Most van az érettségi időszaka a vele párhuzamos teátrális ballagással, a fent idézett dalszöveg hangos éneklésével.

 

Mi ez? Mi van? Miért van? Évnyitó, évzáró, ballagás: "Filiszter leszek magam is"... Tudja valaki mit jelent a fülbecsengő sorban a "filiszter" szó?

 

Énekeltük, éneklik büszkén a búcsúzó (brr, de negatív kifejezés) diákok... Hát ezt jelenti a filiszter: bugris, nyárspolgár, korlátolt gondolkodású, kispolgár, „istentagadó”...

 

Nem véletlenül programozzák be ezt az amúgy is taszító, életellenes szöveget... Mintha temetésen lennénk ballagáskor. Mintha az iskola és a cimborák lenne az, amiért élünk, amitől fájdalmas búcsúzni. Mert kimondatják, hogy ez a búcsú. Miért kellene a cimboráktól búcsúzni?

 

Én mindig közönnyel ballagtam... Ahogy visszagondolok a 15 év tanulmányi időszakomra elfog az undor, hogy miken kellett részt vennem, mert vagy kötelező volt, vagy megfelelni kellett. Mindig csak a végét vártam mindennek, hogy szabad legyek. Általában előtört a megfelelési kényszer belőlem, így nem lehettem önmagam. És most, hogy gyermekeim vannak újra és újra jönnek ezek a frusztráló, semmire való, fárasztó, mesterségesen létrehozott kényszerek mind szülő, mind - ahogy tapasztalom - a gyerekek számára. Évtizedek óta nem érzek változást a rendszerben...

 

Pedig lehetne ezt másképpen is csinálni! Úgy, hogy boldoggá tegyen mindenkit, könnyedén, színesen, kötelezettségek nélkül. Enélkül meg anélkül, úgy, hogy önmagunk lehessünk, azok akik vagyunk, szerepek nélkül. Vannak jó példák, kivételek, csak kevés.

 

Miért van például érettségi?

 

Rémálmaim vannak, ha csak rá gondolok... Aztán volt egy lehetőségem 1989-ben: OSZTV (országos szakmai tanulmányi verseny) ötödik helyezést értem el, miniszteri kitüntetéssel és választhattam(!), hogy egyetemen vagy főiskolán folytassam a tanulmányaimat felvételi vizsga nélkül! Én a főiskolát választottam, mert szakmailag (ruhaipar) ez volt hazánkban a legmagasabb szintű képzés - mindent tudni akartam. Hihetetlen volt a győzelem - lebegve mentem a kitüntetésemért - és ez kivételesen egy szép emlék! Nem éreztem magamat kényszerpályán és ez sorsdöntő sikerélmény volt!

Adjuk meg gyermekeinknek a választási lehetőséget és ne kényszerítsük őket bele abba, amit nem akarnak. Ha megtehetjük - mert nem tehetjük csak úgy, társadalmi kötöttségek nélkül.

 

Ha szabadabban és több dologból választhatnánk, akkor robbanásszerűen nőhetne a minőség. Az emberi tudás minősége. 

 

Ha valaki igazán művelt szeretne lenni, akkor vélhetően igyekezete van arra, hogy azzá váljék. Én nem kényszerítem a gyerekeimet arra, hogy tanuljanak jobban és jobban, hogy pl. kitűnők legyenek, vagy valami feltételhez kötöm a tanulást. Teljesítenek, amennyit teljesítenek, ha nem teljesítenek, akkor nem teljesítenek.

 

Próbálom ellensúlyozni a gyermekeimre eső nyomasztó terheket, amennyire lehetséges.

Miért van ilyen oktatáspolitika, egészségpolitika, kultúrpolitika? Mélyrehatóan lehetne elemezni... Egy magyarázat jutott rögtön eszembe: a rombolási szándék.

 

- MM -