Kollégám, Domján Tibor, aki keresztény, a Debreceni Hírhatár főszerkesztője, a HírAréna lapigazgatója, világszintű Echelon-Leleplező ajánlotta a figyelmembe ma Pécsi Kálmán egyik 2006-os cikkét, amelynek a címe: "Gergényi hasonmása". A cikk első három bekezdését elolvasva döntöttem e cikk megírásáról.

Pécsi Kálmán 8 éven át volt büntetőbíró a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, majd elnöki bíró a Pest Megyei Bíróságon. Eztán ügyvéd, majd az Ügyvédi Kamarából való kizárása után jogtanácsos lett. Az időnként nem hasznos, hanem furcsa konfrontációkat is kezdeményező volt bíróval van, hogy bíróságon futunk össze, máskor szakmai jellegű ügyek és állami bűnügyi leleplezések vonatkozásában telefonon vagy személyesen tárgyalunk. Pécsi Kálmán egyébként azok közé tartozik, akik szintén már abban az időben a pártok és a titkosszolgálatok gyűlölt célpontjai voltak, amikor - az Internet széles körű elterjedése előtt - halálosan veszélyes volt nyomozni és tényfeltárni illetve feljelentéseket tenni.

Pécsi Kálmán 2006. május 19-én, a "Magyar Világ" nevű lapban megjelent cikke sok egyéb mellett azért is figyelemre méltó (és ehhez elég volt az első három bekezdést átfutni), mert hozzám hasonlóan már a 2006-os sortüzek előtt felhívta a lakosság figyelmét a sortüzekben és a polgári lakosság elleni rendőrterrorizmusban aztán nyilvános főszerepet vállalt Gergényi Péter bűnöző életmódjára, akiről egyébként már 2001 óta vaskos bűnügyi leleplezéseket eszközöltem.

Gergényi Pétert én is személyesen ismerem. Már azt megelőzően megfordultam nála, hogy a bűnüldözésben az általa vezetett Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitánysággal és az első Orbán-kormány által irányított Nemzetbiztonsági Hivatallal (vagyis a titkosszolgálattal) dolgoztam, Demeter Ervin titokminisztersége felügyelete alatt. Ugyancsak személyesen ismerem a Pécsi Kálmán cikkében emlegetett Kubicsek Andrást, Kecskemét korábbi rendőrkapitányát, aki egyébként hírhedt verőrendőr hírében is állt. A Gergényi Péter által irányított megyei rendőr-főkapitányság kábítószer-elhárításával dolgoztam, legtöbbször Prónai József nyomozóval és főnökével, az ugyancsak hírhedt verőrendőr Miskó Imrével. Ők ketten - ahogyan én is - napi munkakapcsolatban voltak a rendőr-főkapitányság épületétől mindössze kb. 100 méterre fekvő Nemzetbiztonsági Hivatallal, vagyis a titkosszolgálattal. A bűnüldözésben olyan sikereket értem el, hogy egy idő után szó szerint mindenhová személyi titkosszolgálati díszkíséretet kaptam. Az általam jól ismert titkos szolgák közül legalább egy mindig ott tartózkodott tőlem pár méterre, ha munkába vagy ismerőseimhez mentem, ha munkából vagy bárhonnan jöttem, és ez részemről is elfogadott dolog volt.

Kecskeméten történtek azok a halálesetek is, amik miatt Orbán Viktor gyorsan törvényt hozott arra, hogy az ilyen területeket illetően voltaképpen semmi se szivároghasson ki a rendszer működéséről. Amikor - főleg a rendszer bűnözési féktelensége miatt - háborúba kerültem a céggel és a kormánnyal, Orbán Viktor - akitől segítséget kértem - kiterjedt üldözésbe kezdett ellenem, miközben egy minden addigit meghaladó mélytitkosszolgálati beszervezéssel próbált leszerelni, sikertelenül.

Mint arra sokan emlékeznek: amikor Gergényi Pétert Bács-Kiskun Megyéből áthelyezve Budapest rendőrkapitányává nevezték ki, az értelemben és felfogóképességben sokáig radikális sereghajtónak számító magyarországi szélsőjobb (akkoriban a MIÉP-en kívül már a Vona Gábor-vezette Jobbik is létezett) elvakultan hurrázott Gergényi kinevezéséhez, hogy végre itt egy talpig becsületes férfi, egy vasprefektus. Az iszonyú butaság, ami egészen a közelmúltig meghatározta gyakorlatilag a teljes magyarországi szélsőjobbot, Gergényi éljenzésében is náluk mutatkozott meg a legharsányabban. A tények, amiket Gergényi Péterről én már 2001 óta vaskosan, volt belsősként teregettem, vagy amit az említett Pécsi Kálmán-cikkben is olvashattak, önmagukért beszéltek és minden valamelyes IQ-val, logikával vagy minimális stratégiai képességekkel rendelkező személy számára meg kellett volna kongassák a vészharangot. Az ilyen jelenségek fényében - különösen úgy, hogy leleplezésekben, kulcsstratégiai ismertetésekben mindig legalább évekkel, gyakran több, mint 10 évvel előtte jártam és járok a lakosságnak, amely aztán mindig belezuhan az általam előre kiplakátozott csapdákba - azt kell mondjam: a magyarok a 2006-os sortüzeket is megérdemelték, színvonalukhoz méltó rendőrkapitány-bálványt kaptak, Gergényi Pétert, aki halomra lövöldözte őket, és megérdemelték Orbán Viktor példátlan elnöki diktatúráját is, amellyel Magyarország már nem csak az egész Európai Unió demokratikus szempontból is legutolsója lett, de mára a világ jár csodájára a magyarság stratégiai debilitásának, morális infantilizmusának és demokráciára való elképesztő érzéketlenségének és vakságának.

Így jár az a nép, amely sosem hallgat a ragyogó igazságokra, hanem a tényeket pillanatnyi párthordalékként üldözi, a bukott bűnözőket pedig felmagasztalja. A magyar nép állandóan kifelé mutogat, pedig csak azt eszi és issza vissza folyamatosan, de állandóan, amit saját magára okádott.

Pécsi Kálmán - újságíróként - egyébként abból a "Magyar Világ" nevű lapból való, amely hajdan világító fáklyaként tündökölt, ezért annak legjobb újságíróit a magyarországi nácik nagyon gyűlölték és ellenük össze-vissza ügynököztek, szerencsétlenek. A Magyar Világ és átkeresztelt utódja mára már régtől fogva és fölöttébb látványosan elvesztette objektivitását, de hajdani nagy világító tornyainak munkái máig ékeskednek. Így Kőrösi Imre, aztán Gergényit már a 2000-es évek elejétől ugyancsak vaskosan leleplező Lakatos Pál és a legszűkebb baráti társaságukba tartozott Kozenkay Jenő leleplezései.

E három személy lett kiválasztva aztán arra is, hogy tudatosan folyjanak bele az akkor a lakosság számára gyakorlatilag még hírből sem hallott elmetechnológiai leleplező projectbe, amelynek leleplezésére én hoztam létre minden magyar idők legelső médiáját és lettem aztán - minden hozzánk visszajutott magyar és külföldi, valamint tengerentúli szakmai vélemény és álláspont szerint - legalább egész Európa legfőbb Echelon-leleplezője és elmetechnológiai tényfeltárója. A nép tehát még semmit nem tudott, de Kőrösi Imre, Lakatos Pál és Kozenkay Jenő pontosan tudták, hová jönnek és legalább mihez adják a nevüket, amikor egymás után eljöttek hozzám Kecskemétre. Olyan párbeszédek is lezajlottak a lakásomon - pár méterre az ország legfőbb hadi repülőbázisának főbejáratától -, amit máig teljes elhallgatás övez és ami után a 10 ujját megnyalhatná bármelyik lehallgatást végző titkos szolga.

Kőrösi Imre 1990-től az MDF országgyűlési képviselője volt, akinek a Parlamentben elhangzott dörgedelmes beszédei a kor legszamizdatosabb politikusi beszédei voltak. Kőrösi Imre úgy leplezte le sorban az állami és nemzetközi bűntetteket, hogy közben a Parlamentben - hozzá képest - inkább csak öltönyös-nyakkendős, a Kádár-rendszerből átmentett bohócok és a politikai bűnözést akkor már gőzerővel elsajátító, gerinctelen suhancok voltak.

Lakatos Pál - akit egykoron a 10 legnagyobb magyar közé választottak - szintén a leghaladóbb tényfeltárók közé tartozott. A vezetése alatt egykoron működő "Vasárnapi Újság" nevű rádiós műsor olyan ragyogó volt az olajügyektől a külföldi titkosszolgálatok bűnöző akcióinak borogatásáig, hogy a többi média a nyomába sem léphetett. Olyan volt, mintha egy felhőkarcoló állt volna a magyar puszta közepén, ahol a siserehad politikusok és a mindig, minden ismeretből kirekesztett, pórázon rángatott szerencsétlen lakosság saját szintjének megfelelően ismételgette a demokrácia, a jogállam, valamint a független igazságszolgáltatásnak, meg a független és objektív médiának nevezett egy-titkosszolgálati bűnügyi kupleráj meseszőtt hülyeségeit.

Kozenkay Jenő III/II-es kémelhárító volt, aki időnként az ország egyetlen titkosszolgálati tényfeltárójaként létezett. Halálát - a felelős helyekről - máig ahhoz kapcsolják, hogy az Echelon-projectet abbahagyta. Ez időben nagyon vendégmarasztaló hely volt az Echelon leleplezését felügyelő háttér és az életével játszott, aki velem szorosabb kapcsolatot létesített, de az elmeprogramozás leleplezésébe - akár tudatlanságánál, akár gyávaságánál fogva - kellő módon nem folyt bele vagy abból utóbb kiszállt. Jó pár ilyen hulla és egész életére nyomorékká vált szegélyezi az általam alapított HÍRHÁTTÉR tényfeltáró útját, hogy az egyebekről már ne is beszéljek.

A Kőrösi-Lakatos-Kozenkay-trióra egyébként úgy került választás, hogy keresve sem sikerült náluk alkalmasabb magyart találni egy akkoriban olyan - titkosszolgálati kifejezéssel - "kozmikusan titkos" minősítésű világprojecthez, amilyen az egész világot irányítása alá vont elmeprogramozás nyilvános leleplezésének bevezetése volt. A polgári lakosságot - ahogyan akkoriban is hangoztattam - a sötét középkorból kellett előrángatni, miközben csúfosabbnál csúfosabb bukásaik egész sorát is előre bejelentettem.

Egyébként a mindig nagyon kritikus és éles nyelvű Torgyán József is pozitívan nyilatkozott Kőrösi Imréről. Amikor az Orbán-kormány korábbi minisztere, Torgyán József - természetesen tudván az elmeprogramozásról, meg annál sokkal többről is - a lakásomon járt, Kecskeméten, elismételgette, hogy 'jó a Kőrösi, a Kőrösi jó, érdemes vele kezdeni'. Torgyántól függetlenül újságolta egyébként egy másik alkalommal Kőrösi Imre, hogy Torgyán őt annak idején, négyszemközt zseninek nevezte, hozzátéve, hogy persze, nála (mármint Torgyán Józsefnél) nem okosabb, de rögtön utána ő a második legértelmesebb.

Az Isteni Gondviselésnek köszönhető, hogy Kőrösiék annak idején szintén együtt dolgoztak egy akkoriban ugyancsak vezető tényfeltáróval, Szeszák Gyula barátommal, aki Hajdú-Bihar Megye főügyészeként buktatott meg egy 66 vasúti szerelvényből álló olajvonatot, még a '90-es években. A probléma viszont az volt, hogy Szeszák Gyula nem csak nem kapott engedélyt arra, hogy Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyész, Solt Pál (a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke) és Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány által nyíltan védett olajvonatot megbuktassa, de az igazságszolgáltatás e három vezetője kifejezetten követelte, hogy hagyja futni az olajvonatot is és az olajszőkítőket is, egytől egyig. Szeszák Gyula azonban komolyan vette, hogy megyei főügyész, ezért annak ellenére sem tussolta el a gigászi botrányt, hogy a vonat és az olaj Hajdú-Bihar Megye rendőrfőkapitányának, Papp Imrének és feleségének, a szintén magas rangú rendőrtiszt dr. Ferenczi Flórának a tulajdonában állt, közvetlenül az olajozásra létrehozott cégeiken keresztül.

Györgyi Kálmán legfőbb ügyész - aki korábban személyes jó viszonyban volt Szeszák Gyulával, ő is nevezte ki Szeszákot megyei főügyésszé - nem számolt azzal, hogy a megyei főügyész önálló hadjáratba kezd az állami bűnözés ellen. Hanem azt remélte, hogy a kinevezéssel megvásárolta Szeszák Gyula hallgatását, hiszen ez mindig így szokott lenni.

Szeszák Gyulát - aki aztán filmjeinkben is ecsetelgette bűnügyi tapasztalatait - a Györgyi Kálmán, Solt Pál és Pintér Sándor nevével nyíltan fémjelzett állami maffia kényszernyugdíjazta, de meglepetésre sem öngyilkosságba kergetni nem sikerült, sem meggyilkolására nem lehetett módot keríteni, pedig akkor és azt követően sokáig ez volt a szokás és az ilyen leleplezők többségét valóban sikerült is végleg kivonni a forgalomból. A leleplezőket szervezett öngyilkosságok útján, valamint pszichiátriákon és elmegyógyintézetben tüntették el, jó néhányuk pedig névtelenül került elföldelésre pl. olyan típusú helyeken, mint a Gergényi Péter-féle, Kecskemét melletti Csalánosi erdő (újabban Csalánosi parkerdőnek is hívják).

Kecskemét voltaképpen mindig is törekedett arra, hogy első legyen állami bűnözésben, korrupcióban és politikai gyilkosságok szervezésében. Kecskemét éppen úgy a vezető szeméttelepek közé tartozott az orosz maffia tombolását illetően, ahogyan a pszichiátriai és a szociális maffia bűnözésében és erkölcsi alávalóságában is. Kecskemét igazi bűnügyi pöcegödör volt és maradt. Ami érték ott megjelenik, az csakhamar vagy meghal vagy távozik. Nem embernek, hanem állatoknak való az, ami akár a rendőrségen, akár az ügyészségen, akár a pszichiátriákon és az olyan elmeszociális szeméttelepeken tombol, amilyen az ország kategóriájában leghírhedtebb intézménye, a koprofágiában végképp alámerült Platán Otthon.

Az Echelon leleplezésével kapcsolatos project előtti Magyarországra visszatérve: Kőrösi Imre, Lakatos Pál és Kozenkay Jenő sokáig és sok tekintetben stratégiai és tanácsadói kulcsfigurák voltak, ezért aztán a mai napig gyűlölt célpontjai maradtak a rendkívül primitív, alulművelt és stratégiailag rendkívül idióta szélsőjobboldali médiának. Amikor a szélsőjobboldali médiáról beszélek, jelenleg, 2014 elején nem a Jobbik nevű pártot minősítem, hiszen az a Best of 2013-as listán több kategóriában győztes lett. Viszont ahelyett, hogy a szélsőjobboldali és neonáci Nemzeti Hírhálós és kuruc.infós mélymagyar nyomorultak nemzetstratégiai és tájékozódási okokból forgatták volna a kor leghaladóbb tényfeltáróinak csuklóból közzé tett leleplező munkáit, ott támadták, ahol bírták. Meg is érdemelték, hogy akiket - tőlük függetlenül én is - sokszor már 10 évvel azelőtt lelepleztünk, hogy aztán - náci vastaps mellett - az ország vezető pozícióiba került leghírhedtebb állami bűnözők lettek, aztán hajléktalanná fosztogassák ezt a szerencsétlen, a szakadékba masírozó disznónyájat és miután istenített vasprefektusaik 2006-ban fejbe lövöldözték őket, még be is börtönözzék ezt a szánalmas csordát hamis vádakkal.

Igaz, a fasizmus sosem az eszéről, hanem a primitív ösztöneiről volt hírhedt. Hiszen a II. Világháborút is azzal veszítette el a náci rezsim, hogy Európa legzseniálisabbjait és legjobb nemzet-felemelő stratégáit - a zsidó tudósokat és minden értelmeseket és igazakat - kikergették az Egyesült Államokba és Palesztinába. Az elüldözöttek aztán az USÁ-ban gyorsan feltalálták az atombombát és megnyerték a II. Világháborút, pillanatok alatt létrehozták a világ legnagyobb gazdasági, katonai és tudományos szuperhatalmát, Palesztinában pedig a rendkívül primitív, barbár és halálosan ellenséges környezetben, a dühöngő arab titkosszolgálatok sűrűjében létrehozták Izraelt, amely aztán mind a mai napig a világ egyik legmeghatározóbb stratégiai pontjává vált.

A nácizmus azért nem tud tanulni és azért nem is fog soha, mert maga az ideológia annyira megköveteli a legalávalóbb ösztönéletet, továbbá olyan nagyon primitív és annyira összeférhetetlen az intellektualitással, amik akár egyenként is kizárják az elkerülését annak, hogy az ilyen rendszerek aztán a kollektív önrombolás, önpusztítás és öngyilkosság biztos útján végezzenek magukkal.