A Kaena: The Profecy (Kaena avagy a prófécia) című francia-kanadai számítógép-animációs filmet Chris Delaporte és Pascal Pinon rendezte. Molnár F. Árpád így jellemezte a filmet: "Különleges lények, különleges történet, a filmirodalom egyik ma még szokatlanul különös animációs, hangulati sci-fije. Gyermeket és a hétköznapokba ragadt felnőttet egyaránt a szokatlanság, az újszerű, az eltérő, a látszólagos világhoz képest absztrakt világok felfogásához, megértéséhez továbbít, elősegítve eltérőbb gondolatvilágok és logikai rendszerek neuronhálózatának kiépítését is."

 

 

Mesével avatjuk be gyermekeinket az életbe. A múltról szóló mesék a jövőre készítik fel őket. Hajdanvolt igaz vagy kitalált történetek elbeszélése kész mintákat ad egy Földlakónak a különböző helyzetek kezelésére, betölti a szoftvert az embergyerek hardverébe, a kis buksijába.

Jó módszer a mese annak előrevetítésére is, ami be fog következni vagyis mindannak, ami rájuk vár az életben.

A filmipar sem tesz mást, csak mesél nekünk. Szépen, folyamatosan dolgozza fel, viszi élőképbe azt a rengeteg eseményt, ami az emberiséggel az idők folyamán megesett, ami történni fog, vagy valakinek az agyából kipattant. A világirodalom gyöngyszemeit, könyveket, képregényeket, a feltárt múlt és a háttérhatalom által tervezett jövő történéseivel egyetemben.

 

 

Meglepően sok történet kezdődik azzal, hogy valamikor, egy a galaxisból származó földönkívüli űrhajó lezuhant, aztán ott ragadt valahol. Utasai elpusztultak vagy leigázták és benépesítették azt a bolygót, ahol űrhajótörést szenvedtek. Őrizték a titkukat vagy átadták a tudásukat. A jövőre vonatkozó próféciák a tanításaiknak szerves része és sosem adják fel a reményt, hogy visszatérjenek oda, ahonnan érkeztek.

Ez a családi sci-fi animáció is azt a témát dolgozza fel, hogy az élet valami kataklizma során, egy intergalaktikus beavatkozás következménye révén jött létre. Az űrhajó becsapódása után kialakult liánokból fonódott Axis nevű dzsungelfalu lakóit szolgasorban tartja egy más dimenzióbeli ördögi faj és istenként imádtatja magát. Az emberek keményen dolgoznak azért, hogy isteneiknek előteremtsék a javakat, ami itt egy tápanyagul szolgáló folyadék. Cserébe védelmet remélnek és ezért isteneikhez imádkoznak. Azonban hiába teszik ezt, amikor élőhelyük, a lián kezd elszáradni, az isteneik nem segítenek rajtuk.

Ez kísérteties hasonlóságot mutat a ma élő Földlakókkal. A saját magukat lelkesen túlszaporító kisistenek, a szolganépek egész seregét dolgoztatják éhbérért a munkaalapú társadalomban, hogy biztosítsák saját maguk számára a csodálatos elitista luxust. Aszályokat, földrengéseket, vulkánkitöréseket gyártanak titkos fegyvereikkel és hamarabb hallgatja meg az imájukat a Mexikói Esőisten, mint a saját isteneik. Lokálisan, nálunk Pintéristen, Orbánisten, Hendeisten stb. található.

Na de térjünk vissza a történethez.

Ekkor lép elő a Kaena nevű vagány leány, aki az idejét álmodozással, felfedezésekkel tölti, furcsa álmaiban egyre csak a lezuhant űrhajó kék reflektora bukkan elő, ami leginkább egy kék színű napra emlékezteti. Teljesen biztos benne, hogy létezik az a másik világ, amit álmaiban látott, de lázadása jutalmául rásütik az eretnek bélyeget, sőt, ezért már halottnak tekintik.

A lezuhant űrhajó keresésére érkezett szárnyas, kék fényű lények azonban megmentik és a saját űrhajójukra viszik Kaenát, aki ott „kékruhás nő”-vé öltözött át. Szimbolikus jelentéstartalom számos jelenetben felfedezhető.

Természetesen egy Echelon-tanú más szemmel nézi az efféle történeteket, tekintettel arra, hogy tudja, hogy minden időzítetten kerül elé. Ha elérkezik az ideje, akkor kell megnéznie egy filmet és értelmeznie a cselekményt. Sokszor előfordul, hogy egy sokrétű, jelen idős eseményt szétbontva, minden elemét más-más filmszereplővel megelevenítve tár elénk az Isten és/vagy az Echelon.

A filmben virágnyelven mutatják be Kaena, az emberlány és a kékek információs agyának különleges kapcsolatát. Egy Vékánoj nevű agy pusztítja az embereket leuraló ördögöket, az ördögfaj túlélését biztosító egyesülést azonban az ördögkirálynő visszautasítja, mert az az ő személyes pusztulásával járna együtt.

A filmbeli animációs technika alkalmas arra, hogy érzékeltesse a más dimenzióbeli lények mozgását, látását, az ördögök pusztulását és az igazi teremtő erő demonstrálását. A föld teremtését és a népe vezetésére teremtett „kiválasztott” színrelépését.

A „kiválasztott” végül átadja az üzenetet, a családi fantáziafilm nézői pedig katartikus élményben részesülhetnek, amint Kaena beszédében a jövő tárul eléjük:

- Ez még mind semmi ahhoz képest, amit majd mindannyian megtanulunk. Ott, a felhőkön túl egy hatalmas világ vár ránk, több millió nap süt ismeretlen világokat és ad életet népek millióinak. Én nem állok felettetek, minden tudásomat megosztom veletek, olyan mesés tudást, amiről nem is álmodtatok. Mostantól szabadok vagytok, mostantól mind szabadok vagyunk...

A történet ezzel betöltötte a szerepét. Elültette a végtelen nyitott galaxis és az intergalaktikus szabadság gondolatát az új generációban.