2019. 09. 18., Szerda
Diána névnapja

Mirabeau: Mit számít az eszköz, ha egyszer elérünk a célhoz? (A Francia Forradalom színfalai mögött)

Mirabeau: Mit számít az eszköz, ha egyszer elérünk a célhoz? (A Francia Forradalom színfalai mögött)
2014-12-29
Ha egy olyan jelentős világtörténelmi eseményt szeretnénk említeni, amelyet bizonyítottan a titkos társaságok ármánykodásai inspiráltak, akkor nem kell messzebbre mennünk a francia forradalomnál, mely 1787 és 1799 között teljesen szétdúlta Franciaországot.  A forradalmi vezetők, akiknek célja XVI. Lajos király dekadens monarchiájának megdöntése volt, a modern idők első nemzeti forradalmát indították el.

Domján Tibor, Budapest
Forrás: Jim Marrs - Titkos uralom
 

Bár a közhiedelem szerint a forradalom az élelemhiány és a kormányzati képviselet hiánya miatti népfelkelésből indult, a feljegyzések világosan mutatják, hogy valójában a francia szabadkőművesség csoportjai és a német illuminátusok szították. 

Az új Encyclopaedia Britannica szerint Franciaországban „kialakult egy olyan politikai rendszer és filozófiai eszmeáramlat, mely a kereszténységet többé nem tekintette magától értetődőnek, sőt tulajdonképpen határozottan elvetette. [...] A szabadkőművesek (titkos testvériségek tagjai), az illuminátusok (egy racionalista titkos társaság) és a hozzájuk hasonló csoportok tanításaiban szereplő testvériség a katolikus értelemben vett közösség vetélytársa lett”.
 

Nesta H. Webster írónő, a titkos társaságok kutatója még konkrétabban fogalmazott, amikor 1924-ben a következőket írta: „['A Kőművesség rítusa és illusztrációi' (A Ritual and Illustrations of Freemasonry) című szabadkőműves könyv egy bekezdése szerint] 'A kőművesek [...] a hírhedt Orléans-i Fülöp herceg vezetésével indították el a forradalmat'.”

Bramley így írt: „A nagy francia forradalom lázadóinak egyik vezére a harmadik orléans-i herceg volt, aki a forradalom tetőpontján történt visszavonulásáig a francia kőművesség nagymestere volt. Lafayette márki, akit George Washington avatott be a kőműves testvériségbe, szintén fontos szerepet játszott a francia forradalomban. A Jakobinus Klubot, mely a francia forradalmi mozgalom radikális magja volt, kiemelkedő szabadkőművesek alapították”.

A feljegyzések szerint az orléans-i herceg, a Keleti Nagypáholy (Grand Orient) nagymestere volt az, aki 1789-ben felvásárolta az összes gabonát, majd vagy eladta külföldön, vagy elrejtette, ezzel éhínséget okozva a köznép köreiben. A kortárs Galart de Montjoie szinte kizárólag az orléans-i hercegre hárította a felelősséget a forradalomért, és hozzátette, hogy „őt is ugyanaz a láthatatlan kéz mozgatta, ami, úgy tűnik, forradalmunk valamennyi eseményét előidézte, hogy egy számunkra jelenleg láthatatlan cél felé vezessen bennünket [...]”.

Webster mindehhez rengeteg kortárs írás áttanulmányozása alapján hozzáfűzte:
„Ha tehát azt állítjuk, hogy a [francia] forradalmat a szabadkőműves páholyokban készítették elő - márpedig sok francia kőműves dicsekedett ezzel -, akkor ezt úgy kell pontosítanunk, hogy a forradalmat az illuminizált szabadkőművesség idézte elő. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a forradalom dicsőségét zengő kőművesek mind illuminizált kőművesek, azon hagyomány örökösei, melyet a francia páholyokba 'a jakobinusok pátriárkájának', Weishauptnak a tanítványai vezettek be 1787-ben” (kiemelés az eredetiben - J. M.).
 
