Forrás: Népszava,2011

 

 

Tizennégy ázsiai ország összességében több embert végez ki, mint a világ összes fennmaradó országa együttvéve, és sok esetben olyan bírósági eljárásokat követően születnek meg a halálos ítéletek, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi eljárási normáknak.

 

A Halálbüntetést Ellenzők Ázsiai Hálózata (Anti-Death Penalty Asia Network, ADPAN) - amelynek tagja az Amnesty International és még számos más ázsiai szervezet és aktivista, még 2011-ben mutatta be jelentését "Amikor az igazságszolgáltatás megbukik: Ezrek kivégzése tisztességtelen eljárások után" címmel, amely nyolc ország példáján keresztül mutatja be, hogy akár emberek ezreit is kivégzik évente hibás és méltánytalan bírói eljárásokat követően.

"Csupán az országok egy kis hányada alkalmazza jelenleg is a halálbüntetést Ázsiában, azonban ezzel az egész régióra rossz fényt vetnek, hiszen igen magas az olyan halálraítéltek száma, akiket hibás eljárás után ítélnek el, és sokat közülük ártatlanul végeznek ki." - jelentette ki Louise Vischer, az ADPAN koordinátora.

A bemutatott jelentés cselekvésre szólított fel nyolc kivégzésre váró elítélt érdekében, akik Kínában, Indiában, Indonéziában, Japánban, Malajziában, Szingapúrban, Tajvanon és Pakisztánban vannak halálsoron. Mindegyikük ítélete tisztességtelen bírói eljárás eredményeképp született, hatuk esetében pedig kínzás révén kényszerítették ki a bizonyító vallomást.

"Sok országban az igazságszolgáltatás rendszerszintű hibái következtében az embereket látványosan igazságtalan perek után végzik ki, amely során nem vagy alig jutnak jogi segítséghez, sőt néha addig kínozzák őket, amíg beismerő vallomást tesznek." - mondta Catherine Baber, az Amnesty International Ázsiaért és Óceániáért felelős igazgatóhelyettese.

 

Két "visszaeső" ország a halálbüntetés alkalmazásában az ázsiai térségben Tajvan és Thaiföld. Thaiföld 2009-ben tért vissza a halálbüntetés gyakorlatához, annak ellenére, hogy nemzeti emberi jogi cselekvési tervük részét képezte a kivégzések eltörlése. Tajvan pedig 2010-ben négy év szünet után indította újra a kivégzéseket, holott 2000-ben még a halálbüntetés fokozatos eltörlését jelentették be.

2010 januárjában a tajvani igazságügyi minisztérium bevallotta, hogy tévedésből végezték ki Chiang Kuo-ching-et, a légierő közlegényét 1997-ben, egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el. A hatóságok azt is elismerték, hogy beismerő vallomása kínzás eredményeként született.

Egy másik esetben, ami a leghosszabb ideje futó büntetőjogi eljárás, Tajvan legrégebb óta fogvatartott elítéltje Chiou Ho-shun 23 éve van börtönben, és 1989-ben ítélték halálra. Ő azt állítja, hogy annak idején kínzás alatt kellett hamis beismerő vallomást tennie. Ügyét tizenegyszer tárgyalták újra. A tajvani Legfelsőbb Bíróság ugyan tudomásul vette, hogy erőszakot használtak Chiou ellen, azonban kizárta a bizonyítékok köréből a kihallgatásáról készült hangfelvételek azon részeit, amelyeken hallhatóak voltak a visszaélések és azok következményei. Chiou 2011 augusztusában elvesztette az utolsó fellebbezését a Legfelsőbb Bíróságon, így jelenleg bármikor sor kerülhet a kivégzésére. Ügyét a jogászok úgy jellemzik, mint egy "csúnya folt országuk (jog)történetén".

Hsinyi Lin, a Tajvani Összefogás a Halálbüntetés Eltörléséért (Taiwan Alliance to End the Death Penalty, TAEDP) igazgatója szerint "csak a halálbüntetés eltörlése lehet a garancia arra, hogy nem végeznek ki ártatlanul embereket. A kormányzati bocsánatkérések a "véletlen" kivégzésekért soha nem elegendőek."

 

A kínzás más ázsiai országokban is gyakori, ahol van még halálbüntetés. Afganisztánban, Kínában, Japánban, Indiában és Indonéziában rendszeresen használnak kikényszerített vallomásokat bizonyítékként, annak ellenére, hogy ennek tilalma törvénybe van foglalva. Indiában Devender Pal Singh, aki jelenleg halálsoron van, azt állította a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy a vallatói azzal fenyegették, hogy megölik, és "több üres papír" aláírására kényszerítették.

"Az, hogy egy embert halálra ítélhetnek úgy, hogy tulajdonképpen nincs ellene semmilyen bizonyíték a saját kikényszerített "beismerő" vallomásán kívül, kimondja a végső ítéletet egy társadalom igazságszolgáltatási rendszeréről" - jelentette ki Maiko Tagusari, a japán Elítéltek Jogainak Központjának főtitkára.

A másik súlyos emberi jogi probléma ezekben az országokban, és számos visszaélésre adhat okot, hogy a halálbüntetés ítéletével fenyegetett fogvatartottaknak gyakran szinte semmilyen hozzáférésük nincs ügyvédhez, se a tárgyalás előtt, sem pedig annak során.

Japánban a daiyo kangoku rendszere lehetővé teszi a rendőrség számára, hogy akár 23 napig ügyvéd nélkül tartson fogva és hallgasson ki gyanúsítottakat, arra a feltételezésre hivatkozva, hogy az ügyvéd jelenléte megnehezítené, hogy "rávegyék a gyanúsítottat az igazmondásra".

A kínai hatóságok szintén meg tudják nehezíteni az ügyvédek számára a vádlottal való találkozást vagy az ügy aktáihoz való hozzáférést. Egyes esetekben pedig előfordult az is, hogy vádat emeltek azok ellen az ügyvédek ellen, akik az ügyészség érveit vitató bizonyítékot mutattak be a tárgyalás során.

Egyes ázsiai országokban ráadásul nem csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetében alkalmazzák a halálbüntetést. Kínában legalább 55, Pakisztánban 28, Tajvanon pedig 57 a halálbüntetéssel sújtható bűncselekmények száma. A nemzetközi jog szerint a halálbüntetést csak a halálos következményekkel járó szándékos bűncselekmények esetében lehet alkalmazni, az automatikusan kiszabott halálos ítélet alkalmazása pedig tilos. Ennek ellenére néhány ázsiai ország nem halálos kimenetelű bűncselekmények, mint például a drogkereskedelem vagy a lopás, esetén is alkalmazza a halálbüntetést. Malajzia, Pakisztán, Szingapúr és Észak-Korea azok közé az ázsiai országok közé tartozik, ahol kötelezően kiszabják a halálbüntetést egy bizonyos mennyiségű kábítószer birtoklása esetén.

"Minden ázsiai országnak törekednie kell a halálbüntetés eltörlésére. Csak ilyen módon demonstrálhatják elkötelezettségüket a méltányosság és az igazságosság iránt." - jelentette ki Narendra, az Emberek Uniója a Szabadságjogokért nevű indiai szervezettől.