Elmesélem, hogy mit tettem, aztán mindenki a maga belátása szerint ítélkezzen felettem, bűnös vagyok vagy áldozat. Belesétáltam a „deviza” néven emlegetett csalás sorozatba, mert naivan azt hittem, hogy amit a banki ügyintéző mond, az igaz. Elég hamar a duplájára nőttek a törlesztő részletek, és gyorsan elkoptatták a folyószámlámról a teljes bevételemet. Meg akartam szüntetni a bankkártyámat, de nem engedték, mert hozzá tartozik a bankszámlához. Meg akartam szüntetni a folyószámlát, de nem engedték, mert hitel kapcsolódik hozzá. Ahogy a fizetésem megérkezett, a következő másodpercben már volt, nincs! Egyetlen pillanat alatt megoldottam ezt a kérdést, mert a munkáltatómnál megszüntettem a bankszámlára utalást, és postán kértem a fizetésemet. Miután elzártam a pénzcsapot, a bank elég gyorsan elhárította az akadályt a bankkártya és a folyószámla megszüntetése elől, és ő mondta fel a számlámat. Azóta is levelezgetünk egymással udvariasan, ahogy illik. Én nem fizetek, ő behajtókat küld rám, én elküldöm őket, ők is küldenek néhány levelet, arra is válaszolok, aztán jön a fizetési meghagyás, azt kifogásolom, újabb levél, perré alakulás, majd jön a tárgyalás. Mert szerintük tartozom a folyószámla hátralékos összegével. Szerintem pedig nem tartozom, mert ők generáltak rajta fél milliós negatív egyenleget, mert abból utaltak saját maguknak törlesztő részleteket a „deviza” kölcsönükre, aminek köze sincs a devizához. Közel három év nem fizetés után most már a „deviza” nevezetű találmányukat is hajlandók voltak felmondani. Megérkezett a közjegyzői okirat, hogy a bank megbízásából a közjegyző okiratba foglalja a korábban okiratba foglalt kölcsönszerződés felmondását. Hurrá!
Élve a szabad véleménynyilvánításhoz való jogommal, megírtam a közjegyzőnek, hogy miért nem voltam hajlandó tovább fizetni az uzsorakölcsönt. Felhívtam a szíves figyelmét néhány tényre, ami a szerződéssel kapcsolatban azóta megvilágosodott előttem. Ugyanis a részletes elszámolást követően végre módom volt összehasonlítani az addigi teljesítést az eredeti megállapodással. Most nem részletezem, hogy milyen furcsaságokra bukkantam, de mindenkinek ajánlom, hogy olvassa át alaposan az eredeti szerződését, és látni fogja, hogy hol van a bizonyíték a bank disznóságaira! Van bőven!
Az elszámolást sem volt egyszerű megszerezni, mert hiába írtam többször is banknak, nem küldte meg. Kénytelen voltam személyesen bemenni érte. Úgy esett, hogy több barátom elkísért az ügyintézésre, mert nekik is ott volt dolguk. Véletlenül éppen mindannyian sárga pólóba öltöztünk. A bankban néhányan úgy gondolták, hogy kinyilvánítják a véleményüket, és hogy ne kelljen minden bejövő ügyfélnek egyenként elmondani, praktikussági okokból feliratokat tartottak maguk elé, amelyen olvasható volt, hogy a bank csalt, tisztességtelen volt, becsapta az ügyfeleit. Fél füllel hallottam, hogy volt egy kis nézeteltérés a biztonsági őrökkel és a fiókvezetővel, de én az ügyintézésemre koncentráltam. Ennek ellenére később meglepetés csomagot kaptam, mert a bank az ügyintézéshez megadott személyes adataimat felhasználva feljelentett! Az sem vette el a kedvét, hogy a jegyző elutasította a birtokvédelmi kérelmét, ment a rendőrséghez, s miután ott sem vették komolyan, más oldalról kezdett újabb támadásba. Az sem jött be, de lesz még bírósági tárgyalás is, ahol majd lehet folytatni a vádaskodást.
De térjünk vissza a közjegyzőnek írt levelemhez. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ki válaszolt rá! A bank! Azt írja, hogy illetékességből! Illetékességből? No, kérem, akkor tisztázzuk: a bank már megmondta a közjegyzőnek a saját álláspontját, amikor megbízta az okirat elkészítésével. Én pedig – miután az én bőrömre megy a játszma – megírtam az én véleményemet, és nem kértem rá választ. Legkevésbé a banktól! Annál is inkább, mivel unom a sablon szövegeiket, amiket a jogászaik megfogalmaztak, és az elmúlt évek során egy tucatszor olvastam: „A bankszektor az egyik legszigorúbban szabályozott és ellenőrzött ágazat…” „bankunk mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt el.” Akkor arra az egyetlen kérdésemre válaszolhatnának már, hogy hogyan keletkezhetett tisztességtelenül felszámított összeg? Mert ugye ezt ők is írásban elismerték. Nyolc oldalon keresztül bizonygatták, hogy nem ők a szerződés szegők, hanem én, mert nem fizetek, és bizony ők jogosan fognak végrehajtani. Meg lehet próbálni, de garantálom, hogy nem fog sikerülni. Hiába írják tele jogszabályi hivatkozásokkal és jogi csűr-csavarokkal a nem nekik szóló levelemre küldött válaszukat, én nem fogok megijedni.
Aláhúzogattam és széljegyzetekkel láttam el a levelet, és készültem rá, hogy most már minden udvariasságot mellőzve megválaszolom – illetékességből. Aztán úgy döntöttem, hogy nem fogom kiteríteni a lapjaimat, és nem mondom el előre, milyen bizonyítékokat gyűjtöttem a csalásukra. Ők sem játszottak nyílt lapokkal, én miért tenném? Csak halkan üzenem, hogy a naiv, hiszékeny ügyfél szeme kinyílt, és soha többé nem hagyja magát!