 
A szabadkőműves és rózsakeresztes Giuseppe Balsamo, a zsidó Kabbala szakértője Cagliostro néven XIV. Lajos udvari varázslójaként vált ismertté. Leírta, hogyan épültek be az évek folyamán a német illuminátusok a francia szabadkőműves páholyokba, és hozzátette: „1789 márciusára a Grand Orient által irányított 266 páholy mindegyike 'illuminizálódott', méghozzá anélkül, hogy tagjaik tisztában lettek volna vele, mivel a szabadkőműveseknek általában nem mondták meg a szekta nevét, mely átadta nekik rejtélyes titkait. Csupán nagyon kevesen voltak ténylegesen beavatva ebbe a titokba”

A francia nemzetgyűlés forradalompárti tagjai megalapították az Alkotmány Barátainak Társasága néven ismertté vált csoportot. Miután a nemzetgyűlés Párizsba költözött, a csoport is ott tartotta találkozóit, melyekhez a dominikánus szerzetesrend Szent Jakabról elnevezett kolostorában béreltek egy nagytermet. Ezek a forradalmárok, akik esküt tettek, hogy megvédik forradalmukat az arisztokratáktól, hamarosan Jakobinus Klubként lettek ismertek. Azóta hívnak minden forradalmárt jakobinusnak. Legalábbis ez a jakobinusok hivatalos története. Ahogy ez lenni szokott, a jakobinusok korábbi titkos társaságokhoz kötődtek, ebben az esetben egy angliai restaurációs mozgalomhoz.

A nem túl népszerű, katolikuspárti II. (Stuart) Jakab angol királyt holland veje, a protestáns Orániai Vilmos 1688-ban megfosztotta trónjától. Jakab (angolul James, ám latinul Jacobus, innen ered a jakobita elnevezés) Franciaországba menekült. Ott továbbra is a skóciai és walesi szabadkőművesek támogatását élvezte, akik szerették volna visszaültetni őt az angol trónra. A francia szabadkőművesek azzal vádolták őket, hogy a kőműves rítusokat és címeket arra használják fel, hogy politikailag támogassák ezt a restaurációs mozgalmat.
 

A kőműves történelem bizonyos változatai szerint II. Jakabot barátja, XIV. Lajos francia király bújtatta el a Saint-Germain kastélyban, ahol a katolikus jezsuiták segítségével a kőművesség egy olyan rendszerét építette ki, mely például a 'Skót Rítus' ('Scottish Rite') kőműves hagyomány alapja lett. „Az az elmélet, mely a Stuart-házat és a szabadkőművességet [...] egy száműzött királyi család visszaállítására létrehozott, ügyesen kezelt politikai gépezetként kapcsolja össze [...], olyannyira ellentmond önmagának [...], hogy aligha hihetné bárki, hogy egy effajta teóriával valaha is komolyan foglalkoztak, ha nem lenne ott az a sok, nagyon is meggyőző bizonyíték” - olvashatjuk Albert Mackey XIX. századi kőműves író kelletlen vallomását az ügy nyilvánvaló politikai hátteréről.

Néhány kudarcba fulladt felkelés után a skóciai jakobitákat 1746-ban, az Inverness közelében lezajlott Culloden Moor-i csatában végül leverték. Vezetőjük, Stuart Károly Eduárd („szép Károly herceg, a fiatal trónkövetelő”) Franciaországba menekült, s a szabadkőművesek eszméitől áthatott jakobitákat vitt magával. Egy évvel később a franciaországi Arras-ban megalapította a Rózsakereszt Szuverén és Eredeti Kőműves Káptalanját (Masonic Sovereign Primordial Chapter of Rose Croix), akiket „skót jakobiták”-ként ismerünk.

