Egy Sipos Anett által készített, Csintalan- féle interjúban elhangzik még egy igencsak izgalmas kijelentés, amely egy név kapcsán az olajszőkítéshez is köthető. Mert, hogy azt mondja a mi igazmondó Sándorunk: „ A lakitelki bagázs mindig szidta Antallt. Egy ember nevét ki nem merik ejteni, Boross Péterét, aki a Dél-Pesti Vendéglátó-ipari Vállalat személyzetis főnöke volt. Ő volt azoknak az embereknek a főnöke, akik csak úgy üzemeltethettek vendéglátó-ipari egységet Budapesten, hogyha jelentettek, mert a titkosszolgálat legfontosabb informátorai a vendéglátó-iparosok voltak, a vendéglátós főnökök.” 

Ezeket a mondatokat hallva azért nem tátottam el- a meglepetéstől- olyan nagyon a számat. Mert nézzük csak meg, mit is írtunk mi már, az eddigi évek során, Boross Péterről. Csak apró szemelvények következnek, most a „Rendszerváltó” miniszterelnökök pórázon című, 2003-ban megjelent könyvemből. Beszélgetőtársam Kőrösi Imre volt, s az idézetet az ő egyik mondatával kezdem: „ Boross Péter is kapott 1982-ben egy elég szép kitüntetést, a Szocialista Hazáért ezüst fokozatát, ami a fegyveres testületek tagjainak járt. 

Mi köze volt Boross Péternek, 1982-ben, vagy azt megelőzően, a fegyveres testületekhez? 

Munkásőr volt. Õ volt a Dél-Pesti Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatója, amelynek élére csak és kizárólag a hálózat által kiválasztott személy kerülhetett. A vendéglátás a szocializmusban az információ rendszer egyik központja volt. Nyilvánvalóan ilyen helyeken lehetett megfigyelni legjobban az eseményeket. Azt mindenki tudta, hogy besúgó a mezőőr, besúgó a portás, a szállodai ajtónálló, a pincér, a főpincér, a teremőr- vendéglátó-ipari helyeken az okosabb ember nemigen beszélt, főleg nem a bárokban –, akkor hogyne lett volna hálózati személy az, aki mindezt irányítja, ráadásul párton kívüliként, ’56-osként. Aki viszont elhiszi, hogy egy ’56-os valaki a forradalom leverése után jogi egyetemet végezhet, majd először személyzeti főnök, utána azonnal vállalatigazgató lesz egy ilyen cégnél, az igen naiv. Ezt a lehetőséget csak és kizárólag munkásőrök és olyanok kaphatták, akik betagozódtak a párt alá legálisan, vagy a szolgálatokon keresztül illegálisan.” 

Egy másik könyv, az Országrontók. A beszélgetőtárs személye változatlan, Kőrösi Imre: 

1993 decemberében meghalt Antall József, és már karácsonykor tudtuk, hogy Boross Péter az utódja. Nagyon gyorsan megválasztották az új miniszterelnököt, és sokan azt mondták, nagyon jó, hogy Boross Péter lett az utód, mert egy határozott, célratörő ember került a kormányrúdhoz. 

Ez mind igaz, ha azt nézem, hogy milyen volt a választék. Az egyik aspiráns Szabó Iván volt, a másik pedig Für Lajos. Tehát Boross, Für, Szabó Iván– bocsánatot kérek mindannyiuktól, az éltes koruk miatt (Szabó Iván azóta már meghalt, L. P.) – hozzá nem értő dilettánsok, politikusként is. Boross Péterben valami biztosan megvolt: a racionalitás és a vezetői gyakorlat. A „rendszerváltozás” előtt közel harminc évig egyes számú vezető volt, tevőleges kapcsolatai voltak, nemcsak a titkosszolgálatokkal, hanem a politikai vezetőkkel is, akik odajártak hozzá potyázni és egyéb könnyed szolgáltatásokért. 

Mire gondol, nőkre? 

