Domján Tibor, Budapest
Közben persze éppen tüntetnek az orvosok, mert kevés a pénz. Melyik pénz kevés, a fizetésük, vagy amit a borítékokba kapnak? Netán az gyógyszercégek orvoslátogatói büdzséje lett kisebb, és az egyéb juttatások mellett, már évente csak egyszer viszik őket síelni meg nyaralni, mondjuk továbbképzésnek vagy tudományos konferenciáknak álcázva? Had kérdezzem meg, amikor alig van itthon orvos, a betegek száma viszont nem csökkent, sőt növekszik, akkor vajon ki nyalja föl a hálapénzeket? Mert valaki elteszi az biztos, ráadásul adómentesen, a kuncsaft viszont ritkán gyógyul meg.
Mindezt persze felesleges firtatni, ezért nézzük inkább, hogy miről is van szó?
Egy kutató orvos, számos világszinten is kiemelkedő elmélet, sőt, megvalósított eredmény után, olyan áttörést ért el az emberiség, de főként inkább a gazdag nyugati társadalmakat fenyegető koleszterinproblémák kezelésében, ami után nyugodtan kijelenthető, hogy alkalmazásával az idősebb generációk egyik legfőbb egészségügyi problémája, sőt, a problémákért felelős okok jelentős része kiküszöbölhetővé válna.
Mivel a professzor felfedezése már évtizedek óta nyílt titok, ezért se szeri, se száma azoknak a befolyásos politikusoknak, köztisztviselőknek, orvosoknak, művészeknek, vállalkozóknak akik különböző ígéretekkel, közbenjárással kecsegtették, amennyiben rajtuk is segít, tehát hozzájuthatnak a szerhez.
Többek között ez is az oka annak, hogy ennyi semmitérő, hazaáruló, gerinctelen, mocskos szemétláda ilyen jó egészségnek örvend. Mindezek ellenére, amióta az állam beleakasztotta a fogát a professzorba, nem akadt jóformán senki, aki nyíltan kiállna azért az emberért, akinek azon túl, hogy az átlagon felüli életminőségét, nemegyszer életét köszönheti, még évi több tízezer honfitársa életét is megmenthetné, vagy egészségi állapotukat jelentősen javíthatná.
Természetesen, felkötni való szarházi volt az a minisztériumi államtitkár is, aki miután hozzájutott a szerhez, azt találta mondani, hogy csak nem gondolja komolyan a professzor, hogy ez mindenkinek jár, hiszen mitévő lenne a nyugdíjkassza, ha az állampolgárok java része megérné a békés öregkort? (Amelyik pedig megéri, az nem javarészt gyógyszerre költené - teszem hozzá)
Mégis, a világ több tájáról jelentkeztek már gazdag üzletemberek, meg nagy valószínűséggel komoly gyógyszermultik strómanjai is, akik súlyos euró vagy dollármilliókat kínáltak a receptért, hogy aztán még jobban meggazdagodjanak azon, hogy kizárólag gazdag embereket gyógyíthassanak meg horror árakon, vagy éppen bedobják a széfek mélyére, oda, ahol az egyéb emberiség és világmegváltó szabadalmak garmadája lapul, és ami ha rajtuk múlik, soha, de soha lát napvilágot.
Ahogy már korábbi cikkünkben is említettük, nem kizárt, hogy Welsz Tamásnak is ebből a megfontolásból kellett meghalnia - mert bár a parlamenti maffiapártokkal, kívülállóként való illegális üzletelgetések már önmagukban életveszélyesek, lásd: olajügyek, EMIR kódok, stb. - semmi nem fogható ahhoz a szinthez, mint amikor valaki közvetlenül vagy közvetve, akarva vagy akaratlanul, üzleti vagy humanitárius megfontolásból, de pozitívan járulna hozzá, évi több tízezer magyar átlagpolgár életminőségéhez, egészségéhez, vagy egyáltalán az életben maradásához.
Pedig, hamarosan eljön az ideje annak, hogy a nemzetünk valódi ellenségeit - Széchenyi után szabadon - a nemzet a megérdemelt helyére, tehát a pokol fenekére küldje, tehát aki a magyarság becsületes boldogulásának útjában áll, veszélyezteti, akadályozza, sőt a rendre a kipusztással fenyegeti, nos az ne éremeljen életet, életteret, a Kárpát-medencében legalábbis semmiképpen.
Ui.: Aki pedig ismételten vágyat érezne ahhoz, hogy kikezdje a professzort, legyen az illető politikus, rendőr, ügyész, bíró, közhivatalnok, egészségügyi ellenőr, vagy akár csak egy nyomorult névtelen feljelentő, arra bizony - ahogy a Molnár szokta mondani - rászállunk mint légy a szarra, és azt is megbánja, hogy a világra jött!
