell. Egész életükre. Ha mindenki elképzeli, neki milyen lenne az életét ketrecekben tölteni, hamar rájöhet, akarja-e támogatni az ilyen fajta szórakozást.
Meggondolhatnák, hogy ezért Önök fizetnek, ami azt jelenti, hogy az emberek igénye miatt tartják rabságban az állatokat. Ha senki sem menne oda, akkor az állatokat elengednék az igazi otthonaikba, szabadon és megszűnnének az állatkertek, ami csak az emberi szórakozásról szól és nem arról, mit szeretnének az állatok. Ne menjenek az állatkertekbe! Engedjük mi is szabadon az állatokat! Ezek az állatok nem családban élnek, nem szeretetben. Ketrecekben vagy szűkös életterületen. Nem jut nekik elegendő mozgás sem. Ez nem élet és nem szabadság. Csak azért, hogy az emberek bámulják őket csodálkozva. Ha elkezdünk fejlődni gondolkodásunkban, a többi ország is követ majd benne. Ha nem megy államilag, menjen egyénileg. Ne menjenek az állatkertekbe! Tegyük szabaddá az állatokat!
Costa Rica a vadászatot és a cirkuszokat is szabályozza. Nem akarják, hogy az állatok bármilyen formában is rabságban éljenek. Példaértékű gondolkodás. Szeretni sokkal jobb, mint uralni.