Nőkre, például. Az éjszaka világában rendkívül esendő az ember, és bizony köztudott volt, hogy ott a lányokat, egy-egy igazgatói szemöldök összevonásával oda lehetett rendelni bárkinek az asztalához. A politikus és gazdasági ember is, főleg ha iszik, ugyanúgy esendő, mint ahogy azt Nyugaton láthatjuk. Van is erről egy mondás: Nyugaton a konzervatív nőügyekkel bukik meg, a baloldali meg pénzzel. Vagyis megvesztegetéssel. De Magyarországon az volt az érdekes, hogy a „rendszerváltozás” látszólag nagyon simán végbement, és annak ellenére simán választották meg Boross Pétert a harmadik fordulóban az MDF miniszterelnök-jelöltjévé, hogy előtte egy évvel lépett csak be az MDF-be. Antall Józsefre hivatkozott mindenki, de legjobban Boross Péter, és ő volt az az ember, aki nagyon is tudta, hogy a politikai döntés előkészítése mindig a szolgálatok adatai alapján történik. Miután ő első pozíciójában a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár volt, elsőként ismerkedett meg hivatalosan azzal a hálózattal, azokkal a személyekkel, akik beépültek az MDF-be is, és ők biztosan Borossra szavaztak a miniszterelnök-jelölésénél. Így még nem lett volna meg a többsége, mert ahhoz, hogy miniszterelnökké válasszák, szükség volt arra a huszonegy tagú független képviselő-csoportra, amelyet jórészt az MDF-ből kiváltak alkották. Őket Boross Péter, nem egészen tíz perc alatt meggyőzte, hogy jobb lesz őt megválasztani. Én ott voltam azon a képviselőcsoporti megbeszélésen, Fodor István vezette az ülést, és majdhogynem közfelkiáltással választották meg Borosst. A függetlenek között, a huszonegyből tizennégy bizonyíthatóan hálózati személy volt. Tehát az ügynökök teljesen biztosan őt választották. Tudniillik, az MDF-nek és a koalíciós partnereknek a függetlenek nélkül nem volt meg a többségük, nem tudtak volna ötven százalékot plusz egy szavazatot előteremteni. Meggyőződésem, ha nem Boross Péter a jelölt, mivel az MDF akkor már közutálatnak örvendett, nem tudott volna miniszterelnököt választani. Csak az õ személye lehetett biztos, hiszen ismerte mások titkos adatait, és ezekkel az adatokkal fogta is az embereket. 

De az is jellemző, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban – amely Boross Péter egyik első intézkedése volt – kinek a véleményét fogadta el. Nem a MDF-esekét, nem a kisgazdákét, hanem Pintér Sándor volt rendőrfőkapitányét, aki beviszi magával a Sasad téesz elnök-vezérigazgatóját. Õ órákon át beszélget Boross Péterrel a magyar mezőgazdaságról. Hangsúlyozom: az akkori szövetkezeti vezető, az MDF-barátnak egyáltalán nem mondható Mihalik úr. Ebben is látszik Boross Péter racionalitása, esze ágában sem volt MDF-ben gondolkodni. De én azt is megkérdezném: hogyan lehet a főkapitány annak a Sasad téesz vezetőjének a barátja, amely cég ellen több büntetőeljárás is indult. Hogyan lehet ezt az egészet pillanatok alatt megszervezni, hogy nem is a kisgazdák, nem is a szakértők, hanem egy volt téeszelnök véleménye a meghatározó. Nyilvánvaló előttem az is, hogy Boross Péter tisztában volt azzal, hogy neki ebben az átmeneti időben egyetlen egy feladata van: kialkudni a mentességet a szocialistáktól, hogy senkinek ne legyen bántódása a privatizációval és más gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatos tevékenysége miatt az MSZP hatalomra kerülése után. Ezt meg is tette. 

Rendszerváltozás?! A Kádár-rezsimben a teljes politikai rendőrség főnöke Harangozó Szilveszter vezérezredes, belügyminiszter-helyettes volt, aki aztán a „rendszerváltozáskor” Boross Péter tanácsadója lett. Korábban meg az ÁVH-s Péter Gábor személyi titkára volt.” 

Harangozó Szilveszter életútját, kissé lerövidítve, így is össze lehet foglalni: Utam az ÁVH- tól Boross Péter tanácsadójáig, avagy Péter Gábor és Boross Péter barátja is voltam.