Túlevésről már mindenki hallott, sőt, a saját bőrén is tapasztalhatta az

eredményét, de túllégzésről annál kevesebben. Pedig mindenkinek van sűrűn sóhajtozó vagy horkoló ismerőse, vagy olyan, aki a mondókáját egy nagy lélegzetvétellel kezdi. A szipogás, a gyakori ásítás, a zihálás vagy a pihegés is az abnormális légzés vagyis a túllégzés jele. A sokat beszélők és a túl melegben alvók is veszélyeztetettek.

Ha rosszul lélegzünk, könnyen megbetegedhetünk, de a légzésmód változtatásával csodákat lehet művelni a testtel és a lélekkel. Nem kell ahhoz jóginak lenni, hogy a lélegzetvétel visszatartásával, sebességének és intenzitásának variálásával kigyógyítsuk magunkat légúti nyavalyáinkból - legyen az asztma, idült hörghurut vagy csak sűrű megfázás és orrdugulás. .

Enyhe légszomj előidézésén, a belélegzett levegő mennyiségének csökkentésén alapul a forradalmian új Buteyko légzésterápiás módszer. A túllégzésről leszoktató módszer olyan finom, apró lélegzetvételekkel történik, mintha egy az orrunk előtt levő tollpihe mozdulatlanságát kellene garantálnunk.

 

Szoktassuk rá magunkat az orron keresztüli lélegzetvételre, mert a szájon keresztül vett túl sok levegő felborítja a biokémiai egyensúlyunkat, túlságosan lecsökken a széndioxid-szint a szervezetünkben és a sok oxigén ellenére  krónikus betegségek jelentkezhetnek, az asztmától a magas vérnyomásig.

 

A gyógyító légzéstechnika lényege, hogy igyekezzünk a légzésünket lenyugtatni.

Feszültség esetén se nagy lélegzeteket vegyünk, hanem csillapítsuk le a légzésünket, amivel a stresszt is kiválóan tudjuk oldani.

 

A zaklatott, ingerlékeny ember túllélegzik, az asztmások egyre jobban kapkodják a levegőt, amire aztán jön a roham. Előzzük ezt meg  a lassított légzéstechnikának a begyakorlásával.

A felületes légzés a helyes légzés.

 

Lao-ce szerint: "Az okos ember úgy lélegzik, mintha nem is lélegezne."