2021. 10. 20., Szerda
Vendel névnapja

Meghalt Esterházy Péter, akit kötelező volt szeretni vagy gyűlölni

Meghalt Esterházy Péter, akit kötelező volt szeretni vagy gyűlölni
2016-07-16
Meghalt egy híres író, ezért az egyik politikai oldal gyűlölködik, a másik pedig gyűlölködik, hogy miért gyűlölködnek.

Gyorscikk: Molnár F. Árpád
 
Megint meghalt egy híres író, akit az egyik politikai oldal szerint kötelező szeretni, mert aki nem, az szélsőjobboldali vagy náci, a másik oldal részéről pedig kötelező utálni, mert aki nem, az hazaáruló, vagy zsidó hazaáruló.

Mivel egyik idiotizmusnak sem vagyok híve, hanem Esterházy Péterről is úgy vélem, hogy minden normális ember - ha normális - alakítson ki saját véleményt, mint emberről, és még egyet, mint íróról, ezért nekem is saját véleményem van, és nem tűrök el egyetlen begyepesedett idiótától sem semmiféle kötelező - kultúrmezbe öltöztetett népi idióta vagy agyalágyult liberálnáci - véleményterrort. A kötelező jobb- vagy balliberális csordaösztönnel ellentétben nekem most is különvéleményem van, és most sem véletlenül.

Esterházy Pétertől egyetlen könyvet olvastam, mégpedig a 2000-es évek elején, amikor az állandó politikai üldözés miatt már igen kevés időm volt. Amire emlékszem, hogy minden addigitól eltérő stílusú volt, szokatlan, az érzelmeit mélyről és erősen manifesztáló, könyve pedig igen-igen lebilincselő volt, és semmi köze nem volt a magyargyűlölethez, amihez Esterházyt - okkal vagy ok nélkül - kapcsolták és beskatulyázták.

Az egyetlen, amit a jobboldal és a nácik mindig akkora hatalmas nagy gyűlölettel idéztek tőle, az "Így gondozd a magyarodat!", számomra szintén nem magyargyűlöletről szólt, legfeljebb olyan kritikáról, ami azóta a jobboldal és a nácik kvázi összesét is elérte, ahogyan megfogalmazzák a magyarok bénasága, tehetetlensége, idiótasága miatti kritikáikat. Az "Így gondozd a magyarodat!" miatt sem ítéltem Esterházyt sem így, sem úgy, mivel egyrészt ő tudta, mi járt a fejében, amikor írta, másrészt pedig nem vagyok annyira traumás, hogy a pszichiátriában paranoid személyiségzavarként jellemzett tüneteket produkáljam, ahányszor valaki ír valamit a magyarokról. Valószínűleg túl egészséges vagyok ehhez a beteg és paranoid módon agyonfrusztrált társadalomhoz. Ráadásul - a kézírásomból is kiderül - önálló és független elme, akire a csordaösztön nem hat, és nem követő, hanem önálló, szellemileg független, elemző, vezető és feltaláló típus.

Ezért megértem, hogy az emberek majdnem összese a szerint ítéli meg Esterházyt, hogy mind mond a balliberális vagy szélsőjobboldali, pártidióta, szervilis, önálló gondolatokra képtelen sajtószenny. És megértem, hogy eddig is és eztán is azok fognak a leghangosabban utálkozni a másik oldal ellen, dicsőítve vagy elítélve Esterházyt is, akik soha nem olvasták egyetlen könyvét sem.

A többség önhitt és népi elvakult nézőpontjával ellentétben nem vagyok elég tájékozott, hogy megítéljem Esterházy Péter személyiségét és írói tehetségét. Csupán egyetlen könyvet olvastam tőle, tehát végtelenszer többet, mint azok tömegei, akik viszont kompetensnek tartják magukat, hogy ítélkezzenek és gyűlölködjenek. Az az egy könyv pedig, amire volt időm Esterházytól, az a könyv feledhetetlen, különleges és nagyszerű volt.

A többi könyvről majd akkor, ha azokat is elolvastam. De ahogy orbán viktor bűnözői munkásságát elnézem, a legkisebb dolgom is nagyobb marad annál, semhogy ezt megtehessem.

Esterházy Péter 2016. július 14-én halt meg.
 
 

Csillag Ösvény Jósda