2017. 12. 12., Kedd
Gabriella névnapja

KÚRIA UTÁN, SZABADON

KÚRIA UTÁN, SZABADON
2017-11-30

Alábbi írás a múlt heti „Gyermekeinkben a jövő!” című konferencia jegyében is született, ahol a család szentségébe rendszerint beavatkozó állami szervek delegáltjai – még ha nem is gondolták komolyan – folyamatosan hangsúlyozták a szülők visszajelzéseinek fontosságát. Biztatásul még Salamon Béla örökbecsű filmrészletét is kivetítették a csak elvétve jelen lévő szülőknek:
"Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!"

 

Nagy Sándor (Naleksz) élménybeszámolója

Elkaszáltak.

Magunknak is köszönhetjük (helybe mentünk pofonért), mert ez az ügy csak az elutasított védőoltás alóli mentességi kérelmünk (amiben ráadásul egészségesnek tudottnak nyilatkoztuk az akkor még nem is vizsgáltatott lányunkat, amit ismételten fejünkre olvastak, de megint úgy, hogy elhallgatták az azt követő félmondatunkat, hogy "csakúgy, mint M. Adél (oltásáldozat) szülei az oltás előtt"...) Fővárosi Bíróság 13 hónappal ezelőtti törvényességi felülvizsgálat-ítéletének ismételten csak Kúria általi törvényességi felülvizsgálata volt.

Az egész "tárgyalás" úgy kezdődött, hogy szokásjoguk alapján figyelmeztettek, hogy meg se szólalhatunk, csak a jogi képviselőnk (erre hogyan varrna gombot Salamon Béla?).

Egyetemes emberi jogot a Kúria nem szándékozik ilyen - nekik bevallottan egyszerű - ügyben alkalmazni, hiába hivatkozott rá az ügyvédünk, tabuként kezelik, mintha ki se szabadna ilyen fogalmat mondaniuk. Feltételezhető, hogy a Kúria jogászai sem olvasták még sohasem a 2005-ös Unesco nyilatkozatot, olyanok tehát, mint a kalapács nélkül dolgozó ácsok, vagy a gyalu nélkül melózó asztalosok. Tákolni, rombolni tudnak, építeni, alkotni nem. A tisztességes eljárás az lenne, ha az egyetemes emberi jogok relevánsak lennének, mert így a jogalkalmazás olyan, mintha lenne a világegyetem és egy attól független, más dimenzióban lévő, ÁNTSZ bugyor.

A kötelező védőoltásokkal kapcsolatban az évente frissülő Módszertani Levél és az NM rendelet (egyik se törvény) szerintük rendben van, állampolgári jogok korlátozására alkalmasak. Gyógyszer biztonságát vagy ne adj' isten gyereket vizsgáló, rendszerrel szembeni igényt pedig ők, fő jogászokként, nem jeleznek sem a hatóság felé, pl. úgy, hogy új eljárásra szólítják fel őket, sem az Alkotmánybíróság felé, hogy a 2007-es legutóbbi és egyre inkább tarthatatlanná váló "minden úgy jó, ahogy van" állásfoglalásukat írják felül, mert időközben komoly aggályok léptek fel. Az AB érvelésével szemben azonban a gyereknek nem az oltás megkapásához fűződik érdeke (mindezt úgy, hogy az egészséges szervezetébe kórokozókat injektálunk, megkerülve az immunrendszer bástyáit), hanem az egészségének a megőrzéséhez. Vicces volt hallani az alperes (ÁNTSZ) jogászának fejtegetését, hogy az Alkotmánybíróság nyomon követi a történéseket, és ha látná hogy baj van, biztos már lépett volna.

A tanácselnök bíró indokolás nélkül, kerek-perec megtagadta jogi képviselőnk azon kérését, amely azon iratok ismertetését kérte, amelyek alapján megtagadták a párhuzamosan futó eljárásokból tett végrehajtás felfüggesztését kérő beadványainkat. Miközben családunk adatait össze-vissza jelentgetik a hátunk mögött a hatóságok, saját ügyünk irataiba mi bele se tekinthetünk, ezt egy bíró önkényesen bármikor megtagadhatja.

