A pénzeket egy egyszerű, korongolt agyagedényben rejtették el, melyet egy kis fedővel zártak le. A megtalálás során az edény megsérült, de teljesen rekonstruálható. 1000 darab átvizsgálása után a régészek az alábbi uralkodók érméivel találkoztak:

• I. (Öreg) Zsigmond (1506-1548) lengyel király,     
• II. Zsigmond Ágost (1548-1572) lengyel király,
• Báthory István (1575-1586) lengyel király,
• Brandenburgi Albert (1525-1568) porosz herceg,
• II. Frigyes sziléziai herceg (1488-1547) (Lechnice-Breh),
• Johann sziléziai herceg (1535-1571) (Brandenburg-Kustrin).

Csak lengyel veretek! Ez adja a lelet különlegességét.

A szolnoki DAMJANICH JÁNOS MÚZEUM kollégája, Nagy Zsolt már el is vitte a kunmadarasi éremkincs hírét Lengyelországba. A krakkói konferencián - International Numismatic and Economic Conference, amelynek latin jelmondata "Pecunia Omnes Vincit.", azaz "Pénz felülír mindent." - igen nagy sikert aratott a szenzációs leletegyüttesről szóló előadása.

Kunmadaras nevét első ismert birtokosáról, a Madaras nevű családról kapta.
Nevének története az alábbiak szerint alakult:

• 1391: Madaras,
• 1439: Madoras,
• 1535: Kunde Madaras,
• 1557: Madarász,
• 1618: Modoros,
• 1799, 1808, 1836-1863, 1882, 1900: Madaras,
• 1773, 1786, 1828: Madarász,
• 1873: Madaras vagy Kunmadaras,
• 1882: Nagy - Kun - Madaras,
• 1895: Jász - Nagy - Kun - Madaras;
• 1901-től: Kunmadaras.

Mátyás király idejében már Madarast Kolbászszékhez tartozó kun településként tartják számon.

1567-ben az egri vár összeírói 21 telkes jobbágyot, 5 zsellért és 3 kapitányt találnak a faluban, ami arra utal, hogy itt is a kunoknál szokásos katonai mintára szerveződött a helyi társadalom.
Szolnok eleste (1552) után a török közigazgatási besorolás szerint Madaras település a szolnoki várhoz tartozik.

1571-ben Madarason 26 házat, Fábián-Sebestyénben 20 házat és 1 templomot említ az összeíró.
Egy évvel később Madarason 29 telkes jobbágyot és 5 zsellért írtak össze.

A XVI. század legvégén kezdődő tizenöt éves háború során több környékbeli település is elpusztult, ám Madaras minden bizonnyal kisebb veszteséggel vészelte át ezt az időszakot, hisz laposokkal, vízborította területekkel körülvéve aránylag védett helyen települt, sőt a mocsárvilág még a menekülésnek is kedvezett. Ekkor rejthette el gazdája az ezüstpénzekkel tele edényt.

1602-ben Madaras a túri református egyházmegye nyilvántartásában szerepel, tehát lakott hely volt.
A helységben 1663-ban már református templomot építettek, de ekkor valószínű, hogy már senki sem tudott a most megtalált, elrejtett agyagedényről.

 

Forrás:

Különleges ezüstpénz lelet Kunmadaras határából

 

Nagy Sándor

Soroksár, 2018. május 31.