Roppant érdekes összefoglaló értékelést készített honlapján, az országgyűlési választások kapcsán Dr. Szabadi Béla közgazdász, egykori államtitkár: Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt címmel, melyet - nyilván nem véletlenül - a követekező kijelentéssel kezd:

Az építő kritikából sem építkeznek. Támadásnak veszik. És mennek tovább a tévúton.

Elsősorban azért született a (Fidesz - a szerk.) győzelem, mert a balliberális ellenzéknek – amire az ún. kétpólusú parlamentben az ellenzék szerepe eleve ráosztódott – a kormányt is sikerült alulmúlnia.  Az volt a benyomásom, amit többször is közzétettem, hogy nem egyszerűen rossz volt, hanem a baloldal mintha mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy ne győzhessen. Stratégiailag, taktikailag és konkrét tetteiben. Sajnálatos módon a Fideszen múlt a baloldal sorsa, akár meg is szüntethette volna, ha ezt tartotta volna érdekének. Ez viszont nem állt érdekében az ún. kétpólusú parlamentben, aminek létrehozásáért 2001-ben a Fidesz bármire képes volt.

A Fidesz a legnagyobb ellenfelének nevezett baloldallal lényegében azt csinálhatott, amit akart. A baloldal a 2010-es választások után valósággal megzavarodott, erejét a belső széthúzások, személyes törekvések tovább gyengítették. És az aggodalom az elszámolástól, valójában a leszámolástól, attól, hogy a kilátásba helyezett és már nem egy esetben bevetett büntetőjogi eszközöket vajon kik ellen alkalmazzák. Azt felismerték, hogy a szolidaritás a baloldalon megszűnt, az eljárás alá vont embereket magukra hagyják. (Kivéve, ha a valamelyik csúcsvezetőről lenne szó. Gyurcsány például kivétel volt.) Talán még emlékszünk arra, hogy Hunvald György esetében nem őt biztatták, hanem az ellene fellépő hatóságokat. És nem a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítására, hanem a mielőbbi eredmény felmutatására.  (Ahogy mondták: a „tisztázásra”.)

 

– Hajrá bíróság, hajrá ügyészség! – mondta az MSZP akkori elnöke, Lendvai Ildikó.

(...)

Bántó az az érzéketlenség, ami a baloldalnál például a rezsinél vagy a devizahiteleknél tapasztalható. Ahogy egy tegnapi, április 16-i ATV-s televíziós adásban sajnálattal tapasztaltam, még mindig érthetetlennek és szükségtelennek nyilvánítják a rezsicsökkentést. (A választási vereség részben ebből a szemléletből következik.)

Az sem fogadható el a baloldaltól, ha nem a választókért, hanem a bankokért és az energiaszolgáltatókért aggódik, különösen, ha ez alap nélkül történik.