Ezek után a tanácselnök a teljesen logikus gondolatmenet szerint felépített, családot védő beszédet rombolta többször is a "Hogy jön ez ide?" beszólásaival, nem hatotta meg az sem, hogy a legismertebb hazai védőoltási tanácsadó orvos ellen etikai vizsgálat van folyamatban vagy hogy igazi terrorcselekmény a végrehajtás, azaz a rendőrök jelenlétében, gyerek és szülő akarata elleni, fokozottan veszélyeztető oltással elkövetett erőszak. Sem értelmi, sem érzelmi síkon nem kívánt egy bizonyos szint felé emelkedni, pedig az is nyilvánvaló, hogy semelyik(!) gyártó sem garantálja a védettséget oltás után, sőt azt sem tudja megmondani, hogy mi lesz a hatása, illetve mellékhatása, így az oltás kimeríti az emberkísérlet fogalmát is.

Közben felbőszülve gondoltam egy nem túl udvarias tettet és tervemnek megfelelően ki is szúrták, hogy fotózok (az egyik szélső bírónő motyogva megbökte a középsőt – ahogy egy kisstílűséget kidomborító csehszlovák filmben).

Mint ördögök a tömjénfüsttől, teljesen megzavarodtak, még olyat is megtettek így, amit talán eszük ágában sem volt mindvégig megtenni, szemkontaktusba léptek velem.

A bírónő azonnal mondta, hogy nem a média képviselője vagyok, töröljem ki a képeket. Erre én vitába szálltam vele, hogy, de, újságíró is vagyok. Erre mondta, hogy nem újságíró, felperes vagyok, mert nem mutatkoztam be, mint újságíró. Erre mondtam, bocsánat, ezt nem tudtam, nem szoktam Kúriára járni, de akkor bemutatkozom, mint újságíró, és engedélyt kérek fotózásra. Ezt is indokolás nélkül, azonnal megtagadta, és figyelmeztetett, ha még egy fényképet készítek, megbírságol. Ennyit hát a sajtószabadságról és Kossuth Lajos idézetéről:

"Adjatok nekem bírákat, aminőket akartok, legyenek hanyagok, legyenek részrehajlók, legyenek megvesztegetve, legyenek ellenségeim, nem bánom: csak azt engedjétek, hogy semmit se tehessenek másként, csak a közönség szeme előtt”.

Szerencsére a tárgyalóteremben jelen voltak érdeklődő, hétpróbás szülők, így ezt a nem elfogadott jogfosztást, ha nehezen is, de könnyebb volt elviselni.

A Kúria három bírónője közül a középen ülő beszélt, kezeit mosó Pilátusként az eljárás korlátozott hatékonyságáról győzködött minket, így „az orvos nem jogász, a jogász nem orvos” közhelyes tényállást ránk terhelte.

A Kúria döntésének értelmében a hatóságok részére semmi, a családnak viszont felróható, hogy a halálos kockázatú oltás mentesítési eljárásában nem bizonyították gyermekük egészségének katasztrofális állapotát orvosi kontraindikációval (csak egy konkrét esettel az MMR oltóanyag halálos kockázatát – persze ezt nem szándékozott a bírónő megemlíteni).

Az már megint egy másik kérdés, hogy a legnagyobb jószándékkal sem lehet orvosi véleményt szerezni, mert az orvosokat megfélemlítették (itt sérül az eljárásban az ő alapvető joguk is a lelkiismeret szabadságához, így aztán kizárt a szakmai körültekintés lehetősége). Persze ez sem érdekli a bírákat.

Jó kis időutazás volt, és itt időben visszafele nem e tárgyalást váró 13 hónapra, hanem sajnos történelmi sötétségekbe penderítő évszázadokra gondolok.

A károsított gyerekgenerációk hivatalok által értelmezett faját is próbáltam magamban definiálni már hazafelé a 2-es villamoson, legkevésbé sem az ember jutott eszembe.

Mi, pereket vállaló szülők, pedig azon típushoz tartozunk, akik nem züllenek vagy eszementen szórakoznak, hanem alulról indított kezdeményezéssel azért költik a pénzüket, fogyaszttatják életenergiájukat, hogy a jövőben az ügyintézők számára a Családok és a gyermekek biztonsága fontosabb legyen, mint a munkahelyük biztonsága.

Gyermekeinkben a jövő!

 

Nagy Sándor (Naleksz)

2017. november 29.

Csillag Ösvény Jósda