A Merkantil Bank uzsorás Csányi Sándor érdekkörébe tartozó OTP leányvállalat, amely látszólag elsődlegesen járművek és termelőeszközök finanszírozására szakosodott. Azért látszólag, mert a jól csillogó külső mögött a többi bankhoz hasonlatos rothadó, uzsorás, kifosztásra épülő belső lakozik. De ebben semmi meglepő nincs. Azt is tudni kell a Merkantil Bankról, hogy tevékenysége nagy részét engedély nélkül végzi, mert a cégbíróságon bejegyzett tevékenységi körök nem jogosítják fel az ott tevékenykedő bűnözőket ügyleteik jelentős részére.

 

 
A 2000-es évek közepén, Magyarországon – sajnos – felfúvódott a hitelezési lufi, sőt, egészen léghajó méretűvé nőtt. Az időszak jellegzetessége volt, hogy mindenféle állami és felügyeleti kontroll hiányában a lufi növesztésében érdekelt cégek, azaz a bankszektor szabadon garázdálkodhatott, és húzta el az emberek orra előtt a mézesmadzagot. Segítségükre voltak ebben a marketing felkent gurui is, akik beégették a humán processzorokba, hogy a nyugatias életmód szerves része és a jólét megtestesítője a fogyasztás. Na vajon hogyan? Hát persze, hogy a bankok segítségével. Majd finanszírozzák a fogyasztást általuk nulla, vagy minimális kockázatúnak beállított innovatív pénzügyi termékekkel. Neeem, nem hitelekkel, kölcsönökkel, hanem egész új és egészen kedvezőnek látszó, de valójában az ördögtől való valódi szörnyszülöttekkel.
 
A recept, amit a világ vezető gasztronómiai zsenijei is megirigyelhetnének, így hangzik:
Végy egy jómódúnak látszó alanyt. Gerjessz benne fogyasztási vágyat, majd hitesd el vele, hogy fillérekből, de legalábbis értelmileg felfogható összegből megússza az egészet. Ha megjött a kedve, köretként adj hozzá egy pár bitet, igen, olyan számítástechnikait. Ezeket kend be egy kis tranzakció fixszel, meg aláírás javító anyaggal, de eközben ne kelts gyanút benne. Ha mindez sikerült, az elégedett páciens már készen is van, azaz feláldozható az ördög számára. Gondoskodni kell az áldozat még meglévő érzékszerveinek folyamatos tompításáról is. Amennyiben a szakács ügyes volt, a friss ropis extraprofit tálalásra kész.
 
Ez az egész sajnos véresen komoly. A 2000-es évek derekán a mind pénzügyileg, mind jogilag középkori sötétségben tartott néppel, hogy azért a boldogságfaktorukat magasan tartsák, elhitették, hogy a fogyasztás a gazdagság mérőszáma. A marketinges csapda mellé állítottak nekik egy pénzügyi csapdát is, ezért azt is elhitették velük, hogy a nominálisan röhejes keresetüket ellentételezhetik nagy adag, sőt inkább már túladagolt finanszírozással, na de a korábban megszokottnál jóval alacsonyabb, a későbbiekben kifizethetőnek látszó kamatszint mellett. Ezeket használhatják lakás, autó, fogyasztási cikkek megvásárlására.
 
Na de hogyan is működik a hitelezés és pénzkölcsönzés folyamata?

A banknak van valamennyi saját tőkéje és valamennyi betétje. Igazából teljesen mindegy, hogy mennyi, mert annyi kölcsönt nyújthat, amennyit a jegybank megenged. 5%-os kötelező tartalékráta mellett a tőke+betét állomány a folyósított kölcsönök 5%-át kell, hogy fedezze. Szemléletesen: Ha van 5 Mrd Ft tőke + betét állománya a banknak, akkor 100 Mrd kölcsön nyújtására képes. Mert a hatalomtól jó lobbi tevékenységének eredményeként ezt a kiváltságot kapta. Számoljunk: Eddig teremtett a bank 95 Mrd Ft-ot. Emellé előveszik az évezredes innovációt, kölcsönadom az ezüstömet, amit azonnal vissza is vásárolok, ráadásul olyan áron adom és veszem, ahogyan akarom. (ismerős? deviza alapú csalás) A módszer a sötét középkorban volt divatos, de a jogi szakkönyvek „Contractus Mohatrae” névvel említést tesznek róla. Természetesen a tranzakciókat bitekké konvertálják, azaz csak a számítástechnika eszközeivel folytatják, mert bármi történjen is, utólag szinte minden helyreállítható.
 
