Cikk, fotók: Kerékgyártó László, RAB
Néhány évtizeddel ezelőtt két és félszer annyi állatot tartottak a helyi parasztemberek, mint manapság és elég volt a szántó, jutott minden marhának, juhnak legelő. Ma nem elég, pedig a földterület nem ment össze. Több olyan gazdánál is jártunk, ahol az állatok a bezárt hodályokban, istállókban bégetnek, sírnak. Nem tudja a gazda nekik megmagyarázni, hogy a néhány méterre levő legelő illata ezután csak illúzió, mert azt a területet és a támogatást egy ”jobb pályázó” nyerte meg. Téli takarmányon élnek az állatok, ezzel arányosan egy kicsit változik a hús minősége.
Ellátogattunk olyan gazdaságba is, ahol sok száz tehenet tartanak szintén betárolt takarmányon. Innen több ezer liter tejet visz el a felvásárló. Naponta. A kérdés megválaszolását, hogy a tej minősége változik-e friss legelőn való legeltetés nélkül, az olvasóra bízom. A gazdák egybehangzó véleménye szerint, az idei legelőterület maximum másfél, két héten belül „felég” kiszárad, az állatok többet nem tudnak legelni rajta. Ennek bizonysága képpen megmutatták nekünk a cigánybúzát. Ez a kis növény a birkák kedvenc eledele, amíg friss és zsenge. Először ezt legelik le. Az általunk látott óriási területeken /sok száz és ezer hektárokról beszélünk/ a cigánybúza már megerősödött, kiszáradt. Erre a juhot már nem lehet ráengedni, mert belemegy a lábába és lesántul az állat tőle. Nem egy magyar parasztcsaládnak most megy tönkre az élete. Elvették tőlük azt, ami évtizedek óta a megélhetést adta nekik. Ezeket az emberek az állattartás, a vidék, a magyar föld szeretete tartotta életben. A városi embert meg az ő általuk előállított természetes és jó minőségű élelmiszer. Hús, tej, haszonnövények, a búzából készült kenyér.
Mi lesz akkor, ha az eddig természetes körülmények között tartott haszonállatok már nem lesznek? Lassan eltűnnek azok a parasztemberek, akik tudják, hogy kell állatot tartani. Évtizedek tapasztalata, munkája! A mostani földmutyiból gazdagodó ingyenélők, haverok ezt nem tudják, de nem is érdekli őket. Ők hátradőlve élvezik a közpénzt, a terület alapú támogatást. Hektáronként legalább hetvenezer forintot évente, legalább tíz évig. Egy kisebb tételű, száz hektáros ilyen „elnyert” támogatás havi hatszázezer forintos jövedelmet jelent a semmiéért! Az az mégsem. A károkozásért. Tönkre megy az ember, a haszonállat, Európa egyik legértékesebb földterülete és persze az igazság is kapott egy újabb jobbegyenest.