„E káptalan megalakítása csupán egy terv kezdete volt, mely még több kőműves toborzását célozta, [...] hogy hozzanak létre egy-egy újabb káptalant valamelyik általuk megfelelőnek talált városban - amit aztán meg is tettek [...] többek közt alapítottak egyet 1780-ban Párizsban, amely 1801-ben egyesült a francia Keleti Nagypáhollyal” - magyarázta Mackey. „ párizsi páholy jakobita jellegéhez nem fér kétség” - írta Webster, ugyanakkor megjegyzi: „ párizsi Nagypáholy alapítói nem a londoni Nagypáholyból származtak, hiszen attól nem rendelkeztek megbízással; ehelyett [...] szabadkőművességüket még a londoni Nagypáholy megalapítása előtt Franciaországba vitték, s így annak szabályai semmiképpen sem köthették őket”. Talán ez volt az angol és az európai szabadkőművesség szétválásának kezdete.
 

Mackey állítása szerint a kőműves hagyományoknak és a Stuartok angol trónkövetelésének összekapcsolására tett kísérlet volt az első eset, amikor a politika szerepet kapott a szabadkőművesség „szemlélődő filozófiájában”. Azonban nem ez volt az utolsó.

A francia kőművesek is nagyon komoly szerepet játszottak koruk politikai eseményeiben. Webster szerint „ nemzetgyűlés összes forradalmára harmadik fokozatú beavatottja volt” az illuminizált kőművességnek, s köztük voltak a forradalmi vezetők, így az orléans-i herceg, Valance, Lafayette, Mirabeau, Garat, Rabaud, Marat, Robespierre, Danton és Desmoulins is.

Az egyik forradalmi vezető, Honoré-Gabriel Riquetti, azaz Mirabeau grófja egész pontosan olyan elveket tett magáévá, melyek megegyeztek Adam Weishaupt, a bajor illuminizált kőművesség alapítójának eszméivel. Személyes írásaiban Mirabeau mindenféle rend, törvény és hatalom eltörlésére szólított fel, hogy „anarchiát teremtsünk a nép körében”. Kijelentette, hogy „népuralmat” és alacsonyabb adókat kell ígérni a népnek, valódi hatalmat azonban soha nem szabad a kezébe adni, „mert a nép törvényhozóként nagyon veszélyes, [minthogy] csak a saját élvezeteinek megfelelő törvényeket hoz”. A papságot „ vallás kigúnyolásával” kívánta tönkretenni.

Mirabeau a következő kijelentéssel zárta le tirádáit: „Mit számít az eszköz, ha egyszer elérünk a célhoz?” Ugyanezt a „cél szentesíti az eszközt” filozófiát prédikálta mindenki Weishaupttól Leninig és Hitlerig
 

Ahogy a világtörténelmi eseményeknél ez gyakori, a forradalmat kirobbantó problémák középpontjában pénzügyek álltak. Franciaország jelentős összegeket költött az amerikai forradalom támogatására. A pénzügyi biztos 1787 februárjában összehívta az Előkelők Gyűlését, ahol az államadósság csökkentése érdekében indítványozta a vagyonosok adókötelezettségeinek növelését. A gazdag nemesek természetesen elutasították ezt a javaslatot, és inkább a Rendi Gyűlés összehívását kérték. A francia parlament a három rend (a nemesek, a papság és a köznép) küldötteiből állt, és már közel kétszáz éve nem ülésezett.

Az 1788-as év folyamán végig folytatódott az agitáció, hogy a rendi gyűlés foglalkozzon a politikai reformok kérdésével is; eközben zavargások törtek ki a nagyobb városokban, például Párizsban, de megválasztották a három rend képviselőit is. A három rend 1789. május 5-én találkozott Versailles-ban, és máris megoszlott a szavazás módjának kérdésében. A személyenkénti szavazatok a többségnek, elsősorban a közrendnek kedveztek volna, míg a rendenként egy szavazat a nemesség és a papság számára lett volna előnyös.

A harmadik rend, vagyis a köznép győzött, mert sikerült elnyernie a papok egy részének támogatását. XVI. Lajos kelletlenül összehívta a rendi gyűlésből az alkotmányozó nemzetgyűlést, hogy kidolgozzák az új francia alkotmányt, ám közben titokban hadsereget toborzott ellenük.
 
A csapatmozgások híre elterjedt, és az ezt követő 1789. júliusi Nagy Riadalomban a párizsi tömeg megrohamozta a király elsőszámú börtönét, a Bastille-t. Csak hét, nagyrészt elmeháborodott rabot szabadítottak ki, viszont fegyverre és puskaporra tettek szert, amire nagy szükségük volt. A hivatalos történetírás állításával ellentétben ez a támadás nem a leigázott tömeg spontán akciója volt. „Olyan sok szaktekintély erősítette már meg azt a tényt, hogy 1789-ben a forradalom vezetői szándékosan csalogattak Párizsba dél-franciaországi banditákat, és fizetésért alkalmazták őket, hogy azt itt hosszabban idézni lehetetlen lenne. [...] Más szóval, a felbérelt bűnözők csoportjainak bevetése döntően megcáfolja azt az elméletet, hogy a forradalom a néptömegek elfojthatatlan felkelése volt” - írta Webster.
 

Közben a titkos társaságok lovasfutárai településről településre jártak, és figyelmeztették a rettegő parasztokat, hogy nemzetellenes összeesküvők bújtak meg a nemesek kastélyaiban és birtokain. Azt is mondták nekik, hogy a király parancsba adta: a parasztok támadják meg ezeket. A káosz és erőszak gyorsan elterjedt; mindenki forradalomnak nevezte és üdvözölte. „francia forradalomban történt meg először, hogy szisztematikusan kreáltak sérelmeket azért, hogy aztán kihasználhassák őket” - kommentálta Still. Az efféle kihasználást a szabadkőművesek már régen, 1772-ben elkezdték, amikorra Franciaországban a feljegyzések szerint 104 páhollyal szilárdan megvetette a lábát a Keleti Nagypáholy. A páholyok száma a forradalom idejére kétezerre nőtt, és a páholytagok közül 447-en vettek részt a 605 tagú rendi gyűlésen. Számos kutató szerint az illuminátusok beszivárgása a szabadkőművesek közé a Grand Orient páholyaiból indult el.

A folyamat a XVIII. század első éveiben kezdődött, amikor a megmaradt templomos lovagok és a jakobiták a francia szabadkőműves páholyok irányításáért harcoltak egymással. Webster meggyőződése szerint a 'Skót Kőművesség' csupán a templomosok álcázására szolgált, a Francia Nagypáholyt pedig „elárasztották az ármánykodók” (azaz a jakobiták). A francia kőművesség hamar két csoportra szakadt: a templomosok hagyományait őrző Francia Nagypáholyra, melyen érződött az illuminizmus hatása, illetve az elűzött Lacorne Nagypáholyra, mely 1772-ben a későbbi orléans-i herceggel az élén Keleti Nagypáhollyá alakult.

„Keleti Nagypáholy azután felkérte [a Francia Nagypáholyt], hogy vonja vissza kizárási határozatát, és egyesüljön vele. A kérést elfogadták, így kétségtelenül a forradalmi csoport diadalmaskodott, és Chartes hercegét [akiből nem sokkal később orléans-i herceg lett] az összes franciaországi tanács, káptalan és skót páholy Nagymesterévé nyilvánították. 1782-ben az 'Uralkodók Tanácsa' és a 'Kelet Lovagjai' egyesüléséből létrejött a 'Franciaország Legfőbb Nagykáptalanja' (Grand Chapitre General de France), ami aztán 1786-ban csatlakozott a Keleti Nagypáholyhoz, így a forradalmi csoport győzelme valóban teljes volt” - magyarázta Webster
 
Az alkotmányozó nemzetgyűlés, megijedve az egyre jobban terjedő pusztítástól, 1789-ben gyorsan elfogadta az Emberi és Polgári Jogok Deklarációját, mely a szabadságot, az egyenlőséget, a tulajdon elidegeníthetetlenségét és az elnyomás ellen való lázadás jogát hirdette - ezek pedig a szabadkőművesség alapvető régi elvei. 
 