Egy ilyen feltételekkel kecsegtető környezetben nagyon sokan szeretnének a zavarosban halászni, de a bankárok vannak olyan megfontoltak, hogy a piacot szétosztják maguk között. A jármű- és eszközfinanszírozási szegmensben szép kis tortaszelet jutott uzsorás Csányi Merkantil Bank nevű bűnszervezetének, mert ügyeskedéseik és magas júdáspénzük – tisztességes környezetben üzletszerzési jutaléknak hívják, de ez nem az a világ – által az autókereskedők jelentős részét befolyásuk alá hajtották. Az autókereskedések alkalmazottjait tréningeken oktatták ki a kockázatok elbagatellizálására, a kitérő válaszok technikájára, arra az esetre, ha a leendő áldozatban a legkisebb kétely merülne fel. Az első trükk úgy kezdődött, hogy azt hangoztatták, hogy emberünk beleül az autóba, aláírja a 6 – 10 év futamidejű ördögi konstrukciót, fizeti az egészen barátinak látszó részletet, majd 3 – 4 év múlva lecseréli járgányát egy újra.
 
Második ravasz trükk Merkantil módra: Az általuk szerződésnek nevezett borzadály „egyedi részét” mutatták csak meg a leendő áldozatuknak aláírás előtt, ami vállalhatónak tűnt, de az általános résszel kapcsolatos kérdésre csak annyit mondtak, hogy a budapesti központban megtekinthető. 2005 – 2008. táján azért a „mindent guglizunk” megoldás még jellemzően nem volt ismert, az okostelefonok csak ezután terjedtek el. Na, ebben a dokumentációban kizárólag forint kölcsönösszeget és egy gyenge utalást tüntettek fel az adom-veszem ezüstre. Az általános szerződési feltételeik is megérnek egy misét, legfőbb jellemzője a törvényben lefektetett fogalmak új alapokra helyezése, félremagyarázása, valamint az egész az önellentmondások és törvényen túlterjeszkedések tárháza. Természetesen laikusok, azaz a fogyasztók számára az egész értelmezhetetlen. Még a bíróság is megállapította a kirakatperben, hogy az átláthatóság elvének nem felel meg. Az már csak hab a tortán, hogy az autókereskedésekben a szerződésnek látszó papírokat arra nem jogosultak írják alá, így a legnagyobb értéket az asztal lábának kitámasztásakor képviselik.  
 
A harmadik álságos trükk az áldozatok félrevezetése a negyedéves értesítőkkel. Ez egy igazi ordas nagy csalás. A befizetések ide – oda számolgatásával úgy próbálják az egészet beállítani, mintha a törlesztések hatására a tőketartozás jelentősen csökkenne, de ezzel szemben áll az apró betűs ellentmondás, miszerint nem is annyi az annyi, felmondás esetére a különbözet egy, a tőkéhez hasonló nagyságrendű összeg, amit – szerintük – azonnal ki kell fizetni. Ráadásként küldtek egy csekket „törlesztő részlet különbözet” elnevezéssel egy hasraütésszerű, viszont kellően magas számról. Természetesen az adom – veszem ezüst árának ötletszerű meghatározásával tették mindezt.
 

Szegény átvert áldozatok tömkelege, mert számuk valahol 200 ezer körül becsülhető, nyögi a sarcot folyamatosan. Éveken át. De az ötödik évet letudva következik a következő, a negyedik pofátlan átverés, amikor a jármű törzskönyvét a csaló gyilkos hazaáruló uzsorás Csányi bankja vissza kéne, hogy szolgáltassa. Leginkább azért, mert az áldozatainak tálalt szerződésbe még bele is foglalta. Mindezt önként és dalolva. De ha az átvert ügyfél ezt szóvá meri tenni, annyival intézik el, hogy nem és kész! Elsikkasztjuk, és kész! Mondván, nagy ívből teszünk mi a törvényekre, ha érdekünknek nem felelnek meg. Sőt, hozhatnak velük szemben fogyasztóvédelmi határozatokat is, kit érdekel.
 
Négy súlyos átverés, de kisebbek tömkelegét is elkövetik, sőt, olyan bűncselekmények, mint a lopás, a rablás, a sikkasztás és a kényszerítés is a repertoárjuk részét képezi. Folynak is eljárások ezekkel kapcsolatban, amíg valamelyik beépített emberük az asztal alá nem söpri. Erre az egész hazug bűnöző folyamatra az ügyintézőket is nagyon kiképezték, akik bármikor gátlástalanul az átvert ügyfelek szemébe hazudnak. Amíg előbb – utóbb valaki tettleg számon nem kéri őket.
 
Természetesen biztosítunk lehetőséget a Merkantil Bank részére egy sajtótájékoztatóra a leírtakkal kapcsolatban, amennyiben a szerkesztőségnél jelzik ilyen irányú szándékukat.

 

A videó hosszabb változatban itt megtekinthető: