Schmuck Andor, a Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártjának elnöke kevés jobb reklámembert választhatott volna, amikor Karancsi Tibort indította a veszprémi időközi választásokon. A volt rendőr százados még 1995-ben buktatta meg a Füzesgyarmaton található Macskási telepen működő olajszőkítő, adócsaló bűnbandát. Helyesebben buktatta volna meg, de mivel a rendőrség vezetői is benne voltak a maffiában, ezért addig szabotálták a helyszínre kiszállást is, míg az elkövetők - akiknek a rendőrség odaszólt - összepakoltak, eltüntettek minden olyan nyomot, amit lehetett, aztán távoztak. Mivel pedig Karancsi Tibor ebbe nem akart belenyugodni, egyik kollégája (Kucsera Lajos) közölte vele, hogy hagyja, ne csináljon semmit, "mert széllel szemben nem lehet".

Az olajmaffia halmazati bűntetteiben, valamint a Karancsi-ügyben az elkövető rendőrök között a szeghalmi rendőrkapitányig és azon túl mindenféle ember benne volt, továbbá Pintér Sándor hatósági üldözésekkel és a médián keresztül indított háborút Karancsi Tibor ellen, de hiába. Pedig Karancsi Tibort az állam megpróbálta lejáratni, elmebeteggé nyilvánítani, majd összeverbuváltak egy három főből álló, etikainak nevezett szánalmas, bűnöző bizottságot, amely erkölcsileg alkalmatlanná nyilvánította a hőssé vált rendőr századost, az állami maffia pedig kirúgta Karancsit a rendőrségtől. A hírnevén mindezek csak javítottak, sőt, szorzatosan hőssé tették a nép szemében és világszerte egyaránt.

A hőssé vált százados azon kevesek közé tartozik, akik amikor szembesültek az olajmaffiával, bár rendőrök voltak, mégsem védték az olajmaffiát, továbbá akik ráadásul még túl is élték az ellenük indított állami üldözéseket.

Amikor pedig a BBC nem kapta meg a magyar államtól az egyik frekvenciát, bosszúból dokumentumfilmet készítettek a magyarországi állami bűnözésről, amelyben Karancsi Tibor leleplezéseit és üldöztetését szolgáltatták élő példának arra, mennyire rendszerszintű a bűnözés Magyarországon.

Sok évvel később a magyar bíróság kimondta, hogy jogtalanul rúgták ki Karancsi Tibort, és a bíróság megítélte neki az elmaradt fizetéseit is.

Karancsi Tiborral e cikk írója 2001-ben beszélt először telefonon. A Macskási telepen én is többször személyesen jártam és nyomozásokat folytattam Karancsi Tibor és az állami olajmaffia vonatkozásában. A hős százados által megbuktatott botrány, valamint az ellene indított állami támadások a 2000-es években is olyan riadalmat és gyűlöletet keltettek a parlamenti pártokban és a kormányban, hogy a titkosszolgálat már akkor, mielőtt odaértem, életveszélyesen megfenyegetett, politikai gyilkosság áldozata leszek, ha nyomozni merek a Karancsi-féle olajügyben. Azzal is szembesítettek, hogy a Karancsi-ügyben való nyomozással 130 %-on vagyok azon a listán, aminél 100 % jelenti a politikai gyilkosságot.

 

Az oknyomozó újságírók is úgy működtek akkoriban, hogy ha az oknyomozó író vagy újságíró olyan ügyben kezdett nyomozni, ami tiltott volt, akkor a polgári vagy katonai titkosszolgálat odaszólt, hogy ne tegye, mert ez tiltott terület. Na most rám ezek a figyelmeztetések nem hatottak.

Akkoriban még az Internet sokkal gyengébb volt, ezért a lakosság sokkal kevesebb botrányról tudott és sokkal több tabutéma volt, mint manapság. A nemzetbiztonsági szolgálatok és az ezeket összefogó szervezet, amit "a titkosszolgálat"-nak neveztek, lépten-nyomon "felelősség"-ről beszélt, mondván, hogy szinte bármilyen bűnügy megbuktatása, amiben állami bűnözők érintettek, olyan láncreakciót indíthat el, hogy kiderülhet, mindenki benne volt és ez forradalmat robbanthat ki. Ettől függetlenül az úgynevezett "titkosszolgálat" és emberei gátlástalanul elkövettek továbbra is akármilyen bűntettet és szervezték az emberöléseket, mert nem a felelősség, hanem a mindent átható bűnözési hajlam, kapzsiság és nyers rosszindulat vezérelte őket.

Amikor meghallottam Karancsi Tibor Veszprémben indítását, talán csak egy pillanatra merült fel bennem, hogy miért nem próbálkozott meg vele az MSZP és a baloldal többi pártja, hogy indítsa a választásokon, de azon nyomban az jutott eszembe, hogy hiszen a baloldal és jobboldal egyaránt szerves része volt az olajmaffializmusnak, és Magyarországon a pártok e téren sem profik, azaz képtelenek alázatra, félnek az elutasítástól és kórosan belterjesek.

Bár Schmuck Andor kitűnő, hős és feddhetetlen embert választott, korunk egyik legnagyobb alakját, ugyanakkor Magyarország mostani állapotában még az a népszokás, hogy nem emberekre, hanem a régóta megszokott pártokra és megszokott vezetőjükre szavaznak, akik pedig nem akarnak a régi pártokra voksolni, nem mennek el a választásokra. A magyarok jelenleg képtelenek személyekre voksolni, nekik jelenleg voltaképpen szavazógombként funkcionáló országgyűlési droidok kellenek, amihez viszont a megválaszott képviselőknek nem kell semmi, nem számít, hogy kicsodák, hogy bukott bűnözők vagy sem, régiek vagy kezdők, hanem a nép voltaképpen kizárólag egy mutatóujjat akar részükről, amivel meg tudják nyomni - a párt parancsai szerint - az "igen" vagy a "nem" gombot.

Ez a mentalitás, persze, nem válik a magyar nép dicséretére, de hát valahogyan csak el kellett jutnia ennek a népnek az Európai Unió 28 tagállama közül demokratikus és emberjogi stb. szempontból, valamint az ezekre való lakossági igény szempontjából is a legutolsó, a 28. helyre.