Amikor a király megtagadta a nyilatkozat aláírását, a párizsi tömeg egy része Versailles-ba vonult, és Párizsba vitte őt, ahol a nemzetgyűlés folyamatosan új törvényeket és irányelveket dolgozott ki. Ezek közül az egyik az volt, hogy vegyék állami tulajdonba a római katolikus egyház vagyonát, és abból fizessék ki az államadósságot. A terv éket vert a köznép és a papság őket támogató része közé, mindkét oldalon fokozva az ellenséges indulatokat. A nemzetgyűlés ezután megkísérelte a NagyBritanniához hasonló alkotmányos monarchia létrehozását, de a gyenge és rettegő XVI. Lajos, 1791 júniusában megpróbált megszökni az országból. Varennes-nél elfogták, és őrizet alatt visszavitték Párizsba.

Eközben a franciaországi helyzettől felbátorítva más országokban is, így Angliában, Írországban, a német államokban, Ausztriában, Belgiumban, Itáliában és Svájcban, kőműves alapokon nyugvó forradalmi csoportok alakultak. A feszültség a környező országok és Franciaország között 1792-ig növekedett, amikor Franciaország hadat üzent Ausztriának és Poroszországnak.

Franciaország, egyszerre találva szembe magát egy háborúval és egy forradalommal, a diktatórikus rémuralomba süllyedt. Ebben az időszakban XVI. Lajost, Marie Antoinette-et és még sok ezer, többségében arisztokrata személyt kivégeztek. A jakobinusok - hasonlóan Hitler százötven évvel későbbi lépéséhez, 1791-ben az összes kőműves páholyt betiltották, érdekes módon azért, mert attól tartottak, hogy a szabadkőművesség jelentős szervezőerejét ellenük fordíthatják.

„Konvent, a klubok és a Forradalmi Törvényszék mögött ott volt [...] a mindent irányító legtitkosabb szövetség [...], az az okkult és szörnyű hatalom, mely rabszolgájává tette a Konventet, és amely az illuminátusok legmagasabb fokú beavatottjaiból tevődött össze” - jegyezte meg Webster.

A téma kimerítő tanulmányozása után Epperson is erre a megállapításra jutott. Ezt írta: „ láthatatlan kéz, mely az egész francia forradalmat irányította, az illuminátusok szervezete volt, mely annak ellenére, hogy még csak tizenhárom éve létezett, elég erős volt ahhoz, hogy a világ egyik jelentős országában forradalmat idézzen elő”.
 

A háborúk, felkelések és puccsok egészen addig folytatódtak Franciaországban, amíg egy fiatal tábornok, Bonaparte Napóleon 1799-ben végül teljes hatalomra tett szert. Saját rémuralmát ugyan még évekig gyakorolta Európában, de kijelentette: a forradalomnak vége. Franciaország romokban hevert. Százezrek haltak meg az éhínség, a háború, az erőszak és a guillotine miatt. Gyakorlatilag összeomlott a monarchia és az elpusztíthatatlanok hitt egyház hatalma.

„Így hát 'a civilizáció nagy hajótörése' (ahogy egy kortárs nevezte) során a kabbalisták, a gnosztikusok, és a kereszténység alapjait közel tizennyolc évszázada folyamatosan aláásó titkos társaságok elérték céljukat” -írta Webster.

A nagy francia forradalomhoz hasonló jelentős fordulat elindítása nagy magabiztosságot követelt, melynek forrása talán az új földrész, Amerika volt. Bár az amerikai forradalmat (a franciával ellentétben) nem kizárólag a titkos társaságok idézték elő, a felszín alatt mégis meghúzódtak a titkos társaságok eltérő vallási és filozófiai nézetei. 
 

Csillag Ösvény Jósda