Talán a feldobottság a legjobb szó arra a hangulatfokozásra, a minden befogadására képes (lét)állapotra. Önmagadtól gerjedve ráhangolódsz a két lábon járó repülésre, ez elengedhetetlen a nyitottsághoz. Mintha a mogorvaság zárt sötétségéből mozdulnál át megfékezhetetlenül egy vidámabb fényességbe. Teljes erőddel ellenkezhetsz, csak azt éred el, hogy nem ér fülig a szád és a kacagástalanság minden másodperce több órás küszködéssé alakul. A feltétlen megbocsátás elemi ösztönöddé válik, hiszen minden negatív pozitívvá lesz. A pozitívból negatívat csinálni eszedbe se jut. Az emberiségellenes, globális bűnök csöppet sem zavarnak, mert ezek ellen - a vidámságoddal párhuzamosan előtörő képességrobbanásoddal felvértezve - azonnal felveszed a harcot. Ehhez a leghatékonyabb stratégiát használod, azaz egyenletesen elosztva, mindenhol és mindenkor a lesúlyozott állagot emeled légies könnyedségeddel és harmonikus nyugodtsággal érzed, hogy a mocsárból fölfelé moccan a biomassza…
2. Védettség
Lehet hideg vagy forróság, komfortosan érzed magadat. Lehet elviselhetetlen zaj, sohasem süketülsz bele. Lehetsz éhes, szomjas, még hetekig bírod így, és a továbbiakhoz is elég lesz pár gramm vagy csepp élelmiszer, amit csak azért veszel majd magadhoz, hogy ne szúrja ki a környezeted, hogy a semmiből is a végtelent hozod ki.
Kizárt, hogy megbetegedhetsz, vagy ha eddig beteg voltál, akkor most már ne lennél makkegészséges. Pilleaurád tökéletesen oltalmaz.
3. Képességrobbanás
Mérgezhetetlen, sérthetetlen entitásként örökké rezegsz, kérdezhetnek bármit tőled, nem tudsz felsülni. Az univerzális biotechnológiai kísérlet szenvedő bolhájából teremtő erejű csúcslénnyé fejlődsz. Bármire kell választ adnod, másnak vagy magadnak, visszatarthatatlan a csodálkozásod, mert annyira kézenfekvő. „Nem érted?...” - és már olvasod is be az eléd egyébként ki nem írt, de beléd teljesen betöltött, precíz választ. Az adatbevitel az agyadba ahhoz fogható, ahogy egy pendrive-ról töltik be a rengeteg információt a PC-re, csak itt nem kell várni, mert a tudás azonnal és tökéletesen rendelkezésre áll. Nemcsak egy kapcsolódási csatornán keresztül, mert bármely érzékszerved USB∞, azaz fénnyel, színnel, hőmérséklettel, rendezett alakzatokkal, hanggal, ízzel, szaggal, tapintott felületekkel, érzékelt közegellenállással minden átjön. Eltűnnek a kérdőjelek és minden lehetséges lesz. Megfejtesz minden jelet, minden kódot. Rájössz, hogy a beszéd szűk keresztmetszete a gondolatnak, alkalmatlan arra, hogy ezzel add át pezsgő élményedet.
Ritmikus, életszerű táncmozgásba kezdenek végtagjaid, hiszen milliárdszoros lassítással modellezed az áramló energia sajátos hullámterjedésének amplitúdóját. Nincs az a mese vagy fantáziavilág, aminek ne lenne előtted azonnal elterülő világa és ne ugorhatnál belé egy csobbanás nélküli csukafejest. Azért, hogy átitatódott tested legyen a bizonyíték: „Hát persze, hogy létezik!”. 3000-re tuningolt IQ-d időveszteség nélkül beavat az elképzelhetetlenbe, ki-be ugrálsz élőlények testnek nevezett határain térben és időben, mindenhatóan. Növények, állatok, emberek, felsőbbrendűek, otthon vagy mindenhol.
Együtt lüktetsz a nagy közös, örökké létezővel. Nem árthatnak hypernovák irtózatos robbanásai, fekete lyukak fényt is magukba szívó vonzásai. Az arányok - azaz a billiószor nagyobb vagy kisebb, az évmilliárdokkal előtti vagy utáni, itteni vagy terrafényévekkel távoli - értelmüket vesztik, mert rájössz, az egész nagy tágulásnak vagy aprózódásnak egy a vége. Egy. Belülről nyomja a hátad. Egy, aki van. Egy az egész mindenség, nincs az, nincs ez, nincs ő, nincs ők, nincs én. Nagyon fontos: nincs én. Egy van, mi vagyunk, azaz az Egy. Naná, hogy az Isten!
Az álomban egyszer csak észre veszed, hogy le kellene feküdni, mert eddig persze, hogy nem aludtál. Kimész az ajtón, éjszaka van, a hőmérsékletet nem érzed, de magadra parancsolsz, hogy a tested ne világítson, mert érzed, ha akarnád, akkor fénycsóva lehetnél.
Hülyén nézne ki, ha a szomszéd rád hívná a tűzoltókat. Felnézel a csillagos égboltra és csettintesz. Galaxisokat teremtesz, múltban, jelenben és jövőben. Ezek után történik csak a csoda; megunod az emberfeletti lét korlátlanságát. Bemész aludni, visszasüllyedsz a hétköznapok bezártságába.
Még érzed a koponyádban, hogy ürít a processzor. Másnap már normalizálódik humanoidra szűkített érzékelésed, de tudod a lélek mélységét, érted a lényeget. Érted a Lény Eget…
